Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

688. országos ülés 1917 január 24-én, szerdán. 327 Teleszky János pénzügyminister: A határt mindjárt meg fogom mondani. Ha méltóztatott volna figyelmesen elolvasni a törvényjavaslatot, akkor megtalálta volna a képviselő ur a batárt. HÓdy Gyula: Elolvastam. Teleszky János pénzügyminister: Ez az intéz­kedés a vasutak három csoportjára nézve áll fenn ; ama három csoportra nézve , amely a magyar vas­úti hálózatban szerepel, de az államvasutak háló­zatában be nem sorolandó. Az egyik az u. n. közös fövasutak csoportja, azaz azok a fővasutaink, amelyek üzletüket a monarchia mindkét államára kiterjesztik. Ezekre a vasutakra nézve 1867 óta tradiczionális álláspontja a mindenkori magyar kormányoknak, hogy miután ezek a vasutak a mi kiviteli utvonalaink, ezeken a tarifaképzés egy­öntetűen történjék, ugyanaz legyen Magyarorszá­gon, mint Ausztriában. Ezekre a vasutakra nézve tehát a törvény azt az intézkedést tartalmazza — nehogy ezek a saját kezelésben lévő, tehát a nö­vekvő üzleti költség folytán tarifaemelésre egy bizo­nyos fokig feltétlenül rászorult vasutak abba a helyzetbe jussanak, hogy Magyarországon jobban legyenek kénytelenek emelni tarifájukat, mint Ausztriában, tehát hogy megtalálják számításu­kat : ezekre a vasutakra nézve az az intézkedés van a törvényjavaslatban, hogy a 30%-os hadi­adónak legfeljebb felét elengedheti a kormány oly mértékben, amily mértékben szükséges az, hogy az egységes tarifaképzés meglegyen, másrészt oly mértékben, aminő mértékben az osztrák kormány azon bizonyos 15%-os Zusatz-nak esetleges besze­désétől vagy esetleges beszolgáltatásától ezeket a vasutakat fel fogja menteni. Itt tehát a határ világosan meg van adva abban az összegben, amely az egységes tarifa képzésében szükséges. Természetes, t. ház, — de azt hiszem, hogy nem lett volna czélszerü ezt a törvénybe belevenni, mert az ilyen dologból, amely nem közös ügy, nézetem szerint, nem szabad közös ügyet csinálni — hogy ez az intézkedés ezen vasutakra nézve a két kormány részéről közös egyetértéssel és közös tárgyalások eredménye alapján fog megtörténni. Ezt csak azért említem, nehogy ugy fessen a dolog, mintha itt olyan kér­déssel állnánk szemben, amelyben esetleg az oszt­rák kormány diktálna a magyar kormánynak. Csak a határ van meg, mondom, hogy annyit engedhetünk el, amennyit az osztrákok el fognak engedni és ez természetesen közös egyetértéssel fog megállapittatni. Itt tehát meg van állapítva a határ, azt hiszem, indokolt is és másrészt két­ségtelen, hogy nem lévén valószinü, hogy esetleg az egész , 15% elengedtetik, hogy akkor mihelyt nem engedtetik el, mindjárt jobban jár a magyar állam, mint hogyha Hódy Gyula képviselő ur javaslatát fogadnók el. E vasutak másik csoportjába azok a vasutak tartoznak, amelyek Magyarországon bonyolítják le üzletüket, de önálló kezelésben vannak. Ha helyesnek méltóztatik tartani azt, hogy azok a . vasutak,, amelyek üzemüket mindkét állam terü­letén folytatják, a növekvő'üzemköltségeik folytán tarifájukat emeltessék, akkor természetes, hogy ezt indokoltnak kell tartani azon vasutakat illető­leg is, amelyek az országban magában bonyolítják le forgalmukat és amelyek önkezelésben vannak. Itt tehát, ha ismét nem akarjuk azt, hogy ezek a vasutak, illetőleg helyesebben — mert ma néze­tem szerint a vasút sokkal nagyobb díjtételeket is elbír — hogy az ezen vasutak szolgálatát igénybe­vevő közönség ne terheltessék meg jobban, mint a m. kir. államvasutak mentén lévő és az állam­vasutak szolgálatát igénybevevő közönség, akkor természetesen gondoskodni kell arról is, hogy az ezen vasutak által jogosan igenybevehető felemelé­sek ne haladják túl a 30%-ot, mert akkor a hazai közönség különböző rétegei között diszparitás állana be, hanem hogy igenis lehetővé tegyük a pa­ritás fentartását az által, hogy ezen vas­utaknak megint csak a vasúti hadiadó fele­része erejéig s megint azon határ erejéig, ameh' szükséges ahhoz, hogy üzemi költségeik emelkedé­sét paralizálják, a vasúti hadiadó egy részét át­engedjük. Azt hiszem, t. ház, ez ismét egy indokolt intézkedés. Meg van álíajütva a határ és megint kétségtelen, hogy a magyar állam még mindig job­ban jár e mellett a konstrukczió mellett, mint­hogyha Hódy Gyula t. képviselő ur javaslatát fo­gadnók el. A harmadik csoport az, amelyről már más vonatkozásban beszéltem: az idegen vasutak által — és itt főleg a magyar államvasutak jönnek tekintetbe — kezelt helyi érdekű vasutak. Ezek­nél a vasutaknál a tarifaemelésnek tulaj don­képen az az indoka, ami az előbb emiitett két cso­portra nézve már nem áll fenn, mert ezek nem maguk bonyolítják le az üzemüket, tehát ezeknél az általános drágulás folytán nem áll be olyan kiadásemelkedés, amely indokolná a bevételek emelését. HÓdy Gyula: Hát a pótberuházások ? Teleszky János pénzügyminister: Ami a pót­beruházásokat illeti, azokat a vasutak nem az üzleti folyó bevételeikből teljesitik, hanem azokat uj kibocsátások alakjában fedezik a dolog ter­mészeténél fogva ; legfeljebb igen csekéiy kis be­ruházásocskák azok, amelyeket a vasutak maguk teljesítenek. Ezek rendszerint mind uj kibocsátá­sok utján történnek, amelyek uj tárgyalásokat, a tőkének uj megállapítását, a pótberuházások fel­tételeinek uj megállapítását, annak az arány­kulcsnak megállapítását igénylik, hogy a felmerülő beruházási szükségletnek milyen részét teljesiti az illető helyi érdekű vasút és milyen részét a magyar államvasút. Amire csak azért terjesz­kedem Id ilyen bőven, hogy méltóztassék látni, t. ház, hogy ez pl. olyan kérdés, ahol az állami omnipotenczia sokkal nagyobb és ahol ha a keres­kedelemügyi minister ajándékozni akar, sokkal nagyobb tere van az ajándékozásnak, mint amilyen tért erre ez a törvényjavaslat biztosit. Mondom, ezeknél a vasutaknál ezek a szem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom