Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-687
302 687, országos ülés 1917 január 23-án, kedden. Teleszky János pénzügyminister: A berni egyezménybe ütközik! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Már régen nincsen! Szterényi József: A berni egyezménybe ütközik. Gr. Esterházy Móricz: Igen, de a refakcziáknak a közlése! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Mind közölve van, csak egy kis fáradság kell hozzá megnézni. Gr. Batthyány Tivadar: A kalap benn van, csak megtalálni nem lehet. Gr. Esterházy Móricz: Bocsánatot kérek t. ház, hogy e kérdést erről az oldaláról fogtam fel. (Halljuk .') Én azt hittem, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur, ha ez igy van, akkoriban Mezőssy Béla t. képviselőtársamnak megadta volna ezt a felvilágosítást. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Köztudomású. Gr. Esterházy MÓriCZ : Akkor e kérdésem teljesen tárgytalanná vált. Én csak azért emiitettem fel. hangsúlyoztam is, mert akkoriban világos választ nem kaptunk. Pedig, azt hiszem, deczemberben is egészen röviden el lehetett volna intézni a kérdést, i Ennélfogva, t. ház, minthogy ezen utolsó kérdésem, amelyet különben csak egészen röviden akartam érinteni, a t. minister urnak kijelentése folytán tárgytalanná vált, azzal fejezem be felszólalásomat, hogy nem vagyok azon helyzetben hogy ezen javaslatot elfogadhassam, különösen nem mindaddig, amig azon kérdésekre vonatkozólag, amelyeket a t. ház elé hoztam, felvilágosítást nem kapok. (Elénk helyeslés baljelől.) Elnök: Szólásra ki következik? Szojka Kálmán jegyző': Gróf Batthyány Tivadar. Gr. Batthyány Tivadar : T. képviselőház ! Valahányszor foglalkoznom kellett az állam bevételeinek adók, közterhek emelése vagy uj adók, uj közterhek statuálása által való fokozásával, mindig felvetettem a kérdést, nem lehetséges-e megszüntetni ezt az inozidentális, bizonyos fokig kapkodó módját annak, hogy mi itt egyes, nagymérvű megterhelésekkel járó adó- vagy más hasonló közterheket involváló javaslatokkal találkozunk, anélkül hogy az egész köztehernek hozzávetőleges képét is elénk terjesztenék. Szerintem nem egészen reális a mi egész munkánk, ha egyeg) 7 javaslatot előterjeszt a kormány azon a czimen, hogy a háború igen nagy kiadásokat involvál, amire nézve különben az előadó egészen helyesen megjegyezte, hogy máris rettentő költségeink voltak és lesznek még költségeink. Ezen költségeknek részben való fedezésére azután a kormány előterjeszt egy-egy javaslatot, anélkül azonban, hogy az egész terheknek bizonyos képét adná, hogy miképen kívánja a háború költségeinek fedezését a különböző kereseti osztályok különböző bevételi forrásainak kihasználásával és mely arányokban megoldani. Ennek a következménye azután az, hogy a háború rettentő sanyaruságai, ínségei, katasztrófái következtében aggódásában amúgy is már a végletekig menő, hogy ne mondjam, elkeseredett néptömeg még izgatottabbá, még bizalmatlanabbá lesz, amidőn azt látja, hogy egyes osztályoknak az adóit felemelik, más osztályok jövedelmeit kímélik ; más jövedelmek fokozásáról pedig nem is beszélnek; egy szóval, ez a kapkodó rendszertelenség, ez a. legalább előttünk, akik nem ismerik a kormány terveit, határozottan rendszertelennek látszó eljárás, a legnagyobb izgalmakra, a legnagyobb bizalmatlanságra ad okot és egészen őszintén megvallom, hogy ebben a bizalmatlanságban én is osztozkodom. Én látom azt. t. képviselőház, hogy a világ összes parlamentjeiben az összes kormányok előterjesztik, nagyjában legalább, a háború költségeit. Más államokban a törvényhozás állapítja meg az egyes hadikölcsönöknek a kibocsátását. Nálunk egyszersmindenkorra, minden korlát nélkül, a kormányra van ruházva a hadikölesönök kibocsátása, a hadi költségek fedezésének a kérdése. Ilyen latitüdot, ilyen nagymérvű, autokrata hatalmat kormány alkotmányos országban sehol nem-élvez. (Ugy van! bal felől.) Még arra sem méltatnak minket, — a parlamentet értem ez alatt — hogy megmondanák, eddig mennyit költöttünk a háború czéljaira. Németországban Helfferich ismételten, minden hadiköicsön tárgyalása alkalmával, bejelentette a költségeket. Megtették ezt más országokban, az ellenséges államokban is. Minálunk az én szerény kérésemre itt a házban a pénzügyminister ur annyit volt szives kijelenteni, hogy a háború első kónar>jaiban a hadi kiadások 400—450 milliót tesznek ki hozzávetőleg, később pedig 650—700 millióra becsülte, hogy ugy mondjam, minden kötelezettség nélkül Magyarország hadi kiadásait. összevéve ezeket a számadatokat és egyéb adatokat, amelyekhez az ember hozzájut, a magam részéről ugy számítom, hogy Magyarország a háborúnak ezen első 30 hónapjában legalább 18 milliárdot költött el. Tudjuk, hogy a háború előtt az államnak 5'5 milliárd adóssága volt, amelyet akkor már rettentő nagynak tartottunk. Ehhez képest ez a 18 milliárd egymagában máris oly óriási összeg, amelyről itt bizonyos számot adni alkotmányos kormánynak arz alkotmányos törvényhozással szemben feltétlenül kötelessége, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) különösen akkor, amidőn ezen terheknek részbeni fedezésére időnkint a kormány mái javaslatokkal lép a törvényhozás elé. A jövőt illetőleg megengedem, hegy nem beszélhetünk pozitív számokkal, mert bármennyire óhajtjuk, bármennyire kívánjuk is, bárminő szeretettel és lelkesedéssel üdvözöljünk minden egj^es eseményt., amely a béke létrehozására törekszik, bárminő nagy örömmel üdvözöljem ebből a szempontból a mai nap szenzáczióját, Wilson amerikai elnöknek legújabb jegyzékét, nem tudjuk, hogy
