Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-672

672. országos ülés 1916 deczember 6-án, szerdán. 23 tudjuk, hogy az ily esetekben megindulnak az u. n. egyezségi tárgyalások, megindulnak a peres felvételeknek hónapokig, évekig húzódó szálai és quasi beleszoritják a szegény ekszisztencziákat, akiknek utoljára is nincsenek tőkéik, akik el­vesztették kenyérkeresetüket és hatalmas féllel, a magyar államvasutakkal állnak szemben, hogy igényeiket a lehető legkisebbre mérsékeljék. Gon­dolom és remélem, hogy ebben a tekintetben az adott esetben más mértékkel fog eljárni a t. mi­nister ur rendelkezése folytán a magyaT állam­vasutak igazgatósága és ez a legkisebb, amivel e szegény áldozatok hozzátartozóival' szemben fel­tétlenül tartozik. (Igazi ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ha vizsgáljuk a herczeg­halmi katasztrófát és annak okait keressük, a legfontosabb és leginkább szembetűnő körülmény az, amely engem leginkább megkapott, hogy vájjon megfelel-e a lapok azon híradása, amely a katasztrófa ez inditó okát következő tényállás­ban keresi. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Különösen bécsi lapokban, ahol e kérdésben ugy látszik a czenzura nem volt oly szigorú, mint nálunk, a helyzetet ugy mutatták be, hogy a nagy tolongás következtében a november 30-ikán elinduló gyorsvonat az ottani állomásfőnökség intézkedése következtében két részre osztatott. Már ez a két részre való osztás, miután egy halott emlékéről van szó, ép azért ezt a részletet elenge­dem és egy szalonkocsinak bizonyos sürgős keresése idézte elő azt a sajnos tényt, hogy az első részvonat is nagy késéssel, a szabályszerűen kitett menet­időn jóval túl indult el. Annál későbben indult cl természetesen a gyorsvonat másik része is. A lapok közlése szerint azután Győrben történt volna, — mondom ezeknek a híreknek valódisá­gáért jót nem állok, habár a legelsőrangu bécsi és magyarországi lapok közölték ezt és a minister urnak mindenesetre módjában lesz állításomat megerősíteni, vagy megczáfolni, — Győrben tör­tént volna az a hivatalos intézkedés, hogy azon indoktól vezéreltetve, hogy egyes minister urak Budapestre hamarább érkezhessenek meg, Komá­romban az első részvonatot feltartóztatták és a Győrött mint második rész szereplő másik gyors­vonat Komáromban megelőzte az ott veszteglő első számú részgyorsvonatot és igy ez a vonat a t. minister urakkal minden baleset nélkül szeren­csésen Budapestre megérkezett. (Mozgás a jobb­oldalon.) A második gyorsvonat ellenben e körül­mény következtében késett és igy állott elő a sajnálatos herczeghalmi katasztrófa. Távol áll tőlem ugy tüntetni fel a dolgot, mint hogyha itt az illetők részéről a legkisebb czélzatosság is előfordulhatott volna. (Mozgás a jobboldalon.) Ez magától elesik, sőt távol áll tőlem elhallgatni azt is, hogy úgynevezett vonat­keresztezések különösen a mostani időben úgy­szólván naponként vannak. Apprecziálok minden oly vonatkeresztezést, amely a közjó érdekében megindokolt. Apprecziálom azt, ha egy vörös­keresztes vonat kedvéért megállítják az orient ekszpreszt is, mert hogy a vöröskereszt-vonatban sínylődő szegény katona tiz perczczel előbb érkez­zék a műtőasztalra, ez igenis élet és halál kér­dése. (Igy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt is apprecziálom, hogy ha municziós vonat kedvéért óránként megállítanak polgári vonatokat, mert hiszen perezektől függ, hogy az a municzió, ame­lyet a mi védelmünkre el kell szállítani, kellő időre a harcztéren megérkezik-e. igen vagy nem. De, bocsánatot kérek, a legkerekebben tiltakoz­nom kell minden ministeri kényelmi szempont ellen, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) amely szerint csak azért, hogy az illető 10—15 perczczel előbb érkezzék Budapestre és ne hidegen, hanem melegen ehesse vacsoráját, ily vonatmegosztásokat és vonatkeresztezéseket csináljon, amiknek, saj­nos, természetesen az illetők önhibáján és aka­ratán kívül, ily tragikus lett aztán a következ­ménye. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert, engedelmet kérek, én azt beveszem, szokva voltunk hozzá békében, hogy nagyhatalmú helyi nagyságok megállitották és visszahívták az elindult vonatot, (ügy van/ a bal- és a szélső­baloldalon. Mozgás a jobboldalon,.) Szokva voltunk hozzá, hogy szalonkocsik és különvonatok ide-oda szaladgáltak. (Mozgás.) Ké­rem, szokva voltunk hozzá, ide-oda szaladgáltak ministeri vendégekké], de, engedelmet kérek, a háborúban ezzel a rendszerrel mégis csak illenék talán szakítani, (ügy van! a baloldalon.) Én fel­teszem a t. minister urnak a kérdést : elképzelheti-e azt, hogy pl. Poroszországban akad egy olyan szak­minister, aki, ha Berlinből elindítanak a világ bár­mely tájéka felé egy gyorsvonatot s ő látja, hogy nagy késés van, odamegy vagy odaküldet, — mert nem hiszem, hogy a t. minister ur saját személyé­ben tette volna — odaküldet valakit az állomás­főnökhöz és olyan keresztezést idéz elő, mely az ő kényelmi szempontjából végeredményében mégis ilyen végeztes katasztrófát idézett elő ? A vasúti katasztrófa egy pillanat kérdése, a végzet utján emberi elmével megállítani és kiszámítani nem lehet. Azonban épen tegnap akadt kezembe egy prágai előkelő vasúti szakértőnek véleménye a herczeghalmi szerencsétlenségről; ő meglehetősen tárgyilagosan taglalja ezt az esetet és azt mondja, hogy a vasúti szolgálatban az a fő, hogy a vasúti személyzet a maga megszokott tárgyilagosságából, monoton, egyhangú naj)i munkájából semmiféle körülmények között ki ne zökkentessék, ne idege­sittessék. (ügy van ! balfelől.) Már most volt egy nap, november 30-a, mely a maga túlzott forgalmával, azzal az óriási nagy személyszállítással, amelyet Bécs és Budapest kö­zött le kellett bonyolítani, amúgy is óriási terhet rótt a vasúti személyzetre. Engedelmet kérek, ilyen kritikus napon a legkevesebb, amit elvárhat­tunk, az, hogy a szabályok szerint megállapított menetrenden senkinek semmi kényelmi szem­pontjáért változás ne történjék, (ügy van! a bal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom