Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-687
687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. 283 erről az ellenzékről, hogy előttünk nem teljesen ideális ezélok lebegnek s hogy itt, e padokon, nem telj esen korrekt, intakt emberek ülnek. (Igaz! (Ugy van / balfélől.) Lehetetlen teher ez a gondolat, mert igy nem lehet ellenzékileg fellépnünk. (Igaz ! Ugy van ! balfélől). Olyan időket élünk és, sajnos, olyan elkeseredettség áll fenn az ellenzék és a kormánypárt kööztt, hogy itt elnézést, türelmet egyáltalában nem fogadhatunk el. (Igaz ! Ugy van ! Taps balfélől.) S ha már beszédem elején bátor voltam felemlíteni, hogy a ministerelnök urnái jobban én sem tudnám ezeket a kérdéseket ecsetelni, akkor méltóztassanak megengedni nekem, hogy az ő beszédének szép befejező részével folytathassam szavaimat, Azt mondta a ministerelnök ur (olvassa) : »Én tehát örömmel üdvözölném, ha egyszer majd ráérnénk, hogy az inkompatibilitási törvényt mindkét vonatkozásaiban revízió alá vegyük.« Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy én magam sem vagyok minden tekintetben az inkompatibilitási törvénynek hive. Majd igy folytatta a ministerelnök ur (olvassa) : >>Addig azonban, mig ez a törvény — törvény, azt tartom — s talán volt is már alkalmam e felfogásomnak kifejezést adni cselekedetemben — hogy azt a törvényt is teljes lelkiismeretességgel, skrupulozitással és szigorral végre kell hajtani. Ehhez csak azt teszem hozzá, hogy fokozottan áll ez a háború alatt a hadseregszállitásokra. Mert ott, még ha nincs is inkompatibilitás, igazán a dekórum érzése, azé a dekórumé, amelylyel ily pillanatban a magyar közélet presztízsének mindnyájan tartozunk, amely kell hogy mindenkit visszatartson attól, hogy bárminő vonatkozású, a hadseregszállifással kapcsolatos ügyekben, mint résztvevő szerepeljen.« (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ezek után én a ministerelnök úrhoz azzal a kéréssel fordulok. — mivel közvetlenül a hadügyminister úrhoz nem fordulhatok — szíveskedjék megszerezni magának azon politikusok névsorát, akik a hadseregszállitási ügyekben eljártak, s mutassa be a hadügyminister úrtól beszerzett ezt a listát a háznak. Kérjük ezt minannyian, egyéni reputácziónk érdekében. (Meny helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A hadügyminister ur katonai jelleme, szerénysége, köztiszteletben álló személyisége nekünk garanczia arra nézve, hogy akiket ő ebben a listában megnevez, azok tényleg eljártak ilyen ügyekben, egyúttal azonban garanczia nekünk az ő egyénisége arra nézve is, hogy senkit sem fog abból a listából kihagyni, aki ilyen ügyekben interveniált. Végezetül csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy ezzel a kérésemmel nem akarom az ügyet jobban fölkavarni, a szenvedélyeket fölkorbácsolni, ellenkezőleg, az a czélom, hogy ebben a kérdésben teljes világosságot derítsek s hogy az megszűnjék továbbra is a pártoskodás kérdése lenni. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház ! Miután holnap ugyanerre a tárgyra vonatkozólag, gondolom, több interpelláezió is fog előterjesztetni, fentartom magamnak, hogy a dolog érdemére nézve egészen kimerítően holnap nyilatkozzam. (Helyeslés jobbfelől.) Ezúttal csak azt akarom megjegyezni, hogy mindazt, amit 1916-ban elmondtam s amit a t. képviselő ur felolvasott, magától értetődőleg, teljes mértékben fentartom. (Általános helyeslés.) Ez irányítja eljárásomat most is (Helyeslés jobbfelől.) és én biztosithatom a t. képviselő urat, hogy a magyar közélet tisztaságát, a magyar képviselőház és a magyar képviselők reputáczióját senki nagyobb becsben nem tarthatja, mint én. (Helyeslés jobbfelől.) Közkincsünk ez mindnyájunknak és ha ugy kezeljük, mint mindnyájunk közkincsét, — a kellő szigorral ott, ahol kell, de azzal az objektivitással, amit az ehhez fűződő nagy közérdek megkíván — akkor legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy semmiféle nyugtalankodásra, semmiféle idegeskedésre ok nincsen és nem is lesz. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfélől. Elnök csenget.) Várják be a képviselő urak azokat az egészen részletes felvilágosításokat, amelyeket holnap adni fogok. Most csak annyit jelezhetek, hogy azokkal igazán teljes megnyugvással fogjuk az eredményt levonhatni és konstatálhatni mindnyájan. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Miután napirend előtti felszólalás keretében felvetett kérdés a házszabályok értelmében vita és határozat tárgyát nem képezheti, rátérünk mai ülésünk napirendjének tárgyalására. Az első pont »A felséges IV. Károly urnak, Magyarország s Horvát-, Szia von- és Dalmátországok királyává avatásáról és koronázásról szóló törvényjavaslat* (írom. 1335, 1344) harmadszori olvasása. Kérem Szinyei-Merse Félix jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Szinyei- Merse Félix jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, elfogadja-e az épen most felolvasott törvényjavaslatot harmadik olvasásban : igen, vagy nem ? (Igen!) A ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadja és igy az, alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett át fog küldetni a főrendiházhoz. Napirend szerint következik »A Király Ö felsége által szerencsés felavattatása és megkoronáztatása előtt az ország részére kiadott hitlevélnek és a koronáztatásakor letett királyi eskünek az ország törvényei közé iktatásáról szóló törvényjavaslat* (írom. 1336, 1345) harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Szinyei- Merse Félix jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést, elfogadja-e a t. ház a most felolvasott 36*