Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-686

268 t>m. országos ülés 1917 január 22-én, hétfőn. vese a királyné iránt érzett legbensőbb ragaszkodás és legmélyebb hódolat jeléül koronázási ajándékot ajánlott fel, melyet Ö felségeik kegyesen elfogadni méltóztattak. Ezen koronázási ajándék felajánlását és az ajándék átadásának tényét kívánja törvénybe iktatni az a két törvényjavaslat, amelyet az igazságügyi bizottság megbízásából a t. ház előtt ismertetni szerencsés vagyok s melyek közül a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat elsőbben a IV. Károly király 0 felsége részére felajánlott koronázási ajándékról emlékezik meg. E törvényjavaslatnak szövege úgyszólván teljesen megegyezik a hasontárgyu 1867: IV. t.-cz. szövegével. Ami eltérés mégis mutatkozik, az kizárólag a nyelvhasználatban azóta beállott változásnak tudható be. Épen igy az 1867-iki törvény szellemét követi és példáját tartja szem előtt a törvényjavaslat akkor, midőn az ajándékozás tárgyát és összegét tudatosan nem jelöli meg közelebbről, amit az a tény, hogy az országos határozat a képviselőház jegyzőkönyvében meg van örökítve, abba be van iktatva, feleslegessé is tesz, de különben is a koronázási ajándékot értékessé és becsessé nem annak sulylyal megmérhető és számokban kifejezhető értéke teszi, hanem az a melegség, az a bizalom, ragaszkodás, hűséges hódolat, melylyel a magyar nemzet koronás királya és felséges hitvese iránt viseltetik. (Ugy van !) Ezeket a minden magyar ember szivéből fakadó nemes érzéseket csak fokozni, nevelni s öregbíteni fogja Ö felségének az a kegyes elhatározása, hogy ez a koronázási ajándék egy később meghatározandó országos közjótékonysági ezélra fog fordíttatni. Adja a Mindenható, hogy azok a könnyek, melyeket a felséges kezek szeretete, jótékonysága le fog törölni, szeretett hazánkra és a királyi családra áldásthozók legyenek ! (Tetszés jobbfelől.) A javaslatot bátorkodom az igazságügyi bizottság nevében elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Ki van felirva szólásra ? Vermes Zoltán jegyző : Laehne Hugó ! Laehne Hugó: T. képviselőházi Teljesen igaza van az előadó urnak, hogy a jelen törvényjavaslat úgyszólván másolata az 1867-ben hasonló alkalomkor hozott törvénynek, nevezetesen az 1867. évi IV. és V. törvényczikknek. Csakugyan abban a törvényben sincs az ajándék tárgya megnevezve, hanem épen ugy, mint most, az ajándék tárgya csak megemlittetik az indokolásban, nevezetesen 50.000 körmöczi aranyat emlit fel az indokolás. Nekem, t, ház, szerencsém volt az ajándékvivő küldöttségben résztvenni. S midőn a koronázási díszebéd után a királyi vár termeibe, a lakosztály felé haladtunk, akkoriban már haüottam suttogni, hogy a koronázási ajándék nem 20 koronás, hanem 10 koronás aranyakból fog állani. Akkor találkozva a pénzügyminister úrral, megkérdeztem tőle, milyen teremben lesz átadva a koronázási ajándék s mi igaz abból, hogy csak 10 és nem 20 koronás aranyakat fogunk-e átadni. Erre a pénzügyminister elsietett azzal, hogy ez hivatalos titok. (Derültség balfelól.) T. ház ! En nagyon csodálkozom mindenesetre azon, hogy midőn egy országos küldöttségben résztveszek, ezen küldöttség, vagy annak egy tagja előtt hivatalos titok lenne .. . Beck Lajos: Az országgyűlés előtt sem lehet titok ! Laehne Hugó: ...hogy mit ád a "nemzet a Felségnek. Ez még gyanúsabbá tette előttem az esetet s ellenőrző kötelességemnél fogva igyekeztem meggyőződni arról, hogy a szekrényekben, amelyekben az ajándékot átadjuk, mi foglaltatik. (Halljuk ' HalljuJc! balfelól.) S meggyőződtem arról, hogy csak 10 koronás aranyak vannak benne, s hogy a szekrények félig üresek. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) Ez mindenesetre azt bizonyítja, t. ház, hogy eleinte az volt ugyan a szándék, szerintem nagyon is he'yesen, hogy 20 koronás aranyakat adjunk át : hiszen a közéletben, a kereskedelmi vagy a gazdasági világban, ha ma aranyakról beszélünk, mindig 20 koronás aranyakat értünk. Az az országos határozat, amelyre az előadó ur hivatkozott, t. i. a koronázás előtti határozat kétértelműén volt megfogalmazva, ott csak aranyakról van szó. A törvényjavaslat indokolásában szintén. De mindenki arról volt meggyőződve, hogy ezek csakis 20 koronás aranyak lesznek. A lapok is ilyenekről szóltak, mikor azon jótékony czélt emiitették, amelyre — t. i. az erdélyi károsultak javára — fog az ajándék fordíttatni. Tehát, t. képviselőház, itt mindenesetre egy nagy rendetlenséggel és nagy formahibával állunk szemben, amint Rakovszky István t. képviselőtársam imént nagyon helyesen felhozta. Mert ha a nemzet ajándékot ad királyának, annak az ajándékozásnak precziznek kel lenni és Ott nem lehet félig üres szekrényeket átadni Holló Lajos : A pártkassza persze tele van ! Laehne Hugó : Igenis szükséges, hogy a törvényjavaslatba az ajándék tárgyát belevegyük, nehogy a jövőre hasonló esetek előforduljanak. Nincs is semmi akadály, hogy ez ne foglaltassék benne s majd a részleteknél leszek bátor idevágó módosításokat előterjeszteni. (Helyeslés balfelól.) Ma világháborúban vagyunk, t. ház ! Naponként százmilliókat költünk a hadsereg czéljaira. S amidőn arról van szó, hogy ez a nemzeti ajándék egy hadi jótékony ezélra fordittassék, akkor igazán nem játszik szerepet, hogy 10 vagy 20 koronás aranyat aduuk-e. Csak az a fő, hogy azon hadi jótékony ezélra minél nagyobb összeg jusson s hogy a Felségek minél nagyobb összegről rendelkezhessenek. Mert amúgy is itt tulaj donkép oly feladat teljesítéséről van szó, amely egészen állami feladat volna s melynél a t. kormány és a t. nűnisterelnök ur elég helytelenül zárkózik el attól, hogy pl. Erdélyben a rekonstrukció ezen munkáját az állam teljesítse: így tehát .csak helyeselni lehet, hogyha egy