Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-682

deczember 20-án, szerdán. 242 682. országos ülés 1916 . alkalmával Erdély kiürített területeiről mindazoknak, akik mezőgazdasági érdekből fel voltak mentve, csapattesteikhez kellett bevonulniok. A felmentettek lelkiismeretesebb része ezen kötelezettségnek hiven eleget is tett, mig a kevésbé lelkiismeretes rész egyszerűen be nem vonult. Szeptemberben a t. honvédelmi minister ur rendeletet adott ki, melynek értelmében az utóbbiaknak nem kellett bevonulniok, mig a bevonult felmentettekre nézve az a rendelkezés történt, hogy ők póttesteiknél tartandók, de menetszázadba be nem osztandók. Ennek a rendeletnek az volt a nagyon helyes intencziója, hogy a felmentettek a megszállott területek felszabadítása után azonnal visszatérhessenek és a mezei munkát folytathassák ott, ahol abbahagyták. Ez az intenczió nagyon helyes volt. mert köztudomású, hogy amig Magyarországon a termés az idén átlagban nagyon gyenge volt, addig a megszállott területeken, különösen Háromszék- és Brassómegyében az idei termés kitűnően sikerült. Nem akarom a rendeletnek azon részét kritika tárgyává tenni, hogy a be nem vonultakat a bevonulás kötelezettsége alól felmentette, azonban tény, hogy ez bizonyos elkeseredést szült a bevonultaknál, mert látták, hogy ők, akik azonnal teljesítették kötelezettségüket, lelkiismeretességük miatt rosszabb helyzetbe jutottak, mint azok, akik kötelességüket nem vették annyira komolyan. No, de minthogy a rendeletből kiviláglott az a tendenczia, hogy Erdély felszabadítása után azonnal hazabocsáttatnak, beletörődtek ebbe is, lenyelték ezt a keserű pirulát ós remélték, hogy mihamarább haza fognak jönni. Ámde ezen reményben csalódtak, mert szeptember végén és október elején, midőn az ellenséget az ország -területéről kiűztük, a polgári lakosság zöme részben hatósági engedélylyel, részben anélkül visszatért a felszabaditott területekre, egyedül csak a felmentettek maradtak bent. Október végén már megjelent egy ministeri rendelet, amelynek értelmében azok a beszterczei medencze, a Kelemenhegy nyugati lejtője, a görgényhargittai hegyek, apáczai erdő, a persánai hegyek, a fogarasi és nagyszebeni medenczék, a czibini és hátszegi hegyek északi lejtője, a karánsebesi és teregovai mendenezéken innen eső területek oly területeknek lettek nyilvánítva, melyekre a lakosság visszatérhet, melyekre ennélfogva a felmentettek is hazabocsátandók. Megint egy egész hónap telt el, mig a hadsereg főparancsnoksága a visszatérésre szabott határt újból kiterjesztette a Eogaras-BrassóHáromszék csiki vasút mentén fekvő községekig. Daczára annak . azonban, hogy október 10-ike óta az ország határában ninesen ellenséges katona, daczára annak, hogy már hetekkel ezelőtt szövetséges seregeink bevonultak az ellenség fővárosába, és daczára annak, hogy az ellenség az egész Prahova völgyét kiürítette, az ország egy része még mindig nem lett felszabadítva a visszatérésre. Nevezetesen a csángói, hétfalusi járásba, valamint Keresztényfalvára, Barczarozsnyóra és Szászvalkányra a visszatérés még mindig nincs megengedve. Ezen késedelem annál inkább sajnálandó, mert ezen községek a báboru által legtöbbet szenvedtek, mert ezen községek az ország határán feküdvén, azok lakossága kénytelen volt legelőször menekülni, a legtöbb vagyont otthagyni és ezek elvesztették egész gazdag marhaállományukat is. Megtörtént az is, hogy egy fiatal honvédszázados a parancsot félreértve Keresztónyfalva gazdag községet felgyújtatta. Katonáit minden harmadik házba beküldte, hogy a gazdasági épületeket gyújtsák fel. A községnek, melynek egy harmadrésze a tüz által elpusztult, azt remélte, hogy legalább a tekintetben lesz kárpótlása, hogy dus burgonyatermését idejekorán beszedheti és betakaríthatja. Azonban ebben a reményben is csalódott és igy nem csoda, ha azok az egyének, akik most Prágában, Mezőtúron, Hajdudorogon és másutt is be vannak osztva, összetett kezekkel kell hogy tűrjék, hogy a burgonya a földben romlik, hogy az őszi vetést nem láthatják el, hogy még a tavaszi vetésre sem készíthetik elő földjeiket. Komolyan mondhatom, hogy ezen terület lakossága a kétségbeesés szélén áll és igy nagyon sürgősnek és üdvösnek tartom, ha ezen lakosságnak és különösen a felmentetteknek a visszatérés megengedtetnék, mert a gazdasági okokból felmentettek nem egyéni érdekből lettek felmentve, hanem az ország közélelmezése szempontjából. Ha az ország ezen részében hiány fog támadni a termés be nem takarítása révén, az ország közönsége ezt mindenesetre meg fogja érezni; ennélfogva nagyon gyors és hathatós intézkedésre van szükségünk. Ennek következtében bátor vagyok az ország jól felfogott érdekében is a következő interpellácziót intézni a t. honvédelmi minister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása tisztelt honvédelmi minister urnak, hogy a román invázió következtében folyó évi szeptember első najjjaiban bevonult mezőgazdasági érdekből felmentett brassómegyei népfelkelők egy része daczára annak, hogy Brassó megye már október 10-ike óta egész terjedelmében felszabadult, még mindig vissza lesz tartva a póttesteknél? Ha igen, szándékozik-e a t. minister ur a hadsereg-főparancsnokságnál lépéseket tenni, hogy az-iUető felmentettek a mezei munkálatok sürgősségére való tekintettel azonnal hazabocsáttassanak, illetve, hogy általában a visszatérésre a határok egészen az ország határáig kiterjesztessenek ?«' Elnök: A honvédelmi minister ur válaszolni kíván.