Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-682
240 682. országos ülés 1916 deezember 20-án, szerdán. hanem tisztán ós kizárólag azt, hogy a makszimálás által a produkcziót teljesen nullára ne szállítsuk le. (Helyeslés a jobboldalon.) Gróf Batthyány Tivadar igen tisztelt képviselőtársam felemiitette a sertéshizlalás kérdését is. Tökéletesen igaza van abban, hogy a kenyér után a legfontosabb a zsir, de a kettő közül mégis csak a kenyér a fontosabb. Amint előbb vázoltam, nekünk mélyebben bele kellett nyúlnunk a gazdasági szükségletekbe, hogy a minimális mennyiséget, amely a lakosságnak és a hadseregnek élelmezéséhez szükséges, biztosítsuk, tettük azzal az utasítással, hogy a vármegyéket felhívtuk, hogy a gazdasági érdekek mentől kisebb sérelmével hajtsák keresztül a rekvirálást. Itt elismerem, hogy a gazdasági érdekeket bizonyos fokig sértem kellett, de méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ha a mostani rekvirálás és készletfelvételek azt eredményeznék, hogy azokra a mennyiségekre, amelyeket a vármegyék biztosítanak, teljes egészükben az országnak nincs szüksége, első dolgunk lesz, hogy a kereteken tágítsunk és épen a gazdasági szükségletek részére a már esetleg rekvirált mennyiségekből is visszabocsássunk oly részt, amely az illető gazdaságok vitelére múlhatatlanul szükséges. (Helyeslés.) T. képviselőház! Hogy e rendelkezésbe nálamnál nehezebb szívvel senki sem ment bele, azt méltóztassék elhinni, annak teljesen tudatában vagyok. Mit jelent ez az erőszakos rendszabály? Jelenti azt, hogy az sok esetben a gazdaságok vitelét megnehezíti. Méltóztassék elhinni, hogy parancsoló okok kényszeritettek erre és iparkodni fogunk a gazdasági érdeket lehetőleg kímélni. A sertéshizlalás kérdésénél a dolog ugy áll, hogy a gazdasági szükségletek legnélkülözhetőbb része kétségtelenül az, amit az illető gazda visszatartott a hizlalási czélokra. Méltóztatnak tudni, hogy a hizlalást sem űzheti korlátlanul, mert hiszen alispáni engedélyt kell kérnie oly feltétellel, hogy közfogyasztási czélokra a belügyminister részére a sertések leköttetnek. Mindennek daczára, hogyha arról van szó, hogy a vándormunkás fej-kvótáját vigyem-e el, vagy elvigyem-e azt a takarnuinyt, amelyet teljes joggal és bona üde hizlalásra az illető gazda visszatartott, mindenesetre az utóbbihoz nyúlok előbb, hogy a másikat biztosítsam. (Helyeslés.) Mert az csak teljes félreértésen alapulhat, amit gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam mondott, hogy a vándormunkások, az arató munkások részére visszatartott terményeket a vármegyék rekvirálják. Ez határozottan ellenkezik az adott instrukczióval. (Helyeslés.) Mert az illetők megélhetését valahogyan biztosítani kell és ha azokban a vármegyékben, ahonnan jönnek, hatósági ellátásra szorultak, akkor az illető vármegyéket tehermentesítik időre, amelyre őket elbocsátották. A lisztnek oda és vísszakocsiztatását kikerülendő, határozottan indokolt, hogy az illető gazda, akinek erre szüksége van, azt a készletet visszatartsa. ('Helyeslés.) Hódy Gyula: De hogy kapja vissza? B. Ghillány Imre földmivelésiigyi minister: Még eddig senkiét sem vitték el. A rendelet módot ad, hogy minden ily sérelmes rekvirálás ellen felebbezéssel élhessen a birtokos. A felebbezést soron kívül 8 nap alatt tartozik az elsőfokú hatóság elintézni. Az élelmezési hivatal haladék nélkül fog dönteni e kérdésekben; ha történnek félreértések, vagy hibák, méltóztassék meggyőződve lenn-i, hogy; lehető gyorsasággal orvosolni fogom azokat. (Elénk helyeslés.) A sertéshizlalás kérdésére vonatkozólag még csak azt vagyok bátor Batthyány Tivadar t. képviselőtársamnak megjegyezni, hogy távol áll tőlünk a szándék, hogy iparczentrumokban, vagy íparhizlaldákban hizlaltassunk azon tengeriből, amit a gazdától veszünk el. Gr. Batthyány Tivadar : Nem ugy mondtam ! B. Ghillány Imre földmivelésiigyi minister: Elismerem, hogy talán gazdaságosabb lenne, ha szakavatott kezekben, berendezett szállásokban történik a hizlalás, de oly érdeksérelmével járna ez a gazdaérdekeltségnek, hogy ennek daczára erre nem is gondolunk. Egyedüli kivétel a hadügy ministerium, mely a múlhatatlan szükséglet biztosítása czéljából kötni fog szerződéseket a saját takarmányán való hizlalásra, de az én felügyeletem alatt és a nyereséget az erdélyi tönkrement állományok helyrepótlására szándékozunk fordítani. Azt hiszem, mindezekben bátor voltam azokra a kérdésekre felelni, amelyeket az interpelláló képviselő urak felhoztak. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Elsősorban Csemez István képviselő urat illeti a szó. Csemez István: T. képviselőház! A földmivelésügyi minister ur nyilatkozatából megértettem azt, hogy ő teljes jóakarattal, ügybuzgósággal van azon, hogy a rekvirálás folytán itt-ott elkövetett hibákat reparálja. Ennek következtében az interpellácziómra adott választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Azzal a kéréssel teszem ezt, hogy az adagok megállapításánál különösen oly helyen, mint a vármegyémben és a szomszédos vármegyékben, ahol 7—8—9 kiló eltérés van, ezeket lehetőleg arányosítsa. (Felkiáltások: Megígérte.) Elnök: Gróf Batthyány Tivadar képviselő urat illeti a szó. Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Ha interpelláczióm egyik pontja az iparezikkek makszimálására vonatkozott volna, akkor a ministerelnök urnak erre vonatkozó megjegyzését sajnálattal tudomásul nem vehetnem, de én erre nézve felszólalásom során, csak Osemez István t. képviselőtársam szavaihoz fűztem a magam megjegyzését, de ezekre nézve a t. minister ur abszolúte nem adott megnyugtató választ és az
