Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-682
238 682. országos ülés 1916 d az egyik, amire megnyugtató választ kérek és remélek. A másik talán ennél is fontosabb kérdés s ez a gazdasági munkásoknak nyáron egész augusztus közéjééig való ellátása. Én csak a mosonmegyei birtokokon végrehajtott rekvirálásról vagyok informálva; ott igy jártak el: meghagyták a tavasziakra nézve a szükséges vetőmagot, nem mondom, hogy bőségesen, de meghagyták. Helyes, ilyenkor takarékoskodni kell a legvégsőig. Azonkívül hagytak havi 18 kiló gabonát a felnőtt férfiaknak, tiz kilót a nőknek, hat kilót a kisgyerekeknek. Ennyit állapítottak meg a gazdaságban dolgozó vagy a gazdaságból élő munkásember és családtagjainak élelmezésére. Népünk, amely főleg gabona és rozs őrleményéből táplálkozik, még e 18 kilóval sem lesz bőségesen ellátva. De utóvégre mindenkinek kell áldozatot hoznia, tehát ez ellen nem teszek kifogást. De megkérdezték a rekviráló közegeket az én vármegyémben, mi lesz azokkal a munkásokkal, kiket áprilisban, május elején minden gazdának kell alkalmaznia a kapások és takarmányok megmunkálására? Például ezer holdas birtoknál legalább 60—80—100 munkaerő kell áprilistól egészen végig. Ezek ellátásáról miként gondoskodnak ? Másodszor miként gondoskodnak a cselédségnek Julius 1-én túl való ellátásáról? Mert hiszen az uj termésből legjobb esetben augusztus közepén kaphatunk pár zsák lisztet, ha hamar elcsépelik a gabonát és kissé kiszárítják és minden jól megy. De addig is el kell látni a cselédséget. S aztán, amit tisztelt Csemez barátom itt közbeszóláskép megemlített, legfontosabb.az aratás. Eogunk majd kapni katonákat az aratásra, de miből fogjuk majd őket táplálni ? A rekvirálók egy kiló gabonát sem hagynak e czélra a gazdánál. Tehát vagy gondoskodni fog a kormány e munkásoknak annak idején való élelmezéséről, vagy pedig kénytelenek leszünk lemondani arról, hogy kapásokat és takarmányt nagyobb mennyiségben elvessünk, mert hiszen ez abszurdum volna, ha előre tudjuk, hogy majd nem bírjuk megmunkáltatni. A jövő télre remélem lesz béke, de akkor is élnie kell a népnek. Ha pedig nem lenne béke, annál inkább kell erről gondoskodnunk. Nem szabad oly helyzetet teremteni, melyben nem tudnók biztosítani a kapások és takarmányok kellő megmunkálását. Kérem ezért a minister urat, hogy ne nekem, hanem az ország gazdaközönségének adja meg a felvilágosítást, hogy ha most elrekvirálnak mindent, ami a munkások és aratók augusztus közepéig való ellátására szükséges, honnan fogják ezt nekünk megadni, nemcsak gabonában és lisztben, hanem zsírban is? Mert hiszen ma egy gazdaembernek a városba szaladni zsirt venni lehetetlenség, kinevetik. Falun nem tud venni, mert aki hizlal, eczember 20-án, szerdán. örül, ha magának hizlalhat. A gazda csak ugy tudja munkásait élelmezni, ha maga tudja a kellő zsirt és sertéshúst előállítani. Minthogy a rekvirálás ettől is megfosztja, gondoskodnia kell a kormánynak vagy a közélelmezési hivatalnak, hogy munkásainkat egész nyáron át zsírral, augusztus közepéig pedig búza- és rozsliszttel elláthassuk. Ha ez megtörténik, tovább gazdálkodhatunk az eddigi rendszer szerint. De, ha nem, mindenki kénytelen lesz számot vetni magával és kevesebb takarmányt, kevesebb kapást elvetni vagy földjei egy részét az idén parlagon hagyni, ami pedig a legégbekiáltóbb bűn volna. Én pl. az én gazdaságomban már tisztában vagyok magammal. Megtörtént a rekvirálás'. Tisztelettel meghajlok e tény előtt és számolok vele. Ha kapok máshonnan élelmet munkásaimnak, aszerint, hogy mennyit kapok, fogok megfelelő mennyiségű holdat kapással és takarmánynyal elvetni. Ha nem kapok, vagy j>arlagon hagyom, vagy ha tán tavaszra kapok vetőmagot, árpával vagy zabbal fogom bevetni a földet. De ha nem segít rajtunk a kormány, kapásokból 70—80 perczenttel kevesebbet leszünk képesek bevetni és megművelni, mint eddig. Én e tárgyilagos momentumokra hívom fel a t. minister ur figyelmét és ezek alajrján kérdem (olvassa) : 1. Mikép szándékozik a kormány a mezőgazdasági munkások élelmezéséről gondoskodni ? és 2. mik az okai, hogy a mezőgazdasági üzemekben a nagyban való sertóshizlalást kormányrendelkezésekkel megakadályozzák ?« Ajánlom interpellácziómat a t. minister ur figyelmébe. (Élénk helyeslés iáiról) Elnök: A földmivelésügyi minister ur válaszolni kivan. B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Legelőször is nagyon köszönöm a t. interpelláló képviselő uraknak, hogy ezen tárgyilagos interpelláczióik révén alkalmat adtak nekem arra, hogy a t. házat a Közélelmezési Hivatal által ujabban elrendelt rekvirálás alapelveiről és annak mikénti keresztülviteléről tájékoztassam. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk.') Azt hiszem, t. ház, mindnyájunknak élénk emlékezetében van, hogy a múlt ülésszakban itt e házban élénk vita folyt arról, hogy a három egymásutáni rossz termés következtében a közélelmezés gondjai most fokozottabb mértékben sulyosodtak mindnyájunkra és hogy akkor épen a ministerelnök ur volt szíves az itt elhangzott aggodalmakra kijelenteni, hogy igenis kiáltjuk ezt az esztendőt is; de hogy ez nagy áldozatokkal fog járni a gazdákra és hogy kénytelenek leszünk a gazdákat a gazdasági érdekek rovására erősebben igénybevenni, hogy ebből a súlyos helyzetből, amelybe rossz termésünk révén jutottunk, kiláboljunk. Azóta ez a helyzet bizonyos tekintetben
