Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-682
236 682. országos ülés 191% á adag, Marezaltőn esik egy községre 16 kiló, Várkesző vasmegyei községben 16 és Szany sopronmegyei községben 18 kiló. Mi következik ebből, ha ezen a lehetetlen állafioton nem segit a minister ur ? Azokban a vármegyékben, ahol ennyire sújtva van a nép, a gazdálkodás teljesen meg fog állani, azt lehetetlen folytatni, mert éhes, elgyengült emberekkel gazdálkodni nem lehet. Az az éhes ember nem dolgozik, mert nem tud dolgozni. Hiszen vármegyémből már nem egy helyről bejelentették, hogy a hadifoglyokat visszaadják ; mert ha annak a hadifogolynak csak egy negyedkilö kenyeret adnak, — sőt annyit sem, mert 25 deka liszt jut neki egy napra, nem pedig kenyér — ő azzal be nem éri s nem fog dolgozni. Igen kérem tehát a minister urat, szíveskedjék mielőbb segíteni ezen a hibás helyzeten, mert különben a 9 kilóval vagy hozzávetőleges mennyiségű gabonával sújtott vármegyékben a gazdálkodás megszűnik: nem fognak ott vetni a tavaszszal, nem fogják az őszi vetések ápolását elvégezni s nem fog ott aratni senki. (Mozgás bal felől.) Hallottam azt is, hogy a burgonyatermelő vidékeken lehet ezt burgonyával pótolni. Csakhogy a burgonya is makszimálva van, meg van állapítva országosan egy kiló fejenként, tehát ahol több van, onnan elviszik oda, ahol kevesebb van. Terhet, t. ház, egyformán viselünk, akár a hevesi, akár a békési, akár a győrmegyei gazda! Mindenik ép ugy adózik, mint bármely más vármegyéje az országnak. Méltányos tehát, hogy a jogokban is egyformán részesüljenek. A most különösen igénybevett véradó is épen ugy nehezedik ezekre, mint bármelyik más vármegyére; sőt el merem mondani, hogy mind a békési, mind a hevesmegyei katona, bárhova állították is a háborúban, mindenütt megállotta a helyét. Hogy a 3l-es honvédek, akik Győr megyéből is soroztainak, mindig beváltak, azt nem kell bizonyítani. S még hivatkozhatom a 19-es közös hadseregbeliekre, akiket mostani királyunktól az a kitüntetés ért, hogy mint volt trónörökös' előbbrevitte s a király katonáivá léptette elő őket. Ezek után arra bátorkodom kérni a minister urat: tekintse ezt a lehetetlen állapotot, tekintse azt, hogy ily körülmények közt ezekben a vármegyékben a gazdálkodás lehetetlenné válik. Méltóztassék ezen mielőbb segíteni, nehogy azoknak a szegény küzdő katonáknak családjai idehaza éhezzenek s ezáltal elkedvetlenedjenek, ami bizony a hareztéri helyzetre is befolyással lehetne, mert panaszaikat mindenesetre eljuttatják oda. Ezen kéréssel nyújtom át interpellácziómat, mely a következő (olvassa): Interpelláczió a földmivelésiigyi minister úrhoz: 1. Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnak, hogy az 1916 deczember 15.— 1917. január 15-ig végrehajtandó rekviráláskor, czember 20-án, szerdán, fejenként egy őstermelőnek, van olyan vármegye, hol 9'37 kg. gabonát hagynak meg egyhónapi élelmezésre, mig a legtöbb vármegyében 15— 16—17—18 kilót fordíthatnak ugyancsak egy őstermelő élelmezésére? 2. Ha van tudomása ezen aránytalan gabonaelosztásról, mivel indokolja ezt? Hogyan biztosítja a koplalásra ítélt vármegyékben a gazdálkodás lehetőségét, a tavaszi vetést, az őszinek ápolását és a termés learatását? 3. Szándékozik-e ezen lehetetlen, az ország több vármegyéjét mélyen sértő, sőt létérdekében megtámadó állapotokon mielőbb segíteni ós a földmivesek élelmezésére fordítandó gabonát, fejenként legalább 16 kilót, minden -\ármegyében meghagyni? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kíván szólni. B. Ghillány Imre földmivelésiigyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ugy értesültem, hogy gróf Batthyány Tivadar igen t. képviselőtársam hasonló tárgyban ujabb interpellácziót intéz hozzám. Azt hiszem, lesz szives a t. ház megengedni, hogy a két interpelláczióra együttesen feleljek. (Helyeslés.) Elnök: Természetesen a földmivelésügyi minister ur által megadandó válasz nyomán elsősorban Csemez István képviselő urat fogja megilletni a szólás joga. Most következik Batthyány Tivadar képviselő ur interpellácziója ugyancsak a földmivelésügyi minister úrhoz, ugyancsak a rekvirál ások tárgyában. Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mikor legutóbb az indemnitás tárgyalása alkalmával felszólaltam s szóvátettem a közélelmezés kérdését, akkor anélkül, hogy ismertem volna a t. kormánynak rendelkezését eziránt az ujabb rekvirálás iránt, azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy habár minden egyéb téren és normális viszonyok között határozottan a legszélső deczentralizáeziónak vagyok a híve, a közélelmezés kérdésében mégis az intézkedési jogot feltétlenül a legszigorúbban czentralizálnám egy kézben konczentrálnám, mert szerintem ezekben a nehéz időkben a közélelmezést rendszerbe foglalni és a legszűkebb quantuniokkal a kijövetelt biztosítani csakis ugy lehet, ha az egész országra nézve teljes egyöntetűséggel, egy fórum intézkedik. (Ugy van ! balfelöí.) Épen ebből a szempontból kifogásoltam, hogy amikor az uj közélelmezési hivatalt felállították, akkor négy különböző fórumra ruházták a közélelmezés ügyét és kifogásoltam a különböző központoknak, különösen a Haditerménynek létesítését abból a szempontból, hogy ha a kormány megosztja a felelősséget és a hatáskört, akkor megszűnik az erélyes, egyöntetű intézkedés lehetősége. A legutolsó napokban értesültem azon rendelkezések egyes momentumairól, amelyeket — nem tudom — a közélelmezési hivatal vezetője,
