Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-681
681. országos ülés 1916 deczember 19-én, kedden. 219 hogy ez a párt nem a mindenkori ministerelnök hűséges szolgája, hanem igenis, mindenkor megtudja becsülni kiváló férfiait. Hogy pedig Khuen-Héderváry, Károty ebben a pártban nagyon meg van szeretve, azt méltóztassék ránk bizni. Ez a kis inczidens is, amelyre rámutattam, ennek egyik csekély bizo-. nyitékául szolgál. Folytatólag egy passzust bátorkodom felolvasni. (Zaj és jelkiáltások baljelöl: Halljuk ! mi tőrtént a Wampetiisnéll) Ami a József főherczegre vonatkozó részt illeti, äzt mondja gróf Andrássy Gyula (olvassa) : »A koronázás ép olyan hatályos volna, ha egy önök szerint kevésbbé tehetséges, kevésbbé bátor, kevesebb tudással ellátott ember végezné, mint aminő Tisza István, Semmi objektív baj abból nem volna, ha bárki mást, pl. József főherczeget választanák meg.« Bocsánatot kérek, méltóztassék meggondolni, hogy az entente-sajtó, amely a legbrutálisabb módon irt megboldogult királyunkról, miképen használja ezt majd ki a maga részére. (Élénk derültség balfelól. Elnök csenget.) El tudom képzelni, hogy odakint, ha rosszakaratulag és ferdítve akarnak valamit mondani, miféle al- és főczimekkel tudják ezt ellátni és kicsinosítani. Rá tudnak mutatni, hogy ime a magyar parlamentben még egy gróf Andrássy Gyula is, aki pedig ért a diplomacziai nyelvhez és óvatosan tudja magát kifejezni, ugy nyilatkozott a mi mindnyájunk által imádásig hőn szeretett főherczegünkrői, hogy ott még a sorok közt is lehet olvasni. (Ellenmondások baljelöl.) Az a bizonyos taktika, amelyet a túloldalról követtek akkor, amikor József főherezeg nevét bevitték a vitába, nagyon áttetsző. Meg vagyok győződve, hogy neki magának tesznek legkisebb szolgálatot, ám ha közülünk jutott volna eszébe valakinek, hogy ezzel a taktikával éljünk, a túloldalról bizonyára elhangzott volna a vád, hogy hova lett a magyar demokráczia ? (Zaj és jelkiállások baljelöl: Próbálják meg!) Ugyebár azt lehetne felhozni, hogy a koronázást, amelyet a nemzet visz véghez, a népnek fiaiból választott ember hajtsa végre. (Zaj és ellenmondások baljelől.) Ami gróf Andrássy Gyulának Deák Ferencz álláspontjára való hivatkozását illeti, a régi idők politikusaitól hallottam, hogy gróf Andrássy Gyula egyhangú megválasztása körül is voltak személyi és tárgyi momentumok. Az sem ment oly simán és egyhangúan, amint az akták igazolják. (Mozgás baljelől.) Rakovszky István: Halljuk ! Ezek nagyon érdekes történeti adatok lesznek. Nemess Zsigmond; Meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársam is hallhatta ezeket a köztudomású dolgokat. Méltóztatnak tudni, hogy az 1867-iki koronázás alkalmával a nádorhelyettesi méltóságot az akkori országbíró vindikálta magának törvény alapján, tradiczió alapján. Polónyi Géza : Törvény alapján ? Nemess Zsigmond: Deák Ferencznek akkor az volt az álláspontja, hogy az akkori országbíró a koronázást ne végezze és mert ez a személyi momentum közrejátszott, találtak egy ekszpedienst, hogy ne Deák Ferencz, hanem Andrássy Gyula koronázzon, akiben mindannyian megegyeztek. (Helyeslés baljelől; Ez az!) Megegyeztek azért, mert nem akarták, hogy az országbíró legyen a koronázó. Különben több mint valószínű, hogyha ez nem igy történik, akkor Deák Ferencz maga végezte volna a koronázást. Ezt igy mondják az akkori kortársak. Ami pedig a tárgyi momentumot illeti, erre nézve maga Andrássy is igy nyilatkozik. Azt mondja, hogy Fehérváry nem, de Lukács László és Khuen-Héderváry Károly igenis koronázhattak volna. Nagyon természetes, Deák Ferencz azon kijelentéséből, hogy nem a mindenkori ministerelnök, hanem a nemzet megbízottja végezze a koronázást, magunk is ragaszkodunk, s a ministerelnököt nem is ebben a minőségében, mint a király által kinevezett ministerelnököt kívánjuk, mint koronázót látni, hanem mint olyan férfiút, akit a nemzet erre a czélra megválasztott, mert e részben a miniszterelnök ur ellen, aki egyúttal a nemzet többségének köréből lett kinevezve, semmiféle aggály fenn nem forog. (Ugy van ! jobbjelöl. Mozgás baljelől.) Mint minden ellenzéki felszólalásban, ugy . gróf Andrássy Gyula felszólalásában is történik allúzió a legutóbbi választásokra, Egyetlenegy ellenzéki felszólalás sem volt még, amely ne hangoztatta volna, hogy az 1910-ik évi választás ilyen meg olyan hamis eszközökkel történt. Gróf Andrássy Gyula is azt mondja, hogy a legutóbbi választásoknál ímagyobb pénzösszegek használtattak fel, ugy hogy természetesen szintén felmerült ez a kérdés : nem volt-e ennek talán döntő befolyása az eredményekre ?« Méltóztassanak megengedni, a választások után a felirati viták alkalmával szokták rendesen, diffikultálni a választás körül felmerült visszaéléseket és sajátságos, hogy az 1910-ik évi választás után a felirati vita a lehető legsimábban ment végbe ; erre nézve akkor nem igen élt az ellenzék nagyobb kifogással, viszont, mikor önök kerültek többségre, mi is elismertük a választások legalitását. (Zaj.) Kell, hogy egyszer már erről az oldalról is leszámoljunk ezzel a dologgal és elmondjuk a magunk igazát. Nem igaz az, hogy Magyarországon pénzzel és hatalmi eszközökkel lehet választásokat csinálni ! Ez nem igaz! (Helyeslés jobbjelől. Nagy zaj és közbeszólások a bal- és a szélsőbalöläalon.) Elnök: Csendet kérek! Kérem Bartos János képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Nemess Zsigmond: Nem lehet feltételezni, hogy Magyarországon 20 millió ember meggyőződését meg lehetne vásárolni. (Zaj baljelől. ' Felkiáltások : Nincs húsz millió választó.) Hát ahány választó van. Nem lehet ráfogni, hogy pénzzel, vagy nem tudom miféle erőszakkal lennének belevihet ők. Hogy példával szolgáljak, volt rá eset a Fehérváry-kormány alatt, akkor is 98*
