Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

19f> 080, országos ülés 1916 deczember 18-án, hétfőn. nem veheti, (ügy van/ a szélsőbaloldalon.) Ha ennek daczára a ministerelnök, aki kizárólag ennek a többségnek jelöltje, fogja a király fejére a koronát tenni, ez arczulcsapása lesz a közmorálnak, annak a moralitásnak, melyet minden nemzetnek fenn kell tartania. Tudom, liogy súlyosak e szavak ás hogy sértem ezekkel az önérzetüket. De ezzel a tudattal mondom el e szavakat és remélem is, hogy sértik önöket. Mert meg vagyok győződve, hogy az urak közül nagyon sokan nem helyeslik ezt.. Nagyon sokan kénytelen-kelletlen, más politikai szempontok miatt követik a ministerelnök urat (Élénk ellenmondás jobbfelől.) és maradtak benn a munkapártban. Ezt tudom ; lehetetlennek is tartom, hogy másként legyen. De ha vannak is a politikában oly körülmények, melyek kényszerhelyzetbe hozzák az embert, s melyekben kénytelen valami rosszat elfogadni, de azért ezt a helytelen dolgot annyira aláhúzni, annyira kiélezni nem szabad. Ezért kérem, tegyék rekonszideráozió tárgyává elhatározásukat és mielőtt a döntő lépést megteszik, gondolják meg, hogy ennek nagy és súlyos következménye lesz. Mert koezkára teszik azt az összhangot, melyet unos-untalan és igen helyesen hangoztatnak és amely ily súlyos időben annyira szükséges. Ha azt mondják, hogy mi tegyük meg az első lépést, ne önök, azt feleljük : minden alkalommal mi tettük meg az első lépést, mi tűrtünk az egész háború alatt legtöbbet, mi fegyelmeztük leginkább saját érzelmeinket és politikai meggyőződésünk ellenére is nyugodtan és csendesen szenvedtük végig az eseményeket. Ha azok a szólamok, amelyeket annyiszor hallottunk a ministerelnök úrtól, hogy a haza veszélyben van és félre kell tenni minden pártérdeket, valóban őszinték voltak : hát ime itt az alkalom, hogy ennek fényes tanúbizonyságát adják és ne csak szavakkal, hanem tettekkel is hozzájáruljanak, hogy az egység meglegyen. Ennek megvan az útja. Önök jól tudják, hogy mi József főherezeget ajánlottuk, de ha önök más ajánlatot tennének, kapaczitálhatók volnánk. Nem kötjük magunkat egy személyhez, csak a negatívumban kötjük le magunkat. S most még egy szót. Itt elhangzott ma délelőtt egy közbeszólásban az, hogy mi tán botrányt akarunk előidézni a koronázáskor, ha tényleg gróf Tisza István koronázná meg ö felségét. Én, aki a legeksztrémebb álláspontot foglalom el, a magam személyére nézve tiltakozom ez ellen, mert királyomnak tartozom azzal a tisztelettel és tisztességgel, hogy mikor őt megkoronázzák, ezt botránynyal ne zavarjam. Ezt személyemre nézve mondom ; hogy mások mit csinálnak, azért nem lehetek felelős. Polónyi Dezső: Ugy van ! Ez igy van, jó lesz megjegyezni! Gr. Károlyi Mihály: Hanem, hogy ezt önök kihasználják arra, hogy most már, minthogy biztosítva vannak, hogy botrány nem lesz, minket terrorizáljanak, ez a legelitélendőbb dolog, amivel megkoronázzák az önök párturalmát! (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldahn.) Elnök : Ki következik ? Szepesházy Imre jegyző: Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső: T. ház ! Mig a t. túloldal mai első szónoka gróf Khuen-Héderváry képviselő ur hivatalosan nem jelentette be, hogy önök gróf Tisza István mellett foglalnak állást, addig e szomorú tényről csak a tegnaj)i munkapárti konferencziáról szóló tudósításból értesültünk. Nem hittük, nem mertük feltételezni, hogy a király és a nemzet e legszentebb ünnepén, a koronázás alkalmával ép önök lesznek azok, kik igyekeznek a túlhajtott egyéni ambiozió, vagy a mindenkor párturalmat szem előtt tartó törekvések kedvéért disszonancziát előidézni. De csalódtunk. Mert ma megtudtuk, hogy igenis az egyéni ambiczió s azok az érdekek, melyekről tán sine ira et studio mondhatom, önző érdekek, túlsúlyra jutottak a józan belátás fölött. E kérdés taglalásánál kétféle szempontot kell vizsgálni: tárgyi és személyi szempontokat. Ha a tárgyi szempontokat figyelembe vesszük, erre a legeklatánsabb bizonyságot nyújtanak az 1867-iki koronázás előzményei. Méltóztassanak csak elolvasni annak a Deák Ferencznek, akire önök — joggal, vagy jog nélkül, ezt bírálják meg maguk — mindig hivatkoznak, 1867 június 4-én tartott beszédét, amelyben mindössze csak öt sorban azt mondta (olvassa) : »Ezen diszszel, vagyis a koronázásban való közreműködéssel gróf Andrássy Gyulát indítványozom megbízatni, de nem ugy mint ministerelnököt, mert ezt én hivatalhoz kötni jövőre nem szeretném, hanem ezt egyénileg ráruházott megbízásnak kivánom tekinteni.« Ez, t. ház, a tárgyi szempont. Azonban az a tárgyi szempont, amely csak egyedül uralkodott az 1867-iki koronázás alkalmával, mert egyéni szempontok nem jöhettek tekintetbe, ugy, amint, fájdalom, most tekintetbe jönnek : ez a tárgyi szempont hogy áll a mai világításban ? Deák Ferencz tanítását önök, amint a munkapárti értekezlet tegnap bizonyította, önmaguk czáfolják meg, sőt a legklasszikusabb tanú erre maga gróf Tisza István ministerelnök, aki nem a Deák Ferencz álláspontjára helyezkedik, hogy t. i. nein a mindenkori ministerelnököt illeti ez a tisztesség, hanem illeti igenis a nemzetnek bizalmasát, azt a bizalmasát, aki, mint akkor gróf Andrássy Gyula, teljesen ellenzék és ellenzés nélkül vállalta és vállalhatta ezen megtisztelő megbízást. De hogy állnak a tárgyi szempontok e tekintetben 1 Ugyebár, vitán kivül áll, hogy a nádor az országnak első választott tisztviselője és ezzel szemben miféle szerepe van a ministerelnöknek % Méltóztassék csak ennek az országgyűlési cziklusnak nagyon szomorú bekezdésére, első lépésére gondolni, midőn megjelenik egy a mai parlamentarizmus szempontjából igazán előkelő idegennek nevezhető ur gróf Khuen-Hédervár3

r Károly sze-