Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

680. országos ülés 1916 T. képviselőház! 1867-ben két egymással ellenkező szempontot kellett kiegyenlíteni. Az egyik az volt, hogy minden kétségen felül áll az, hogy erre a tisztségre Deák Ferencz után, aki ezt nem akarta vállalni, gróf Andrássy Gyula a legméltóbb, a legérdemesebb, akit e tisztség betöltésénél mellőzni nem lehet. A másik szem­pont j>edig az volt, hogy erre a tisztségre ne a király bizalmi embere, ne a királynak kineve­zettje választassák meg. Akkor ezt az ellentétet akként oldották meg, hogy alárendelték ugyan ezt a második szempontot az elsőnek és meg­választották a ministerelnököt, de kimondották, hogy mint magánembert választják meg és hogy ez preczedensül nem szolgálhat. Ha a ministerelnök úrban és a többségben csak egy szikrája élne a Deák Ferencz hagyo­mányaihoz való ragaszkodásnak, akkor köteles­ségük lett volna ezt az alkalmat megragadni arra, hogy Deák Ferencz intenczióinak eleget tegyenek és hogy ebből preczedens ne lehessen ós mindenki előtt tisztában álljon, hogy 1867­ben gróf Andrássy Gyula csak a saját érdemei, a saját nagy kvalitásai miatt és nem mint ministerelnök választatott meg. (Ugy van! bal­felöl) Második jogczimét a ministerelnök ur onnan meriti, hogy hivatkozik az ő érdemeire és azt állítja, hogy ő ebben a világháborúban bizonyos sulylyal képviselte a nemzet érdekeit. Nagyon lekötelezne minket akár a t. ministerelnök ur, akár a többségből bárki is, ha felvilágositana bennünket, hogy mikor, milyen alkalomkor volt az, amikor a ministerelnök ur olyan nagy suly­lyal képviselte a magyar nemzetet. Mert mi itt ebből semmit sem éreztünk, csak azt láttuk a háború alatt, hogy a magyar­ságnak az a sértő mellőzése a hadseregben, a magyarság sérelmei, lealázásai szakadatlanul tar­tottak. (Ugy van! balfelöl.) Avagy talán akkor képviselte a ministerelnök ur olyan nagy suly­lyal a magyar nemzetet, amikor a koronázási hitlevél szövegének megállapítását, illetve abban a király czimének megállapítását Spitzmüller osztrák miiiisterelnöktől tette függővé? (Ugy van! balfelöl.) Nem tagadom, magam is erősítem, hogy igenis, a magyar nemzet súlya ebben a világ­háborúban rendkívül megnövekedett. De ez nem a ministerelnök ur érdeme, hanem annak a rend­kívüli erőkifejtésnek s annak a párját ritkító hősiességnek és hűségnek, amelyet a magyar nemzet e háború folyamán tanúsított. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Justh János: Daczára Tiszának! Lovászy Márton: A harmadik jogczimét a ministerelnök ur onnan meriti, hogy azt állítja, hogy a nemzet közvéleményének a bizalma őbenne összpontosul. (JÉlénk felkiáltások a jobb­oldalon : Ez igaz! Felkiáltások a baloldalon : Ejha!) En is azt tartom, hogy igenis, annak, aki a nemzet nevében a király fejére teszi a deczember 18-án, hétfőn. 187 koronát, egyik kelléke az kell hogy legyen, hogy a nemzet egészének, vagy legalább is a nemzet túlnyomó nagy részének bizalmát, szeretetét, tisz­teletét és ragaszkodását élvezze. (Ugy van! bal­felöl.) És nem is áll az az ellenvetés, amit hal­lottam, hogy hiszen ilyen férfiút talán nem is lehet találni, mert aki az egyik pártnak tetszik, akiben az egyik párt bízik, az a másik párt bizalmát nem bírja. Ezt az állítást a tények megezáfolták, mert hiszen első körültekintésre sikerült egy olyan férfiút találni, akiben, bátran állithatom, az egész nemzet nemcsak hogy megbízik, de őt a leg­nagyobb szeretettel, a legnagyobb bizalommal és a legnagyobb ragaszkodással övezi körül. (Igaz, ugy van! a baloldalon.) Annyi bizonyos azon­ban, hogy mindenki inkább mondhatja el ezt magáról, mint gróf Tisza István ministerelnök. (Ugy van ! balfelöl. Élénk ellenmondások a jobb­oldalon.) Arra a kérdésre, hogy mikor, mely alka­lommal, milyen időpontban nyilvánította ki a magyar nemzet az ő bizalmát gróf Tisza István iránt, arra sem a ministerelnök ur, sem. a több­ségből senki válaszolni nem tud. (Ugy van! balfelöl) Mert a ministerelnöK: ur azt a sajátságos látványt nyújtja nekünk, hogy ő itt immár másodízben évek hosszú során keresztül minister­elnökösködik, anélkül, hogy valaha erre a nemzet neki mandátumot adott volna. 1903-ban került a ministerelnök ur először az uralomra. S melyik többségre támaszkodott akkor? Arra a több­ségre, amelyet 1901-ben a nemzet Széll Kálmán­nak adott, aki a jog, törvény és igazság jel­szavával nyerte meg ezt a többséget a nemzettől. Tehát olyan programmal, amely a minister­elnök ur programmjával s a ministerelnök ur kormányzati rendszerével homlokegyenest ellen­kezik. (Ugy van! balfelöl.) Azután 1905-ben fordult maga a ministerelnök ur a nemzethez. És akkor, amint az köztudomású, a nemzet olyan határozottan, olyan minden kétséget ki­zárólag, olyan impozánsan tagadta meg és vonta meg tőle ezt a bizalmat, hogy ahhoz, azt hiszem, semmiféle kétség nem férhetett. Harmadízben most, amikor a t. minister­elnök ur mögött megint egy többség áll, azt látjuk, hogy ez a többség, amelynek létrehozása egyéb körülményeivel ebben a pillanatban nem kívánok foglalkozni, (Felkiáltások a baloldalon: Kár!) ez a többség gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnöksége alatt, az általános választói jog programmjával ment bele a küz­delembe. Tehát ismét egy programmal, amely a ministerelnök ur programmjával homlokegyenest ellenkezik. (Ugy van! balfelöl.) Az a körül­mény, hogy e többségek, melyek a nemzettől meghatározott programmot nyertek, e pro­grammot cserbehagyták ós kaphatók voltak homlokegyenest ellenkező másik programm tá­mogatására, a nemzet ítéletének tisztaságán és 24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom