Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

182 680. országos ülés 1916 azon egyéneknek tündöklő szerepléséről és előtérbe tolásáról sem leket szó, akik ezeket a pártharczokat személyesítik, akik azokkal annyira összeforrtak, hogy személyüket azoktól elválasztani sem lehet. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ha már most olyan dolgokat hallunk, aminőket közbeszólás alakjában ma is hallottunk, azzal szemben, hogy a nemzeti közvéleményt kell, hogy képviselje, — mondja gróf Andrássy Gyula t. barátom — aki a nádort a koronázásnál helyettesíti ; ha a másik oldalon azt mondják neki, hogy »hiszen képviseli az egész közvéleményt«: (Felkiáltások jobb felől: Ugy is van ! Zajos ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) hát mi itt: a parlamentnek még olyan választások után is, amilyeneket 1910-ben megejtettek, harmadrésze ; mi, akikre még azoknál a választásoknál is a szavazóknak többsége szavazott, (Ugy van 1 a bal- és a szélsőbaloldalon.) szemben azokkal, akik a kerületek többségével rendelkeztek ; mi, akik megett eszerint a választási arithnietika szerint is a nemzetnek egy harmadrésze áll s a valóságos tények alapján a választóközönségnek nagyobb része is áll; (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mi, akikről nem tudhatja senki, hogy vájjon az, amit képviselünk, ma már nem-e a nemzet többségének óhajtása ; (Ugy van/ a bal- és a szélsőbaloldalon.) mi semmit sem számítunk, mikor az egész közvéleményről van szó ? Akkor a parlamentnek egy harmadrésze, a nemzetnek, a választóknak megette álló többsége, (Ugy van ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) a választóknak, a néptömegeknek nagy sokasága, amely mindenesetre a mi felfogásunkban osztozik : mi semmi sem vagyunk, mi nem számítunk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mélyen tisztelt képviselőház, az ilyen felfogások a parlamentarizmusnak épen olyan elfajulásai, mint amilyen elfajulása a monarchikus elvnek az abszolutizmus és a zsarnokság. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a felfogásoknak terjedése épugy vesztébe vezeti a jwlamentárizmust mint ahogy vezette a monarchisztikus elvet annak túlhajtása az abszolutizmus uralma. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: T. ház, ha érzelmi közösségről és annak, szükségéről beszélünk, azt mondják a túloldalon, hogy ez helyes, de hát áUitsuk mi helyre az érzelmi közösséget azáltal, hogy a magunk érzelmeit elnémitsuk-e és az önök érzelmeit magunkra vegyük. Ez, mélyen tisztelt képviselőház, őszintén szólva, nem komoly tárgyalás alapjául szolgáló felfogás. Ez nem az a tekintet, amelylyel tartoznak azok, akik egy tavaly hozott törvénynek alapján ma még formai jogosítványait gyakorolják a parlament'többségnek, de nem tudhatják, hogy azok-e ; ez nem felel meg annak a méltányosságnak, annak a magyar ember részéről magyar emberrel szemben köteles tekintetnek, amelyet mi, m'dőn deczember 18-án, hétfőn. a többség jogát, hogy határozzon, el'smerjük, ezen jognak helyes gyakorlásában tőle méltón elvárhatunk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőhaloldalon.) Mi állítsuk helyre saját érzelmeink elnémitásával az érzelmi egységet ? Régi nóta ez, t. képviselőház. Mióta felmerültek azok a körülmények, amelyek igenis szükségessé tették, hogy magyar ember és magyar ember között az ellentétek el ne fajulhassanak ; hogy bizonyos czélokra, nevezetesen a hazának megvédésére, önvédelmi karczunknak dicsőséges és győzelmes befejezésére az összes szivek, az összes erők egyesüljenek : merem állítani, hogy ennek a szükségnek egész terhét nekünk kell viselnünk (Hosszantartó, megújuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a párturalom ridegsége egy hajszálnyit sem enyhült;. . . (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a . szélsőbaloldalon.) Mezőssy Béla: Ep oly szemérmetlen, mint azelőtt! ••, Gr. Apponyi Albert: . . . mert a háború előtt felmerült nagy összeütközéseknek és ellentéteknek kiegyenlítésére egyetlen egy lépés sem történt. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pedig ha az érzelmi kiegyenlítéshez szükséges az a kétoldalúság fennforogna, akkor ott lett volna az alkalom, megmondani a túloldal részéről, a hatalom részéről, amelyé e tekintetben a kezdeményező lépés kötelessége, hogy »nohát most, midőn egy nagy czélért összefogtunk mindnyájan, most vizsgáljuk meg a multat és iparkodjunk közös egyetértéssel kiküszöbölni azokat a dolgokat, amelyek minket egymással ellentétbe hoztak.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ő nem ez történt. Élvezték teljes nyugalommal azt a csendet, a hatalom gyakorolhatásának azt a kényelmét, amelyet a mi kötelességszerű magatartásunk nekik biztosított. És ezt nem azért mondom, mintha azt akarnám, hogy ezentúl máskép legyen. Nem ! Én sohasem tartottam magamat a saját kötelességem teljesítése alól fölmentettnek azon a czimen, hogy mások az ő kötelességüket nem teljesitik. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha ezentúl is ugy lesz, hogy a szükséges érzelmi közösség fentartásának költségeit nekünk kell viselnünk, ugy lesz ezentúl is, telik a mi tőkénkből. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha tehát csak érzelmi ellentétekről van szó, akkor én még a jelen esetben is hajlandó volnék a magam érzelmeit alárendelni ennek a követelménynek. De nemcsak érzelmekről van szó, hanem hazánk alkotmányos történelme iránti kötelességről. (Igaz I Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Érzelmeket feláldozhatunk, ezeket a kötelességeket nem áldozhatjuk fel. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha minket, amikor a ministerelnök urnak a nádorhelyettesi funkcziókkal való megbízása ellen kifakadunk, csak érzelmek vezetnének, akkor én tudnék magamon erőt venni, és ezeknek az érzelmeknek parancsolni. De én ugy látom, ugy érzem,