Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

680. országos ülés 1916 deczembcr 18-án, hétfőn. 175 Igás! TJgy van!) De nem tehetünk másképen, minthogy felvegyük az odavetett keztyüt, (Igaz! ügy van! a hal- és szélsöbaloldalon.) mert, sajnos, közvetlen és tudatos kihívásnak tartjuk azt, hogy az adott viszonyok között a ministerelnök urat jelölte a többség. (Hosszantartó élénk éljenzés a jobboldalon.) Tudatos kihívásnak, mert én abból indultam ki és indulok ki ma is, hogy ugyan nagyon eltérő nézeten lehetünk a ministerelnök ur politikájának helyessége felett, az ő egyes fényeinek jogossága felett, afelett azonban a helyzetet ismerő emberek között nézeteltérés nem lehetett, hogy az ő jelöltségét az az ellenzék, mely oly harczot folytatott a közelmúltban, mint amilyent folytatott, megnyugvással el nem fogadhatja. (Igaz! TJgy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) Ez egyszerű és világos tény volt, mely elől senki sem zárkózhatott el, ki a közviszonyokat ismeri. A t. ministerelnök ur ugy látszik, e tekintetben illúzióban volt, mert ő azt mondotta tegnap és azt mondta a múltkori tanácskozás alkalmával is, hogy ő, ha az ellenzék helyén ülne, tekintet nélkül a történtekre, tekintet nélkül a bizalmatlanságra: szavazna a ministereinökre. A politikai bizalmatlanság nem is oka annak, hogy általában egy ministereinökre nem szavazunk, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) hanem azok a harczok, amelyek folytak, igenis kötelességünkké teszik, hogy most szavunkat felemeljük. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ezt nem tennők, akkor nem hinné a nemzet, hogy komolyan hittük azt, amit hirdettünk (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és igazuk lenne a kormánypárti uraknak, amikor mindig azt vetették szemünkre, hogy csak taktikázunk, csak játszunk nagy szavakkal, de nem érezzük azokat át. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi őszintén meg vagyunk győződve •— most nincs az ideje annak, hogy bizonyítsuk, hogy igazunk volt — hogy az az egész rendszer, mely átgázolt az ellenzéken, az alkotmányba és a törvénybe ütközik, (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) hogy az veszélyezteti a nemzet érdekeit, tehát nem várható, hogy mi megnyugvással nézzük azt, hogy abban a legnagyobb kitüntetésben, amely érhet egy magyar embert, most ez a ház azt a ministerelnököt részesítse, akivel szemben ily kemény harczunk volt. Ha a t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy ő nem tette volna azt, amit mi tettünk, akkor nekem az a ^válaszom: én sem tenném azt, amit ő tett, (Elénk helyeslés és taps a balés szélsőhaloldalon.) mert ha én ministerelnök vagyok, azért, hogy politikai meggyőződésemet megvalósítsam, a legnagyobb harczokra is kész volnék, de azért, hogy egy méltóságot foglaljak el, hogy egy kitüntetésben részesüljek, ezért harczot sohasem állanék. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőhaloldalon.) Csak abban az esetben vállalnám az ily természetű kitüntetést, ha az egyhangú volna, ha az nem volna erős támadásnak kitéve, ha az nem sértené a nemzet egy részét. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Óriási többsége a nemzetnek. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: A nemzetet most, a koronázás perczében ilyen harcznak kitenni nem szabad csak azért, mert önök azt tartják, hogy a legkiválóbb magyar Tisza István. (Hosszas élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Élénk félkiáltások jobbfelöl: Az is! Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Só! Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a ház minden oldalán! Gr. Andrássy Gyula: Mélyen meghatna ez a nagy lelkesedés, . . . (Zaj jobbfelöl.) Egy hang (a szélsöbaloldalon): Ha előbb visszafizetnék a sópénzt! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: . . . ha nem tudnám épen a tegnap is mondott beszédekből, hogy ha 0 felsége, a volt királyunk pár évvel előbb halt volna meg, akkor Khuen-Héderváry Károly t. képviselőtársamat találták volna a legméltóbbnak .., (Élénk derültség és taps a bal- és szélsöbaloldalon. Felkiáltások halfelöl: Só! Só!) Polónyi Géza: Éljen Lukács László! Gr. Andrássy Gyula: . . . szóval mindig azt, akit 0 felsége ministerelnöknek megtesz. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ismétlem tehát, hogy nem volna helyes egyéni ilyen nézeteik miatt a nemzetet most egy harcznak kitenni. Ezt csak az indokolná, ha volna egy világos preczedens, volna egy jogszabály, vagy ha a parlamentarizmus lényege azt követelné. Ezekben az esetekben elismerném, hogy az önök eljárása helyes volna. De ha nincs így, akkor szükség nélkül zavarták meg a nemzetnek harmóniáját, (TJgy van! TJgy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) holott egészen bizonyos, hogy a koronázás ép olyan hatályos volna, ha egy önök szerint kevésbbé tehetséges, kevésbbé bátor, kevesebb tudással ellátott ember végezné, mint a minő Tisza István. Semmi objektív baj abból nem volna, ha bárki mást, pl. József főherczeget választanák meg. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a hál- és a szélsöbaloldalon. A képviselők a bal- és a szélsöbaloldalon felállónak.) Jakabffy Elemér: József főherczegnek nincs kevesebb bátorsága! Barfos János: Nagyobb érdemeket szerzett a harcztéren. Csuha István: Együtt verekedett a honvédekkel ! Gr. Andrássy Gyula: Nem hiszem, hogy a koronázás ezáltal veszítene a fényéből. Eljárásuk tehát csak akkor volna védhető, ha valamilyen kényszerű ok forogna fenn; ilyen azonban nincs.