Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

680. országos ülés 1916 deczember 18-án, hétfőn. 169 kat: »tudomásul veszi«, törölni óhajtja, tehát ezeket a szavakat a képviselő ur nevében és meghatalmazásából törlöm. Folytatom az inditvány felolvasását, (Olvassa) : ». . . a bizottsági jelentésben foglalt a bizottság előtt tett kijelentéseket, melyek szerint: ő felsége a ministerelnököt felhatalmazta, hogy az ő nevében is megállapítsa azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy a magyar királyi méltóság az osztrák császáritól megkülönböztetett, attól önálló, azzal paritásos jelleggel bir és az ő nevében kijelenthesse, hogy ez felel meg az ő álláspontjának is, az Általa megállapított legmagasabb czim ezt sem nem érintheti, sem el nem homályosíthatja; továbbá : hogy Ö felsége azokkal a kívánságokkal, amelyek magyarországi tartózkodására és a trónvárományosok, különösen pedig a közvetlen trónörökös megfelelő nevelésére vonatkoznak, egyetért, a háború végeztével az év jelentékeny részét Magyarországon szándékozik eltölteni és gondja lesz rá, hogy a trón várományosai, különösen pedig a trónörökös, olyan nevelésben részesülj ének, amely a magyar állani paritásos állásának megfelel. — A ház ezekről a főrendiházat szives tudomásul vétel czéljából értesiti.« Már most, t. ház, elsősorban kérdem, méltóztatik-e a koronázási hitlevél befejező részét a kiküldött országos bizottság szövegezésében elfogadni, igen vagy nem V (Igen! Nem I) Kérem, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A ház a koronázási hitlevél befejező részét az országos küldöttség szövegezésében fogadja el. Kérdem továbbá a t. házat : méltóztatik-e a befejező részszel kacpsolatban gróf Apponyi Albert képviselő ur által beadott inditványt elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A ház az inditványt elfogadja. (Felkiáltások balfelől: Egyhangúlag !) Következik az Esküminta. Kérem a jegyző urat. Hoványi Géza jegyző (olvassa az eskümintát. Zaj). Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Hoványi Géza jegyző (olvassa folytatólag az eskümintát). Elnök : Ki van felirva szólásra ? Szepesházy Imre jegyző: Gróf Pejacsevich Tivadar ! Gr. Pejacsevich Tivadar: Az 1868:

XXX. t.-cz. 2. §-ának második bekezdése szórói-szóra igy hangzik (olvassa) : »A koronázási oklevél eredetije azonban, a magyar szöveg mellett horvát nyelven is szerkesztendő, Horvát-Szlavon- és Dalmátországoknak is kiadandó s abban Horvát-Szlavon- és Dalmátországok integritása és országos alkotmánya is biztosítandó.* Ez a distinkczió, t. ház, ránk nézve nagy fontosságú, mert ez a passzus az, amely körülírja és biztositja a mi közjogi állásunkat. A hitlevélnek eredeti szövegében ez a distinkczió nem jutott kellő kifejezésre, mert ebben csak az mondatik, hogy Horvát-Szlavon- és Dalmátországok jogait, alkotmányát, törvényes fügKÉPVH. NAPLÓ, 1910—1915. XXXIII. KÖTET. getlenségét, szabadságát és területi épségét is megtartandjuk. Ennélfogva szükségesnek tartottam e szakasz rendelkezésének érvényt szerezni s evégből a regnikoláris bizottságban egy pótlást indítványoztam, amely ig}>- szól (olvassa) : »valamint a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-Szlavon- és Dalmátországok integritását és országos alkotmányát«. Ezen indítványom, a regnikoláris bizottságban egyhangúlag el is fogadtatott és igy került bele a mostani szövegbe. Az eskümintából azonban ez a distinkczió kimaradt. Ennélfogva tekintettel arra, hegy e distinkczió ránk nézve igen fontos ; továbbá tekintettel arra, hogy a koronázási hitlevélben többek között az is benne foglaltatik, hogy a koronázandó örökös királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélbeli biztositások elfogadását előrebocsátani és arra az esküt is letenni, — a következő módositványt ajánlom elfogadásra (olvassa) : »A koronázási eskümintánál ezen szavak után : >>és területi épségét« tétessék a következő : ^valamint a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget kéj>ező Horvát-Szlavon- és Dalmátországok integritását és országos alkotmányát«. Ajánlom ezen indítványomat elfogadásra. Elnök : Van valaki szólásra feljegyezve ? Szepesházy Imre jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Nem tudom, nem vagyok tájékozva, hogy vájjon nem előzetes megbeszélés alapján lett-e benyújtva ez az indítvány, mert azon esetre egészen másként kezelném. Most egyelőre, első hallásra, nehéz a dologhoz ugy hozzászólnom, hogy mindent kimerítsek, amit erre vonatkozólag el kellene mondanom, igy tehát csak néhány rövid reflekszióra szorítkozom afelett, amit t. előttem szóló képviselőtársamtól hallottmik, azután rátérek magára az esküre. Hát, t. ház, megütötte fülemet, habár előzetesen e kérdéssel nem foglalkoztam, hogy t. képviselőtársam egészen jogosan utal az 1868. év XXX. t.-czikknek a nyelvre vonatkozó rendelkezésére is. Ez iránt egy igen rövid észrevételt akarok csak tenni. Nekünk ez a szerencsétlen konczepczió : az 1868. évi XXX. t.-czikknek azon rendelkezése, hogy a t. képviselő urak, illetve Horvátország számára horvát nyelven kell az okiratokat kiállítani s hogy itt a házban és a bizottságokban is beszélhetnek horvátul, — már sok kontroverziát, s mondjuk igy is : sok kellemetlenséget okozott. Tudjuk, hogy kezdődik ez a dolog mindig ott, ahol a ház megalakul, illetve a választások után jönnek a verifikácziók, azután jönnek később a tisztára horvát nyelven kiállított mandátumok, illetve az átirat, melyet a horvát országgyűlés küld Magyarországnak, s akkor ott ülnek a bíráló-bizottság tagjai, akik nem értenek horvátul és hatärozniok kell efelett. Már most én nem akarok nagyon mélyen belebocsátkozni a kérdésbe. Az 1868. évi XXX. t.-cz. igy rendelkezik, tehát e pillanatban kénytelen 22