Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

zzemher 16-án, szombaton. 153 679. országos ülés 1916 eh nak nyilatkozatát illetőleg — a ki nincs jelen, de aki gondolom, nem fog engem dezaruálni — hogy az igen t. ministerelnök ur gróf Andrássy Gyulának érvelését félreértette és sokkal meszszebbmenőleg értelmezte és idézte, mint a minő horderővél az bir. T. i. a t. ministerelnök ur gróf Andrássy Gyulának érvelését arra a konklúzióra használta fel, hogy azok felett a kérdések felett, amelyeket az általam benyújtott különvélemény a hitlevélbe fel akar vétetni, az akták le vannak zárva. Bocsánatot kérek, ez nem volt gróf Andrássy Gyula t. barátomnak álláspontja. Az ő álláspontja és én nagyon sajnálom, hogy ebben eltérünk egymástól, az volt, hogy ő nem találta czélszerünek ezeknek a kérdéseknek, nevezetesen a hadseregre vonatkozó kérdéseknek és a királynak az országgyűléssel szemben fennálló felségjoga kérdésének a hitlevélbe való felvételét, de igen határozottan kimondotta, hogy ez nem azt jelenti, mintha ö felfogásbeli ellentétben állana azokkal, amiket erre vonatkozólag mi kifejtettünk, hanem kizárólag arra vonatkozik a differenczia köztünk, hogy vájjon ezeket a követelményeket, ezeket a, mondjuk, alkotmánygarancziákat, most a hitlevélbe bevenni nem czélszerü, de nem birt az ő argumentácziója, az ö szándéka, az ő szava azzal a horderővél, hogy abból azt lehetne következtetni, amit a ministerelnök ur következtet, hogy ezek felett a kérdések felett az akták le vannak zárva. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mélyen t. képviselőház! Ha van érv, amely megerősít bennünket abban a törekvésünkben, hogy ezeket a kérdéseket a hitlevélben tisztázzuk, ez épen az, hogy a kórmánypadokról, a többség képviseletében, az a felfogás hangzik el, hogy ezek felett a kérdések felett, ahol tagadhatatlanul félreértések, súrlódások, a király és a nemzet jő egyetértését veszélyeztető súrlódások előfordultak, ezek felett a kérdések felett az akták le vannak zárva. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) .Nincsenek lezárva, mélyen t. képviselőház. Az megtörténhetik és minden valószinüség szerint meg fog történni, hogy ezeknek a hitlevélbe való felvétele mellőztetni fog a mai többség részéről, &&

r ezzel maguk a kérdések nincsenek lezárva. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A magyar nemzet sohasem fog lemondani arról, hogy nemzeti jellegű védereje legyen és amig az Úristen nekem életet és erőt ad, sohasem fogok megszűnni, egész erőmet és tehetségemet arra megfeszíteni, hogy nemzeti életünknek ez a fájdalmas csonkasága, miszerint a hadsereg, amely más nemzetnél a nemzeti életnek kicsucsosodását és legerőteljesebb megnyilvánulását képviseli, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) nálunk nem bir nemzeti jelleggel, nem fogok megnyugodni abban, hogy ez a fájdalmas csonkaság a mi nemzeti életünk teljességéből kiküszöbölhessék. (Hosszantartó éljenzés KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. a baloldalon.) Efelett a kérdés felett az akták akkor lesznek lezárva, amikor nemzeti jellegű magyar hadsereg lesz. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Ami már most, talán félreértés volt, ha félreértés, a ministerelnök ur helyreigazíthatja, nagyon sajátságosan lepett meg engem, az a mód, amelyben a ministerelnök ur a többségnek az u. n. kilenczes-bizottsági megállapodásokhoz való ragaszkodását jelentette Id, t. i. abban az értelemben való ragaszkodását, hogy a kilenczesbizottságban felállított követelmények a makszimumát képezik annak, amit a hadsereg tekintetében nemzeti szempontból kívánni akarnak és ezen tiíl nem akarnak menni. Hiszen ez a képviselő uraknak és a kormánynak joga, ha nekik ez a felfogásuk, ez a nézetük, nekünk ellenkező a felfogásunk, de ezt a felfogást, ha jól értettem a ministerelnök urat, ugy odaállítani, mint közjogunk egyik sarktételét, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) azt mondani annak indokolására, hogy a világháború után is a kilenczes-bizottság követelményeinek szűk korlátai közt akarnak megmaradni és ezt nem ugy odaállítani, mint az ő nézetüket arról, hogy mi opportunus — a mihez joguk van — de u ry állítani oda, hogy ragaszkodnak ezekhez a szűk korlátokhoz, mint közjogunk alapvető sarktóteleihez : ezt nem vagyok képes megérteni, ezt nem hagyhatom szó nélkül. (Élénlc helyeslés a baloldalon.) A mi felfogásunk szerint épen a mi közjogunk sarktételei egy némelyikének kiforgatása rejlik abban, hogy nem bírunk nemzeti vóderővel, nemcsak a függetlenségi párt programmjának, hanem magának az 1867 : XII. t.-czikkbe iktatott magyar hadsereg fogalmának, tehát létező közjogunk egyik sarkkövének kiforgatása, nem föntartása, nem megőrzése, ha o tekintetben minden törekvéseinket abba a szűk keretbe szorítjuk. (Élénk helyeslés a szélsöbadoldalon.) Már most befejezésül áttérek nagyon röviden a czimkérdésre. A ministerelnök ur a felületesség vádját reánk visszafordítja és azt mondja, hogy legalább is olyan felületes az ellenzék kritikája a kormánynak a czímkérdésben tanúsított eljárása felett, mint amilyen maga ez az eljárás. Ha a ministerelnök urnak ebben igaza volna, ezzel csak azt bizonyította volna, hogy mi is hibásak vagyunk, de nem bizonyította volna, hogy ő a helyes utón jár, hogy az ö intézkedései helyesek. De azt hiszem, ezt sem bizonyította be az igen t. ministerelnök ur, mert az ő argumentácziója azon alapszik, hogy az u. n. nagy czimre, — a rövidség kedvéért használom ezt a kifejezést, bár már délelőtt mondottam, hogy nem tartom helyesnek — az u. n. nagy czimre nézve mindazok közt, akik ehhez hozzászólni jogosultak, nem jővén létre a megállapodás, nem maradt egyéb hátra, mint fentartani azt a nagy czimet, amely volt, amely 20