Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-670
8 670. országos ülés 1916 november 27-én, hétfőn. reprezentál, núlyen horderejű ez és a harmadik, hogy milyen sikert ért el munkájával. Azt hiszem, e három mértékkel mérve elfogulatlanul, történelmi objektivitással mondhatjuk ki, hogy az elhunyt király a magyar királyok egyik legnagyobbika, (ügy van ! Ugy van !) hogy az ő uralkodása a nagy uralkodások egyike, (ügy van! Ugy van!) Természetes, hogy a legközelebbről sem kísérelhetem meg ezt a három tekintetet kimeríteni, de mégis jelezni akarom azt, amit e három szempont lényegének tartok. Egyéniségének legkimagaslóbb tulajdonsága az a tökéletes objektivitás, amely kizárt minden szubjektív cselekedetet, az a ritka emberben látott képesség, hogy alárendelt minden érzést, minden szenvedélyt, minden ösztönt, minden rokonszenvet és ellenszenvet annak, amit ő a közérdekben levőnek tartott. Ez a csodálatos objektivitás odáig megy, hogy az ember távolról nézve őt, azt az impressziót nyerte, hogy nem is áll szemben emberrel, hanem egy fogalom megtestesülésével, az ország énjének, az állam eszméjének megtestesülésével. Ez a csodálatos objektivitás tette lehetővé, hogy hű barátja volt annak a fejedelemnek, aki véres csatákban győzelmes ellenfele volt. Ez a csodálatos objektivitás tette lehetővé azt is, hogy azon nemzetben kereste hatalma gyökerét, amelylyel történelmi szerencsétlenségek, hibák és történelmi bűnök ugy szembeállították, hogy karddal mérkőztek. Ez tette lehetővé, hogy első tanácsadójává azt tette, akit az ő nevében halálra ítéltek. Ez az objektivitás, ez az önuralom tette lehetővé azt, hogy fáradhatatlanul dolgozott, heroikus türelemmel viselve el a sors csapásait, uralkodva magán minden tekintetben, izmain, egészségén, dolgozott az utolsó perczig, ugy hogy jóformán az íróasztal mellől ragadta el tőlünk a sors, dolgozott az utolsó perczig ernyedetlenül, ezzel is nagy példát adva a nemzetnek, amelyet ha követne, többet érne el, mint akárhány intézménynyel, akárhány jó törvénynyel. (Ugy van ! Ugy van !) Minden izében uralkodó volt, de aki vele érintkezett, otthonosan érezte magát; az a természetes, póznélküli, egyszerű modor otthonias érzést keltett mindenkiben, de senkit sem képzelek, aki bármikor is megfeledkezhetett volna magáról ővele szemben, mert az a majestas, az a fenség, amelyet ő nem pózolt, az ott volt benne és rajta és nem volt képzelhető ember, aki ennek hatása alá ne került volna, ha vele érintkezett. Ez az egyszerű, természetes közvetlenség azzal a méltósággal tudott párosulni, amely imponált és meg is nyert. Most áttérek a második mértékre : mi volt alapgondolata ? Egész uralkodásának alapgondolata, mintegy politikai vezérfonala az volt, hogy át kell alakítani a dinasztia tradiczióit, a dinasztia politikáját belpolitikai és külpolitikai vonatkozásokban egyaránt és alkalmazni kell azt az uj élet, az uj igények követelményeihez. A belpolitikában talán nem csalatkozom, hogyha gondolatját, amely megvalósult egész uralkodásában, két eszmében fejezem ki. Az első az volt, hogy ő keserves tapasztalatok révén győződött meg arról, hogy a nagyhatalmi állást, melynek fentartása uralkodói kötelességeinek és örökölt tradiczióinak követelménye volt, csak abban az esetben óvhatja meg, ha sikerül azt a magyar állam szuverenitásával, a magyar állam történelmi jogaival összeegyeztetni. Ez volt az egyik nagy alapgondolata egész működésének. Elismerem, hogy nézeteltérések lehetnek afelett, vájjon ezen nagy gondolatját az ő nagy törvényalkotásai mindenben elérték-e vagy sem. Tudom is, hogy ezt az alapgondolatát nem mindig és nem mindenben tudták sikeresen megvalósítani tanácsadói, de ez talán nem rombolja le azt a nagy tényt, hogy alapgondolata helyes volt és olyan volt, amelytől büntetlenül eltérni egy utódja sem fog soha, (Igaz ! Ugy van !) mert nagy érdekeiben rejlik annak igazolása és különösen nagy erőnk lesz mindig az, hogyha valaha, a későbbi jövőben is, valaki eltérne ettől az alapgondolattól, hogy akkor ellentétbe helyezkednék e nagy fejedelem hagyományaival, nimbuszával és tekintélyével. (Igaz ! ügy van !) A másik alaptétele, mely szintén abban a kiegyezési törvényben van lefektetve, amely az ő uralkodásának legfőbb törvényalkotása, az a gondolat, hogy trónjának hatalmát csak a népek szabadságára és az alkotmányos életre alapithatja ideát, Ausztriában és a közös intézményekben is. Ez is oly nagy alapigazság, melytől büntetlenül sohasem fognak eltérni. Ez is oly nagy alapigazság, melyet talán bizonyos időkben tanácsadóinak teljesen megvalósítani nem sikerült, amely alapigazság azonban hozzá van kötve Ferencz József történelmi egyéniségéhez és tekintélyéhez. A külpolitikában is egészen átalakította, mássá gyúrta át azt az örökséget, mely reá szállott. Azelőtt a Habsburg-dinasztia, a császári trónnak tartományai egymástól széjjelfekvők voltak. Ezzel természetszerűleg és elkerülhetetlenül világbirodalmi útra terelődött és a történelmi fejlődéssel ellentétbe helyezkedett. Ez nem volt sem a népek érdekében, amelyeket a dinasztia kormányzott, sem Európa érdekében. Ezzel véglegesen szakítani volt Ö felségének, a boldogult királynak óriási világtörténelmi érdeme. Ö csinálta először azt a nagyhatalmi politikát, mely nem dinasztikus szempontokból indult ki, hanem azon nemzetek, azon országok és államok érdekeiből, amelyek élére állította a Gondviselés. Ez is korszakalkotó elhatározás volt. Nagyhatalmi politikát csinált békés szándékkal, konzervatív jelleggel, természetesen azonban nem lemondással és azzal a pozitív czéllal is kapcsolatban, hogy megakadályozza azt, hogy a közel szomszédságban élő kisebb és szabad nemzeteket egy óriás elnyomja és ezzel az egész világ egyensúlyát megzavarja. Ez a nagy feladat, melyet szintén ő tűzött ki a monarchiának, az vitt azokra a harczmezőkre,
