Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-679
148 679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. áll útjában. Először az 1868: XXX. t.-cz. nem teszi parancsoló kötelességgé, hogy minden alkalommal, valahányszor valamiről szó van, ahol Horvát-Szlavon-Dalmátországok neve is előfordul, Dalmátországnak visszacsatolását mindannyiszor szorgalmazni kell, hanem egy Ígéret van benne, amelyet az ország a maga becsületességével mindig igyekszik megtartani ós mikor aktuálissá válik valamely vonatkozásban ez a kérdés, mindig szorgalmazza ennek visszacsatolását, csak — bocsásson meg nekem a t. kéj> viselőtársam — nem olyan hiányosan, mint ahogy ő azt propozicziójában teszi. Mi kívánjuk és szorgalmazzuk, annak idején szorgalmaztuk és szorgalmazni is fogjuk, csak épen most nem szorgalmazzuk Dalmácziának visszacsatolását, — de a szent korona jogán. (ügy van! a szélsőbaloldalion.) Ezt t. képviselőtársunk gondosan megszerkesztett deklarácziójából kifelejtette, pedig ez a leglényegesebb kellék, (ügy van! ügy van! a szélsöbalóldalon.) Mi nem vagyunk hajlandók Dalmácziát más jogon reklamálni, mint a szent korona jogán, mert más jogczimünk hozzá nincs, (ügy van! ügy van! a szélsöbalóldalon.) és a szent korona jogán Horvátországhoz csatoljuk, mert a történelmi jog igy diktálja. Ez is a megállapodás és ez van az 1868: XXX. t.-czikkbe is beczikkelyezve. Ilyen alkalmakkor ilyen gondosan előkészített deklarácziókból ezt a leglényegesebb, legsarkalatosabb kikötést kihagyni nem szabad (ügy van! a szélsöbalodahn.) és kérem a t. képviselő urat, legyen olyan szives és korrigálja ki a maga deklaráczióját, mert az nagyon rossz volna, ha mi is követnők és hézagokat hagynánk a törvények végrehajtásában épugy, mint a t. képviselő urak a törvény végrehajtásának kérelmezésében teszik. Mi lojálisán végre akarjuk hajtani, méltóztassék velünk szemben lojálisán felállítani a követelést. Hogy ma ezt nem tehetjük, hogy ma nem szorgalmazhatjuk Dalmáczia visszacsatolását, arra volna nekünk ma néhány klasszikus tanunk. Hiszen a t. képviselő ur is tudja, hogy talán az a nagy czimkérdés fölötti katasztrofális vita, amely felmerült és egy osztrák ministerelnöknek bukását hozta maga után,... Gr. Tisza István ministerelnök: Dehogy hozta! Barta Ödön: ... szintén összefügg / valamelyest ezzel az elhelyezési kérdéssel. Én azt hiszem, hogy Dalmátország visszacsatolásának ideje mindig meglesz, csak most nincs meg, mert most háborúban vagyunk ellenségeinkkel és nem kezdhetünk háborút azzal az állammal, •amely állammal szövetséges viszonyban vagyunk (ügy van! a szélsöbalóldalon.) és amely államnak uralkodója egyúttal a koronázandó magyar király. Ezeket csak azért voltam bátor megjegyezni, mert nem kerülte ki a mi figyelmünket sem a hitlevél szerkesztése alkalmával, hogy a területi épségre vonatkozó királyi hitlevélben' igéret végrehajtását kissé specziflkálva kellene követelni. Ilyen speczifikálásra indítana bennünket nemcsak Dalmáczia kérdése, hanem BoszniaHerczegovina rendezési kérdése is. Azonban erre ezt a háborús időt, amikor világháborúban állunk, amikor mindezeknek a területeknek fiai együtt ontják vérüket a mi fiainkkal, nem tartottuk alkalmasnak, de ez nem jelenti azt, hogy ez a mi figyelmünket kikerülte, hogy egyáltalában nem fogja gondoskodásunk tárgyát képezni, hogy a magyar szent korona jogán ezek a tartományok is a magyar szent koronához csatoltassanak és visszaállíttassák az a rend, amelyet a törvény erre vonatkozólag megállapít. Mindezek után legyen szabad még pár szóval megemlékeznem Polónyi Géza t. képviselőtársamnak arról a kritikájáról, amelyet ő az u. n. hitlevélszerkesztő-bizottság összeállítása és működése ellen felhozni szives volt. Mindenekelőtt tisztelettel bátorkodom rámutatni arra, hogyha az • az álláspont érvényesülne, amelyet t. képviselőtársam e tekintetben felhozott, ez az országgyűlés jogkörének korlátozását jelentené. Én ezt a korlátozást fennállónak nem ismerem el és ezt meghonosítani sem vagyok hajlandó. Az országgyűlés két házának joga van akkor, amikor azt jónak látja, egyes nagyfontosságú kérdések elbírálására mindkét házból alakított küldöttségekre bízni a teendők ellátását. Ezt sehol törvény nem tiltja. Tessék nekem azt a tiltó törvényt megmutatni. Polónyi Géza: Megmutatom! Barta Ödön: Hogy mennyire nem tiltja ezt a törvény, ezt magával t. képviselőtársammal fogom bebizonyítani. 0 jelen volt, mikor ennek az országos küldöttségnek kiküldése inditványoztatott, talán még a választásban is részt vett . . . Polónyi Géza: Dehogy. Bent sem voltam. Barta Ödön: Mindenesetre itt volt, mikor az indítvány megtétetett, tudta, hogy ilyen indítvány tétetik, a küldöttség majdnem egy hétig működött, időközileg sem szólalt fel ez ellen, akkor sem tiltakozott ellene. Már pedig én az ő éles jogászi képességétől és az ő nagy figyelő képességétől, amelyet a közügyek iránt tanúsítani tud és szokott, bizton elvártam volna, hogyha itt olyan jogsérelemről, olyan instituczióról van szó, amelyet a törvény tilt, akkor ő felemeli tiltó szavát és figyelmeztet a bajra, amely ebből származik. Gr. Batthyány Tivadar: Nekünk mondta! Barta Ödön: Bocsánatot kérek, nekünk itt nem mondta. Polónyi Géza: Nem lehet mindig beszélni a házban. Úgyis sokat beszélek. Barta Ödön: Van még egy másik kérdés is, amelynek tisztázása végett pár perezre igénybe veszem szives türelmüket, azután be is fejezem.
