Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-679
146 679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. sek s ebből eredő sérelmek elő ne állhassanak. Ha azt akarjuk, hogy a meg nem zavart egyetértés legyen király és nemzet között a mindenkori uralkodó elem a jövőben, akkor a félreértésre alkalmas kétértelműségeket ki kell küszöbölni alkotmányos életünkből. (Igaz ! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Az 1848 : IV. t.-cz. tudvalevően ugy hangzott, hogy azok, akik ellenünk szeretik a törvényeket interpretálni, abban valami rebellis törekvést láttak és a király felségjogának korlátozását abban a tekintetben, hogy lehetséges egy eset, melyben a király az országgyűlést fel nem oszlathatja. Pedig ez csak a szavakon való nyargalás. A törvény nem azt intenczionálta, a törvény a nemzet jogát akarta biztosítani és nem a király felségjogát korlátozni, a nemzet jogának biztosítását czélozta az a rendelkezés, amely prohibitiv formában volt odaállítva, hogy nem oszlathatja fel az országgyűlést a király addig, amíg a zárszámadás meg nem vizsgáltatott és a jövő évi költségvetés meg nem állapíttatott. Ezt azokban a nehéz időkben, amikor a király és nemzet közti kibékülés feletti tárgyalások voltak folyamatban, nagyon nehéz volt az 1848-tól 1867-ig letelt időszak után s ennek eseményeire való figyelemmel az akkori uralkodó aggodalmai közül kiküszöbölni és ennek az aggodalomnak elenyésztetése végett, nem pedig a nemzet jogainak csorbítása végett jött létre az 1867 : X. t.-cz., amely ugyanazt tartalmazza, amit az 1848 : IV. t.-cz., csakhogy megfordított alakban, nem mondja azt, hogy a királynak valamikor nincs joga az országgyűlést feloszlatni, ellenben megmondja, hogy a király feloszlathatja ugyan az országgyűlést, de csak bizonyos korlátozással, t. i. figyelemmel kell lennie arra, hogy az újonnan összehívandó országgyűlés annak az évnek költségvetését megállapíthassa és a zárszámadásokat megvizsgálhassa. Ez pedig ugyanaz, idem per idein, csak a forma más, az aggodalom lett eloszlatva, mely teljesen alaptalan volt, hiszen senkinek nem jutott eszébe a király felségjogait korlátozni egyébbel, mint amivel eo ipso korlátozva vannak alkotmányunk szerkezeténél fogva, annálfogva, hogy a felségjogok valamennyien a nemzettől erednek, átruházott jogok és így abszolút felségjogok nálunk nem létezvén, az összes felségjogok csakis alkotmányosan gyakorolhatók. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az egyik pontja azoknak a kérelmeknek, amelyek elöl a t. túloldal oly mereven elzárkózott. A t. túloldalt nevezem meg, mert a t. túloldal tagjai voltak az országos küldöttségben többségben. A t. kormányelnök ur azonban ezekre még csak nem is reagált. Az előadói jelentésben sincs ezekről egyetlen szó sem, csak annyi, hogy ezek újítások volnának, melyek a régi hitlevéltől eltérnek és valóban nem tudom, hogy a lényegesek vagy a nem lényegesek kategóriájába sorozva került-e bele ez is. Nézetem szerint az szolgálja őszintén a királyt, az szolgálja híven a nemzetet, aki a királyi hatalom és a nemzeti szuverenitás között felmerült súrlódások felületét minél simábbra igyekszik simítani, hogy ezek a súrlódások minél ritkábban állhassanak elő. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nem az eltussolás, elhallgatás, nem a napirendretérés és nem a túlságos udvariaskodás az a helyes ut, amely a király és nemzet közti egyetértést szilárdságra képes felemelni, amelyre felemelni kívánatos volna, hanem az egyenes nyílt beszéd. (Ugy van! balfelől.) Mert én meg vagyok győződve, hogy valamint azokban a mostani napokban a király a hozzáintézett és a nemzettől jövő nyílt beszédet megértette és azokkal szemben nemcsak megértéssel, de teljesítési hajlammal is nyilatkozott meg, ép ugy nagyon megfontolná, mielőtt elutasítaná a nemzetnek azokat a követeléseit, amelyek nem az ö jogainak csorbítására, hanem egyedül az általa is szentül megtartandó alkotmánynak tisztább, becsületesebb érvényesülésére irányulnak. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Volt a különvéleményként előterjesztett tervezetben olyan óhajtás is — és nem is épen a pontozatok közé helyezve, hanem az u. n. lényegtelen helyen, a praeambulumban — melyben a nemzeti akarat tiszta és szabad megnyilatkozhatásának királyi oltalomban való részesítését kértük. Ezt a t. többség nem fogadta el, még pedig azért, mert az átdolgozott és a ministerelnök ur által beterjesztett javaslatként tárgyalt formulában azok nem voltak benne. Szó volt arról, hogy azok azért nem vétettek be, mert azok jóformán politikai programmot képeznek. De én kétségbevonom azt, hogy az, ki az alkotmánynak zavartalan, félreértésektől mentes működését tűzi ki programmul, amint azt 0 felsége kijelentésében megtette, az perhorreszkálhatja azokat az eszközöket, amelyek ezen czélhoz vezetnek. (Igaz ! így van! a szélsőbaloldalon.) A czél az alkotmányosság védelme, a czél az alkotmányosság megtartása és megtartatása. Ez az első pontban benne van. Nos, ha benne van, akkor ez is belefér ebbe a pontba s ne mellőzzük azt, ami szükséges ahhoz, hogy ezen alkotmányosság teljes zavartalanságban, minden félreértéstől menten és ugy, amint azt a népképviseleti rendszer követeli, a nép legszélesebb rétegeire kiterjesztve, tisztán és zavartalanul működhessék és érvényesüljön. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem a király bevonása ez a parlamenti jogok közé, nem a királynak oly jogokkal való felruházása, mely a parlament szuverenitását bántaná; mi nem azt kérjük, hogy ő csináljon választási programmot, mi azt kérjük, hogy a király hatalmával ügyeljen fel arra, hogy az ö nevében, az ő megbízásából a hatalmat gyakorló tényező a nemzetnek ezen jogát respektálja, mert azt tartjuk, ha ő a nem-