Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. 135 Gr. Pejacsevich Tivadar: A nagy czim miatt! Polónyi Géza: Erről majd még beszélünk. A nagy czimnél teljesen egyet fogunk érteni; arra még külön is rá fogok térni. A nagy czimnél még az a furcsaság is előfordul, hogy az apostoli király czimet az első passzusban megtagadják HorvátSzlavon-Dalmátországtól. Én majd históriailag fogom igazolni, hogy mennyire méltatlanul történt ennek a kihagyása. De most az intencziókat kutatom. Mert ha horvátországi t. barátainknak és testvéreinknek az a czéljuk, hogy ők e világháború nagy eseményei közepette, amikor annyi tanújelét adják igazán önfeláldozó hazaszeretetüknek, vitézségüknek és hősiességüknek, (Igaz f Ugy van!) biztositani akarják a maguk számára azt, ami az 1868. évi XXX. törvényczikkben foglaltatik, ebben a törekvésükben a függetlenségi párt igen melegen és őszintén fogja őket támogatni. De ha emögütt egy másik gondolat rejlik, ha emögött a Plivericféle alkotmányelméleteknek az a tendencziája rejlik, hogy itt holmi dualisztikus, holmi paritásos alkotmányokról beszéljünk és a közjogi viszonyt aszerint állapítsuk meg, akkor egymással homlokegyenest ellentétben fogunk állani. (Ugy van ! balfelől.) Engedjék meg, hogy itt — talán hasznára leszek az ügynek — rámutassak arra, hogy nem a magyar kifejezésben van a baj. A német sajtóban, t. horvát képviselőtársaim., az »egy és ugyanazon államközösség«-et sohasem forditják ugy, hogy »Staatgemeinschaft«, hanem mindig ugy, hogy »Staatengemeinschaft«. Ők t. i. azt a közjogi elméletet hirdetik, hogy az egy és ugyanazon államközösség nem az egy és ugyanazon államnak a fogalmát, hanem két államnak eg}^mással való közösségét akarja fedezni. Meg vagyok győződve, bár erre nézve senkitől meghatalmazásom nincsen, hogy e törekvésben innen az urakat senki támogatni nem fogja. Ha ez volt a kontradistinkezió czélja, üdvözölni kell a ministerelnök urat, hogy velük nem tudott megegyezésre jutni, hanem ragaszkodott az 1868 :XXX. t.-czikkhez. Ezt el kellett mondanom a gróf Pejacsevics által benyújtott és értelmezésében esetleg messze kiható nyilatkozatra nézve. Hogy az összefüggés jobban legyen érthető, méltóztassék megengedni, hogy itt megszakítsam beszédemet és majd csak négy órakor folytassam. Elnök : Csak méltóztassék most folytatni. Polónyi Géza : Ahogy parancsolják. (Felkiáltások balfelől: Nem helyes.) Hát kezdjük sorrendben. Először is a hitlevél czimével foglalkozom, a nagy és kis czimmel. Előrebocsátom még, amit fejtegetéseimből majd méltóztatnak látni, hogy én a két függetlenségi párttól benyújtott különvélemények védelmében szólalok fel és óhajtottam volna, hogy e két, egymást kiegészítő különvélemény egy aktában terjesztessék elő. A két akta célja, sőt egyes részletei is majdnem szó szerint azonosak. Mindazonáltal én, aki radikálisabb álláspontot képviselek, a Károlyiféle különvéleményt tartom helyesebbnek és oda fogok konkludálni, hogy amennyiben a kettő között választani kellene, ezt ajánlanám elfogadásra. (Helyeslés balról.) Vegyük tehát a czim kérdését. Ha a magyar király és a nemzet közötti viszony olyan viszony, mely a szentséges korona elméletén nyugszik, mely szerint Magyarországon az a király, az koronáztatik meg. ki a szent korona tagja, akkor ez a kérdés, czim szempontjából, már ab ovo el van döntve. Mert bármilyen szépek legyenek a Haücs, Lodomér, jeruzsálemi királyságra vonatkozó czimek, de abban a vonatkozásban, melyben itt a nemzet, a szent korona egyeteme, érintkezik a királyival, mint a szent korona egyik tagjával, ezeknek a czimeknek itt semmi értelmük nincs, s ezért helyes a gróf Apponyi által jwoponált az az álláspont, hogy más czim ide be nem jöhet, mint az, hogy IV. Károly magyar király, HorvátSzloavn- és Dalmátországoknak apostoli királya. Még inkább áll ez az esküre nézve. Ha majd részeire bonczolom a czim kérdését, meg fogják látni, mekkorát kell majd nekünk magyaroknak a késő utókor előtt szégyenkeznünk, ha ilyen abrakadabra, aminő e czimben van, belekerül a törvénybe, akár az osztrák ministerelnök engedélyével, akár anélkül. De ami az esküt illeti, kérdem, hogy az eskünél, amikor az Istenre való hivatkozás közjogi aktusát még fokozottabb fontosságúvá teszi az a körülmény, hogy — s ezt dicséretül mondom — vallásos király eskütételével állunk szemben : milyen értelme van olyan eskünek, aminő pl. 67-ben lett letéve ? Hogyan tette le Ö felsége meghalt királyunk azt az esküt, nem tudom, nem voltam jelen, de hogy a törvényben mi van, azt tudom. Az van : Mi I. Ferencz József, Magyarország királya satöbbi. Hát ki az a »satöbbi<<, aki esküszik 1 Hát méltó egy királyhoz s egy vallásos aktushoz, hogy azt mondja : Mi »satöbbi« esküszünk ? Ha egy királyi kúriai biró, aki szintén közjogi esküt tesz, azt mondaná az esküben : >>Én X. Y. magyar királyi kúriai biró, ennek és annak a kaszinónak az elnöke és ennek meg annak a veterántestületnek diszelnöke« stb.: mit szólnánk '( Pedig e czimeknek több jelentőségük van, mint annak, hogy Eáma királya ! Mert e Káma már nincs, ellenben van annak egy része, Bosznia és Herczegovina. Hát kérdeni az előadó úrtól, abba a nagy czimbe, melyről anynyit disputálnak, bevehető-e, hogy a hitlevelet Erdély nagyfejedelme állítja ki ? Nem volna szíves megmondani, ki az az »Érdély nagyfejedelme ?« Mert ugy tudom, mióta Erdély egyesittetett Magyarországgal, az erdélyi fejedelemség beolvadt a magyar királyságba. Ha beolvadt, megszűnt, megszűnt a törvény erejénél fogva. Hát mi szüksége van az előadó urnak és a t. regnikoláris kompániának arra, hogy Erdély nagyfejedelmét szerepeltesse ? Ez egyenesen törvényellenes dolog és hamis konkluzumokra vezet : t. i. arra, hogy a Grossfürstentum Siebenbürgen még mindig létezik, melyet az osztrák császárok mindenkori hatalmi