Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-670

6 670. országos ölés 1916 békés, összhangzatos együttműködésének magasztos ügye diadalmaskodott, az igen nagy részben az ő atyai gondosságának, az ő megtisztult bölcseségének, az ő kiapadhatatlan türelmének és azoknak a nagy egyéni tulajdonságainak köszönhető, amelyek biztosították számára az egész nemzet hódolatát, ragaszkodását, bizalmát és szeretetét (Ugy van! Ugy van!) és olyan felejthetetlenné teszik emlékezetét mindazok előtt, akiknek megadatott, hogy közelébe juthassanak. A megtestesült államérdek volt. Egész fejedelmi tevékenységében nem ismert más tekintetet. S a megtestesült kötelességérzet volt. Egész fejedelmi élete a fáradságot, pihenést, csüggedést, önkiméletet nem ismerő szakadatlan, lankadatlan munkásság folyamata volt. És, t. ház, az erős kötelességteljesitésnek ebbe a kemény munkájába belevitte jóságos lelkének meleg szeretetét. Megadatott neki tiszta és nemes lelkének az a nagy tulajdonsága, hogy jól ismerte és mégis szerette az embereket. Elnéző volt mások hibáival szemben ; derült életbölcseséggel szemlélte az emberi gyarlóságokat. Egy tiszta és nemes sziv igaz érzésével örült minden szép, jó és nemesnek, amivel találkozott. E kettős jellemtulajdon : a kemény kötelességérzet és a lelki jóság adta meg egyéniségének különös varázsát. Ebben rejlett forrása annak a lelki nagyságnak, amelyik annyi megpróbáltatáson diadalmaskodott, annak a sztoikus — nem, a szó nem helyes — annak a keresztény lelki erőnek, amelyet nem törhettek meg a sorsnak egymást érő szüntelen csapásai. Gyengülő testi erővel, de törhetetlen lélekkel szentelte magát a mai komolyan nagy idők nagy feladatainak. Dolgozott hiven mindhalálig. Élete utolsó napján láztól gyötörve erőltette a munkát s meghagyta, hogy költsék fel másnap félnégykor, amidőn utoljára hunyta álomra szemeit. Ezt a jjarancsát nem lehetett teljesíteni. Pihenni tért, eltávozott ; ebből az elalvásából e földi létben nem várt reá több felébredés. Bennünket gyászbaborult lélekkel fog el annak a nagy űrnek sajgó tudata, amelyet távozásával maga után hagyott, de egyúttal lelkünk kegyeletének egész melegével fordul emlékezete felé. Legyen emléke áldott a jelen kor és a késő utókor előtt. Legyen élő tanulság és felemelő nemes példakép mindnyájunk előtt. Amíg magyar lesz e hazában, keresse fel azt a késő utókornak hálás kegyelete. " Az elnöki előterjesztéseket elfogadom. (Éljenzés.) Elnök : Gróf Khuen-Hédervár}^ Károly képviselő ur kivan szólni 1 (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Khuen-Héderváry Károly-: T. ház ! Midőn I. Ferencz József nagy királyunk elhunytáról hivatalosan értesültünk, mindannyiunknak, akik évtizedeken át megszoktuk azt, hogy minden időben, rosszban és jóban egyaránt mindig megnyugodtunk az ő jóindulatából fakadó elhatározásaiban és cselekményeiben ; akik ugy tekintetnovember 27-én, hétfőn. tünk reája, mint örömeinknek, reményeinknek és fájdalmaink enyhítésének forrására : mindnyájunknak első benyomása minden jobb érzéseink megrezzenése, a hála és a fájdalom váltakozó és mégis együttes érzésének felébredése volt és mindnyájunk eszébe jutottak a nagy királynak, mint embernek ama nagy tulajdonai, amelyeket közvetlenül volt alkalmuk tapasztalhatni azoknak, akiknek módjában volt egyszer-másszor az ő magas személyéhez közelebb is állhatni. Talán elengedtetik nekem azoknak részletezése és felsorolása, de ez talán már azért sem szükséges, mert hiszen az ő gazdag, nagy erényeinek összességét átérezte az egész magyar nemzet, (Ugy van ! Ugy van !) amelyben osztatlanul nyilvánult meg az ő iránta érzett végtelen tisztelet és határtalan szeretet. (Ugy van! Ugy van!) Az ő erényeinek összefoglalása egyszerűen ezen szavakban történhetik : önfegyelmezettség, önmegtagadás ós önfeláldozás. És ezen erények azok, amelyek a magyar nemzet érzelmeit vele szemben biztosították, aki mindenkoron csak azzal foglalkozott, hogy műiden uralkodói feladat komolyságának fentartása mellett mindig csak jót tegyen velünk és szerénységében, hogy egyes tényei ne mint olcsó népszerűség keresése tűnjenek fel, akárhányszor elhalasztotta azok végrehajtását, mert a jót, az örömhozót csak önmagáért, minden melléktekintet nélkül gyakorolta. A jó ember csak jó uralkodó lehetett és azáltal lett nagygyá. Hogy mi volt ő minékünk V Hiszen ha uralkodásának kezdetére visszagondolunk, az azóta lefolyt változások, az óriási haladás, mutatják legjobban, hogy mi volt nekünk. Ha visszaemlékezünk és még elegen vagyunk, akik visszaemlékezünk, arra, hogy mi volt Magyarország, mi volt Budapest az ő megkoronáztatásának idején, jóformán alig hihetjük el, hogy mindaz az óriási haladás minden téren egy uralkodónak életében történhetett meg. Akár alkotmányos életünk fejlődésére gondolunk, akár a tudományok és művészetek ápolásának nagy haladására, akár pedig gazdasági életünknek jelenlegi nagy fejlettségére, mindenütt azt látjuk, hogy ezen idők alatt nőtte ki magát a magyar állam és lett az állami, társadalmi, művészi, tudományos és gazdasági élet tekintélyes központjává ; egy szóval: az ő uralkodása alatt lett Magyarország nemzeti modern magyar állammá. (Igaz ! Ugy van !) És ha a nemzet összességének ereje teremtette is meg ezeket az eredményeket, mégis ő volt ebben fő és lényeges tényezője e haladásnak, amely e kor alatt történt; élénk figyelemmel kisért mindent, ami itt történt, mindig és folytonosan buzdította, serkentette az arra hivatottakat, hogy a nagy eredmények és sikerek biztosítása érdekében a munkától vissza ne rettenjenek és ebben a munkában mindig példaadóan elülj árt. (Igaz ! Ugy van !) Élete nagy művének, a kiegyezésnek, amelyhez oly hiven ragaszkodott, és amelyet oly gondosan őrizett meg, megérhette érett gyümölcsét, ami-