Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

122 679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. megtiszteljük azzal, hogy ép azért kívánjuk a szabatositáat, mert olyan uralkodás alatt állottak elő ezek a félreértések, melynek alkotmánytisztelő szándéka iránt nekünk kétségünk nincs. Ebből folyólag in concreto a következő mozza­natokat tartottuk kiemelendőknek : Hosszú éveken át nem érvényesült számos régibb törvényünknek az az intézkedése és köve­telménye, mely szerint a király, amennyiben ezt többi országainak gondjai megengedik, évenként huzamosabb időt az országban töltsön. Ezen erkölcsi alkotmánybiztositék jeUegével bíró köve­telmény megújítását a hitlevélben szükségesnek tartottuk kiegészítve azzal, ami tulaj donképen a dolog természetéből folyik, ami az 1867. évi XII. t.-ez. azon rendelkezéséből is folyik, mely a királyi udvartartás költségét közös ügygyé és közösen megállapitandónak nem tette, hogy ma­gyar udvartartástól, mely a magyar királyi méltó­ságot kidomborítja, környezve töltsön Ö felsége huzamosabb időt Budapesten. A'íonkivül kívánatosnak, sőt szükségesnek tartottuk azt, hogy a hitlevélben biztosítékot sze­rezzünk arra nézve, hogy az uralkodóháznak tagjai, kikre a trónöröklés során a magyar királyi méltóság is reászállhat, de elsősorban a közvetlen trónörökös oly nevelésben részesüljön, mely őt Magyarország állami nyelve, Magyarország tör­vényei, Magyarország alkotmánya, Magyarország közjogi helyzetének teljes ismeretébe vezesse be s ezeknek szeretetében nevelje. (Élénk helyeslés a, bal- és a szélsőbalólädí/m.) Ez volt az első két követelmény. Ezekre vonat­kozólag a ministerelnök ur a bizottsági tárgyalások során a következő kijelentéseket tette, amelyek a bizottsági jelentés utolsóelőtti bekezdésében benn­foglaltatnak : »A mimsterelnök ur a küldöttségi tárgyalások során Ö felsége legmagasabb felhatal­mazása alapján kijelentette, hogy 0 felsége azok­kal a kívánságokkal, amelyek magyarországi tar­tózkodására és a trónvárományosok, különösen peclig a közvetlen trónörökös megfelelő nevelésére vonatkoznak, egyetért, a háború végeztével az év jelentékeny részét Magyarországon szándékozik eltölteni és gondja lesz rá, hogy a trón váromá­nyosai, különösen pedig a trónörökös olyan neve­lésben részesüljenek, amely a magyar állam pari­tásos állásának megfelel.« (Helyeslés.) Ezen spontán kijelentés után. melyet a minis­terelnök ur a király nevében tett, én a magim részéről nem tartanám helyesnek, hogy ahhoz ra­gaszkodjam, hogy ezek a tételek is a hitlevélter­vezetbe felvétessenek (Helyeslés jobb/elől.) és amennyiben az igen t. mimsterelnök ur ezen kijelen­téseket itt a képviselőház előtt megismétli, én azok­nak a hitlevélbe való felvételétől elállók. Ismétlem, nem tartanám ildomosnak a királyival szemben, (Halljuk ! Halljuk !) hogy midőn ily hivatalos nyi­latkozattal állunk szemben, amely egy kis árnyalat­tal teljesen fedi a hitlevéltervezetemben foglalt kí­vánalmakat, mi ezeket a kívánalmakat a hitlevélbe felvétetni kivánjuk. (Helyeslés jobbfélól.) Azonban nem történt semmi nyilatkozat a többi követelményekre nézve, melyek az én hit­levéltervezetemben bennfoglaltatnak és ez vonat­kozik a következőkre. Először is az utolsó évtizedek .összeütközései fényes, vagy nem fényes, de inkább szomorú, világításba helyezték azt, hogy az 1867. évi X. t.-czikkben nem sikerült a királynak az ország­gyűléssel szemben őt megillető és gyakorolható jogait szabatosan megállapítani. Az 1848. évi III. t.-czikket módosító 1867. évi X. t.-cz. t. i. azt tartalmazza, hogy amennyiben Ö felsége az országgyűlést a következő évi költségvetésnek megállapitása és az előző évi zárószámadások át­vizsgálása előtt napolná el, vagy pedig oszlatná fel, az országgyűlés mindig olyan időben hívandó össze. — a régi országgyűlés elnajjolás esetén, az uj országgyűlés feloszlatás esetén választások után — hogy ezeknek az alkotmányos feladatok­nak, a következő évi költségvetés megállapítá­sának, az előző évi zárszámadások megvizsgálá­sának idejekorán eleget tehesseii. A törvény intencziója nyilvánvalói a g az volt, hogy az alkot­mányos gépezet működésében fennakadás ne áll­hasson be. Több alkalommal előfordult mégis, hogy fel­oszlatták az országgyűlést akkor, amikor a kor­mánynak megállapitott költségvetése, sőt pénz­ügyi felhatalmazása sem volt, (ügy van! a szélső­baloldalon.) anélkül hogy kísérlet történt volna ilyen pénzügyi felhatalmazásnak legalább meg­szerzésére. Megtörtént az, hogy egy országgyűlés folytonosan elnapoltatott pénzügyi felhatalmazás­nak, megállapitott költségvetésnek nemlétében, anélkül hog}^ valahogy abba a helyzetbe hozatott volna, hogy költségvetést vagy pénzügyi felhatal­mazást csak tárgyalhasson is. (ügy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza : A kormánynak többsége sem volt ! Gr. Apponyi Albert: Megtörtént, hogy egy uj kormány elvállalta az ügyek vezetését és az országgyűlést — amiben ez a kormány nem volt hibás — abban a helyzetben találta, hogy nem volt sem költségvetés, sem pénzügyi felhatalmazás. Az uj kormány mégsem tekintette legsürgősebb feladatának a pénzügyi felhatalmazás, vagy költ­ségvetés megállapítását, hanem anélkül, hogy erre csak kísérletet tett volna is, előbb hónapolcra el­napolta, azután pedig a királynak a feloszlatást hozta javaslatba. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ilyen tapasztalások után egész világos, hogy az 1867. évi X. törvényczikkben lefektetett alkot­mánygaranczia meggyengült, elhomályosult. (Ugy van ! balfelól.) Ennek folytán, abból a szempont­ból kiindulva, hogy a hitlevélen változtatások eszközlendők, ha a nemzetnek valamely igaza meggyengült, vagy valamely alapos törvényét nagyobb biztonságba akarja helyezni, világos, hogy ezen az alapon ezekre a királyi jogokra vonatkozólag, amelyek az országgyűléssel szem­ben gyakorlandók, uj garancziára, ennek a hit-

Next

/
Oldalképek
Tartalom