Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-678

114 678. országos ülés 1916 deczember 15-én, pénteken. Elnök: Én pedig a másik tekintetben nyugtathatom meg a t. képviselő urat, hogy t. i. nagyon természetesen a párton kivül álló képviselő urak részére is el fogom küldetni még a mai nap folyamán a jelentést, összes mellékleteivel együtt, amely mellékletek között foglaltatik — természetesen — az esküminta is, (Derültség a jobboldalon.) mint épen most értesültem, valószínűleg fél órán belül e jelentések ki lesznek nyomtatva, ugy hogy, amennyiben a képviselő urak még itt lesznek, már a házban is megkaphatják. (Helyeslés.) Méltóztatik napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Akkor azt határozatként jelentem ki. Következik Barabás Béla képviselő ur interpellácziója. Barabás Béla: T. ház! A trónváltozás és a küszöbön álló koronázás alkalma hazafias kötelességemmé teszi előadni interpellácziómat. Teszem ezt kizárólag magyar nemzeti szempontból és azért, hogy a múlt tévedései és helytelen felfogásai reparáltassanak és mert e kérdés felvetése most időszerű, gyakorlati és sürgős lévén, azt országosan kell elintézni. Arról van szó, hogy IV. Károly királyunk arczképe mily formában, ruhában, külsőségekben használtassák az országban azokon a helyeken, ahol 0 felségének képmása rajzban, festményben, szoborban a nyilvánosság számára ki szokott tétetni. Ne tessék e kérdést kicsinyelni vagy apróságnak venni, mert nekünk kötelességünk a jövő nemzedéket nemcsak a maga öntudatában megerősíteni, de belenevelni abba is, hogy Magyarország önálló, szabad és független állam, melynek fejedelme az osztrák császári minőségtől megkülönböztetve, a mi magyar apostoli megkoronázott királyunk. Nekünk érdekünkben van és szükségünk van arra, hogy necsak mi, hanem az egész világ lássa necsak a magyar királyt, de a királyban lássa a magyarságot is. Az elmúlt idők helytelen felfogásából vonom le következtetéseimet. Tudjuk, hogy I. Ferencz József a múlt időknek igen gyászos körülményei között lépett trónra, akkor, mikor Magyarország i£jen szomorú és küzdelemteljes helyzetbe került. Es akkor, az elnyomatásnak és abszolutisztikus időknek behatása alatt a felség arczképe a kormányszékeken, a megyeházakon és a ministeriumokban mindenütt az ő abszolút császári formájában jelent meg és ez erőszakoltatott mindenütt, ahol nyilvánosan kellett ez arczképeket alkalmazni és igen sok helyen ott is feledték ezeket és ina is ott vannak. Méltóztassék a ministeriumok egyes helyiségeit megnézni, méltóztassanak szétnézni a Ourián, a megyeházakon; még most is a királyi méltóságnak meg nem felelő arczképeket fognak találni. Mikor elérkezett az az idő, hogy a nemzet kibékült fejedelmével, mikor bekövetkezett az alkotmányos éra., akkor is igen helytelen felfogás uralkodott 0 felsége arczképe alkalmazása, szempontjából, akkor is túlnyomó részben, majd mindenütt 0 felsége mint a legfelsőbb hadúr, mint katona ábrázoltatott. Csak kevés kivételt tudok, ahol 0 felsége képe a magyar szent koronával, a j>alásttal és egyéb koronázási jelvényekkel van ellátva. T. ház! A magyar király e minőségében egyesíti magában a törvényhozói, a kormányzó vagy végrehajtói és a birői hatalmat és ő mindezeket a nemzet által ráruházott felségjognál fogva gyakorolja. Ezenkívül apostoli jogköre is van. Mindezek a királyt egy ideális polczra helyezik abban a pillanatban, amikor fejére teszik Szent István koronáját, ráadják Szent István palástját, felékesítik a koronázás összes jelvényeivel. A magyar apostoli király megfelelő ábrázolásában benne kell tehát lenni a királyi jogok és kötelességek teljességének, az apostoli szentségnek, a törvényhozói bölcseségnek, a kormányzati r pártatlanságnak és a bírói igazságosságnak. És benne van a mi országunk fejlődésének, nemzetünk szabadságának és boldogulásának biztositéka ós minden alattvalójával szemben megnyilatkozó atyai jósága is. Igaz, hogy a király legfelső hadúr is, ámde e minősége sem nem törvényhozói, sem nem bírói, legkevésbbé pedig apostoli, hanem e minőségében ő a kormányzat egyik, elismerem, legfontosabb ágának hatalmi képviselője. Az a kép. tehát.mely 0 felségét katonai öltözetben ábrázolja, nem felel meg a megkoronázott magyar király összes közjogi és magyar nemzeti külsőségeinek ; a felségnek katonai minőségben való ábrázolása csak a katonát mutatja be, a legfelső hadurat, az ellenmondást nem tűrő fegyelmet, a nyers erőt és a gyakran fenyegető erőszak hatalmát. Az a czólom, hogy a nyilvánosság számára készített arczképeken a magyar apostoli királyt lássa mindenki, hogy e képek, rajzok, festmények, szobrok és plakettek olyanok legyenek, melyek 0 felségét a magyar szent koronával, a királyi palásttal vagy a koronázási jelvények egyikével vagy másikával ábrázolják, vagy hogy e képeken e jelvények okvetetlenül láthatók legyenek. Csakis ily ábrázolás alkalmas arra, hogy az alkotmányos uralkodónak összes erényei lesugározzanak a magyar ember lelkületére mindenütt, ahol a király arczképe elhelyeztetik. Szükség van ezek figyelembevételére több szenrpontból; hamarjában csak négy ily szempontot hozok fel. Az első a népoktatás szempontja. A tanulóifjúság szeme elé ideális képet kell helyezni és bele kell nevelni azt a tudatot, hogy az osztrák császár különbözik a magyar királytól. Azok a gyermekek olvasnak koronázásról, koronáról, Szent István palástjáról, koronázási jelvényekről és mindezekből nem látnak semmit. Az ifjú királynak nemzetünkkel szemben megnyilvánuló rokonszenve és hajlandósága