Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-676

100 676. országos ülés 1916 dt többizben úgyszólván minden vita nélkül megadatott a ház részéről, amely engedett a közszükségletnek. Az első felhatalmazás arra vonatkozik, hogy a kormány külállamokkal ideiglenesen megállapodásokat létesithessen, átmeneti rendelkezéseket tehessen; azokat a külkereskedelmi szerződéseket illetőleg rendeletileg életbeléptethesse s ezen felhatalmazás mindig az illető naptári évre adatott meg. Az 1914. évi XLVIII. törvényezikkben pedig ehhez egy második felhatalmazás járult, amely azóta szintén évről-évre adatott meg és ez azt tartalmazza, hogy a vámtarifának a közszükségleti ezikkekre vonatkozó egyes lételeit a körminy hatályon kivül helyezhesse, módosíthassa, azzal a kötelezettséggel, hogy erről a törvényhozásnak utólag jelentést tegyen. Az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolásában is megfelel a kormány ebbeli kötelezettségének és számot ad arról, hogy a vámtarifák mely tételeire, illetve mely ezikkekre vonatkozólag eszközölt módosítást. Ezek leginkább az élelmiczikkekre, a mezőgazdaság czéljait szolgáló ipari ezikkekre és egyéb, a háborúval különösen összefüggő iparczikkekre vonatkoznak. Minthogy ebben a kérdésben a ház már többször foglalt állást és minthogy e javaslat ellen sem közjogi, sem pedig kereskedelem jDolitikai szempontból eddig aggodalom sohasem njdlvánult : a közgazdasági és a pénzügyi bizottságok megbízásából van szerencsém a javaslatot általánosságban a rélszletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Rudnyánszky György jegyző: Gróf Károlyi Mihályi Gr. Károlyi Mihály: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Legyen szabad ehhez a törvényjavaslathoz pár szóval hozzászólnom. Megjegyzem, hogy egészen rövid leszek. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Magát a törvényjavaslatot természetesen elfogadjuk s ez ellen semmi kifogásunk sincs, mert hiszen a dolog természetében rejlik, hogy a kormánynak erre a felhatalmazásra szüksége van. Fel akarom azonban használni az alkalmat arra, hogy a kiegyezési kérdésekre nézve, amelyek ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban vannak, pár kijelentést tegyek s egyúttal egy pár kérdést intézzek a kormányhoz, amelyek, nézetem szerint, tisztázásra szorulnak. (Halljuk! Halljuk I baljelől,) Természetes, hogy mi, akik nemcsak az önálló vámterület, hanem az önálló gazdasági berendezkedés elvi alapján is állunk, most, midőn ezek a kérdések maholnap akut és aktuális stádiumba lépnek, annál határozottabban valljuk és hangsúlyozzuk ezt az állásjrontunkat és ennek keresztülvitelét szükségesnek tartjuk. Mi is teljes tudatában vagyunk annak, hogy az önálló gazdasági berendezkedésre most a háború alatt, annak kellő közepén áttérni, technikailag nagyon bajos és aligha lehetséges. Azonban'épen azért eczember 13-án, szerdán. annál határozottabban és annál erőteljesebben követeljük azt, hogy az országra nézve a szabadkéz politikája ezekben a kérdésekben megóvassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt a szabad kezet pedig másképen természetesen meg nem őrizhetjük, mint ugy, hogyha ezeket a kérdéseket provizóriumszerül eg kezeljük . . . (Az elnöki széket Simontsüs Elemér foglalja el) ... és az ország szabad rendelkezési képességét a béke utáni időre ezzel biztosítjuk. Hiszen többször volt már ezekről a kérdé,? ékről szó és gróf Apponyi Albert igen tisztelt barátom . . . (Mozgás és zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Károlyi Mihály:... a múlt év, gondolom, junius havában igen érdekes beszédben fejtegette, hogy nemcsak politikai, hanem czélszerüségi okok is amellett szólnék, hogy most ne kössük le itt a kezünket sem tiz évre, még kevésbbé természetesen hosszabb lejáratú szerződéssel, hanem provizóriummal intézzük el az ügyeket, mert, mint igen helyesen kifejtette, technikai nehézségekbe ütközik az, hogy itt már most finalizáljuk ezeket a kérdéseket. Hiszen, hogy csak egy körülményre utaljak, mi azt sem tudjuk, hogy a különböző államok vámhatárai milyen nagyok lesznek. (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) Hiszen az egyes államok geográfiai konstelláczióit nem ismerjük és ez már magában véve szinte leküzdhetetlen nehézség és akadály. A ministerelnök urnak gróf AjDponyi Albert kérdésére adott válaszában megdöbbenést keltett — különösen az ellenzéki padokban — az a kijelentése, amely szerint ő nemcsak hogy nem vallotta, sőt egyenesen visszautasította a provizóriumszerű elintézés egyszerű és magától értetődő elvét és erre vonatkozó kívánalmunkat, hanem nézetünk szerint nem is válaszolt elég határozottsággal és nem körvonalazta eléggé álláspontját gróf Apponyi Albertnek azon kérdésével szemben, hogy vájjon hosszú lejáratú szerződést tart-e szem előtt. (Halljuk I Halljuk !) Igaz ugyan, hogy a ministerelnök ur akkor azt kérte, hogy válaszának elmaradásából konzekvencziákat ne vonjunk le, azonban ez a negatív nyilatkozat reánk nézve nem képezhet kellő garancziát, kellő biztosítást. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De hiszen ezeket a kérdéseket mind letárgyaltuk és nem szólaltam volna fel, ha azóta hat hónap el nem telt volna és különösen ha egy lényeges különbség, egy lényeges változás nem állt volna be. Az t. i., hogy azóta tudvalevőleg Stürgkh osztrák ministerelnök meghalt és még mielőtt a mostani osztrák ministerelnök kineveztetett, a sajtóban igen élénken tárgyalták azt a kérdést, hogy a ministerelnök ur és gróf Stürgkh között volt-e és milyen természetű megállapodás a kiegyezésre vonatkozólag. Sok szó esett e kérdésről a sajtóban és a polémia tulaj donképen afelett folyt, — helyesebben nem polémia, mert tulaj donképen tiszta képet mégsem nyertünk a kérdésről