Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-676
94 676. országos ülés 1916 äi alakítaná, palaczkokban hozná forgalomba, s minden másféle szeszforgalom behozatalát lehetetlenné tenné. De valószínűleg ez sem volna biztosíték, mert látjuk, hogy a szivarok terén mi a helyzet, hogy ott is nagyon gyakori, hogy az egyes emberek a dupláját fizetik annak, ami tulaj donképen a szivarnak az ára. E tekintetben az az intézkedés, hogy vendéglőkben és kávéházakban szivart és czigaretátt árulni nem lehet, némileg segíteni fog, de látjuk, hogy a dohánymonopólium terén is előállott ez a helyzet. Én beismerem, hogy ez a kérdésnek még leginkább megfelelő rendezése volna, azonban ez oly óriási apparátust igényelne, amelyet teljes lehetetlen ma előteremteni és annak szervezetét egy pár hónap alatt ugy megalkotni, hogy az az igén} r eknek némileg megfelelően működhessék s tönkretenné a legitim likőr- és rumgyártást és ismétlem, hogy e nagy szeszhiányra való tekintettel még mindig nagy kérdés, hogy az a falusi korcsmáros annak a falusi fogyasztónak milyen áron fogná azt a monopolszeszt árusítani és lehet-e megfogni, ha túllépi a makszimális árat épugy, amint most nem tudjuk megfogni azt a sokkal kisebbszámu szesztermelőt, ki a makszimális árat oly ekszorbitáns mértékben emeli. Én nagyon sokat foglalkozom ezzel a kérdéssel és foglalkozni fogok ezentúl is és minden javaslatért nagyon hálás vagyok, sajnos azonban e tekintetben eddig megfelelő javaslatot nem kaptam. Megjegyzem még, hogy ez az egyetlen egy terrénum, hol az eladási árak törvényileg vannak szabályozva, ugy hogy a kormány saját intézkedési körét illetőleg sokkal jobban meg van kötve, mint más czikkeket illetőleg, ha tehát továbbmenő és a mai állapotokkal részben szakító intézkedések foganatosítását vélném szükségesnek, ehhez törvényes felhatalmazásra volna a kormánynak szüksége, mert a mai törvényes felhatalmazás erre nem elegendő. Gondolkoztam arról, hogy ebben az indemnitási törvénynek keretében kérek a t, háztól felhatalmazást arra, hogy a mai törvényes rendelkezéseken túlmenő intézkedéseket is tehessek. De egyrészt azért, mert épen a t. túloldal részéről kifogásolni méltóztattak, hogy oly rendelkezéseket teszünk az indemnitásba, melyek szorosan nem odavalók, másrészt, mert oly általános felhatalmazást kellene kérni, amelyre nézve a t. házat ma még nem is tudnám tájékoztatni, hogy miképen fogok vele élni ; mert őszintén megvallom, nem tudok oly javaslatot tenni, mely jól megoldaná a kérdést a mai viszonyok közt, ez tartott vissza attól, hogy ilyen általános felhatalmazást • kérj ek az indemnitási törvény keretében. Ha azonban helyesnek méltóztatik tartani, hogy ilyen felhatalmazás a kormánynak megadassék és erre nézve a ház valamely tagja részéről javaslat tétetik, én ahhoz készséggel hozzá fogok járulni, ha pedig nem, esetleg a januári szesszióban fogunk ezzel a kérdéssel foglalkozni, ha fog oly alap kínálkozni, mely kilátást nyújt arra, hogy ezen igazán eczember 13-án, szerdán. tarthatatlan és lehetetlen állapotok némileg szanáltassanak. A helyzet a jövőre nézve legalább is az osztó igazság szempontjából bizonyos mértékig javulni fog, mert a szesz makszimális árának a szeszfőzők részéről való meg nem tartása jövedéki kihágást képez. Az igen csekély pénzügyőri személyzet, mely túlnyomó részben a termények felkutatásával és a Tekvírálásnál való segítséggel van igénybe véve, ma az ellenőrzést nem gyakorolhatja azzal az intenzivitással, hogy ezek a jövedéki kihágások most kellőleg felderíthetők legyenek. De ezek öt év alatt évülnek el. Azalatt ezen kihágások egy jelentékeny része fel lesz derítve, ugy hogy az az illegitim haszon, amelyet az egyesek mostan szereznek, ha nem is az egész vonalon, ha nem is olyan mértékben, mint kívánatos volna, de részben legalább az illetőtől el fog vonatni a jövedéki büntetőeljárás során. Gróf Batthyány Tivadar t. képviselő ur kifogásolja a pénzintézetek tőkeemelését és azt mondja, hogy sok pénzintézet azért emeli tőkéjét, hogy az ekszorbitáns hadi nyereségeit leplezze, eldugja. En őszintén megvallom, ez is olyan probléma, melylyel sokat foglalkoztam és mely sok vonatkozásban, melyekre röviden ki fogok térni, nyugtalanít. Azt azonban az én mindenesetre hiányos tárgyismeretem nem tudja felfogni, hogyan lehetne a tőkefelemelést arra felhasználni, hogy azzal az ekszorbitáns, vagy nem ekszorbitáns, háborús vagy nem háborús hasznok ellepleztessenek.Ezt nem tudom felfogni és bámulom a mi napilapjaink közgazdasági tudatlanságának azt az óriási fokát, amivel a tőkeemelések és ingyen részvények kérdését a tudatlanságnak azzal a bátorságával tárgyalják, (Mozgás.) amely igazán óriási előny lenne a lövészárokban, de amely közgazdasági kérdések megoldásánál meg nem felelő és ami nagyon rossz világot vet a mi közönségünk közgazdasági képzettségére is, mert egy csak némileg képzettebb, tájékozottabb közönségnek ilyen dolgokat beadni igazán nem lehet. Tőkeemelés esetében, ha nem a részvényesek zsebéből fizettetik be ez az összeg, amely a felemelt tőke alapján kibocsátott részvényeknek a vételára, akkor az igenis vehető a részvénytársaság nyilt tartalékaiból, amelyek már meg vannak adóztatva, vehető esetleg a részvénytársaság adómentes tartalékaiból, amelyek azonban ebben .az esetben a törvény értelmében megadóztatandók, vagy vehető a részvénytársaságnak titkos tartalékaiból, amely esetben ezek napfényre kerülnek és megadóztathatnak, mint ahogy amit annyiszor mondtam a múltkori ülések során, előbbutóbb okvetlenül napfényre kerülnek. Más, módon azonban a tőkeemelések czimén kibocsátott részvények árának előteremtése csekély tudásom szerint nem lehetséges, ennélfogva azt az állítást, hogy a tőkeemelés arra való, hogy a pénzintézeteknek, vagy általában a részvénytársaságoknak ekszorbitáns hasznát eltüntesse, bocsánatot kérek, megérteni nem tudom.
