Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-659

m 659. országos ülés 1916 szeptember 12-én, kedden. bélyegmentességet biztesit, hogy az 1889 -.XXX. t.-cz. a Magyar Földhitelintézet által kibocsátott szabályozási és talajjavítás! zálogleveleknek, nemkülönben a Földhitelintézet és a Kisbirtokosok által kibocsátott, vagy jövőben kibocsátandó egyéb zálogleveleknek és azok szelvényeinek, valamint minden pénzintézet zálogleveleinek kamatmentességet biztosit, ha nézem az 1897. évi XXXII. t.-cz. rendelkezéseit a hazai pénzintézetekről, különösen e törvény 22. §-át, amely ugyancsak azon törvény hatálya alá eső kötvényeknek kamat, szelvényeinek a tőke-kamat és járadékadótól és az általános jövedelmi pótadótól való mentességet biztosit és ha végül nézem az 1911. évi XV. t.-cz.-nek a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségére vonatkozó rendelkezéseit, amelyek szerint ez a szövetség felmentetik a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója, az azután kivetendő tőkekamat-adó, községi adó, útadó kereskedelmi és iparkamarai illeték alól, az intézet személyes bélyeg- és illetékmentességet élvez, amely természetesen peres eljárásra nem terjed ki, az intézet által a földmirelésügyi minister részéről jóváhagyott tervek alapján foganatosított ingatlanfeldarabolásokból, telepítésekből és egyéb ingatlaneladásokból, folyó vagyonátruházások, ha e műveletek a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének tulajdonában levő ingatlanon hajtatnak végre, a törvényszerű vagyonátruházási illeték alól mentesek: akkor én ugy látom, t, ház, hogy itt nem tárgyi indokok akadályozzák a székesfőváros kérelmének teljesítését, mert ha lehetett megadni a bélyegilleték- és adómentességet mindezeknek az intézeteknek, amelyek mégsem anynyira közczéluak, mint a kommunitás, akkor én ugy érzem, hogy tulajdonképen személyi szempontok azok, amelyek ennek a kérdésnek a székesfőváros kérelme értelmében való megoldását akadályozzák. Ez a személyi szempont: a jóakarat. Én bizom abban, hogy a t. pénzügy minister úrban a jó akarat megvan és a részletes tárgyalásnál módosítást fog előterjeszteni, amely szerint a bélyegilletékés adómentesség a függő kölcsönökre is kiterjesztessék. (Hely etil és bal/elöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Teleszky János pénzügyminister: T. képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden reflektáljak előttem szóló t. képviselőtársam észrevételeire, amelyek tulajdonképeni sarkpontja odairányul, hogy teljesíttessék a székesfőváros közönségének az a kérelme, hogy a székesfővárosnak függő kölcsöne, helyesebben mondva, azok a kölcsönök, amelyek nem kötvények kibocsátása utján szereztettek be, adóés illetékmentességet élvezzenek. A t. képviselő ur ezt mint a város iránti jóindulat kérdését állította előtérbe, gondolom, kapcsolatban egy múltkori felszólalásával, mikor a községi üzemek adómentességének kérdésével kapcsolatban azt a nézetét fejezte ki, hogy nem viseltetem elég jóakarattal a székesfőváros iránt. Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, én azt hiszem, hogy igenis azzal a köteles jóindulattal viseltetem a székesfőváros és annak intézményei iránt, amely jóindulattal kell viseltetnie mindenkinek, aki az ország ügyeinek vezetésébe befolyik, mert hiszen, ha mindenütt a világon, különösen nálunk Magyarországon, a székesfőváros az országnak egy olyan kiváló elsőrendű tényezője, hogy természetes, hogy aki az ország ügyeinek vezetésével meg van bizva, annak kötelességszerüleg kellő jóindulattal kell viseltetnie a székesfőváros ügyei iránt is. Nem tagadom, hogy a főváros gazdálkodásától elragadtatva nem vagyok. (Derültség.) E tekintetben talán nem is vagyok olyan ellentétes nézeten a t. képviselő úrral, de ez más kérdés. Ez nem a jóindulat vagy a nem jóindulat kérdése, sőt azt hiszem, hogy minél nagyobb jóindulattal viseltetik az ember a székesfőváros iránt, annál inkább törekednie kell arra, annál inkább kívánnia kell, hogy annak gazdálkodása minden tekintetben a viszonyoknak megfelelő legyen. Nincs itt értelme, hogy erre bővebben kiterjeszkedjem ; ez részben vérmérséklet kérdése is; hiszen magánügyeiben is az egyik ember optimisztikusabban, a másik pesszimisztikusabban rendezkedik be; ugyanígy van ez a községek, városok, államok háztartásának berendezkedésénél is

; En a magam részéről helyesebbnek tartom a reálisabb, talán kissé pesszimisztikus alapokból kiinduló gazdálkodást. De ez vérmérséklet kérdése; a székesfőváros mai vezetőinek más a vérmérséklete ebben a tekintetben, mint az enyém; innen vannak bizonyos nézeteltérések közöttünk, de hangsúlyozom, hogy ez egyáltalában nem jelenti azt, mintha én nem viseltetném a köteles jóakarattal, sőt a kötelesen túlmenő jóakarattal is, a székesfőváros iránt. Azt hiszem a mostani törvényjavaslat is ennek a bizonyítéka. Ennek daczára nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. képviselő ur javaslatát elfogadhassam, nem elsősorban azért, mert ez technikailag keresztülvihetetlen. Az illetékmentességet még csak lehetne biztosítani ezeknek a nem kötvényen alapuló függő kölcsönöknek, de hogy adómentesség hogy legyen biztositható, ezt nem tudom elképzelni. Magának az államnak ilyen függő kölcsönei nem részesülnek adómentességben abban az értelemben, hogy ezek a kölcsönök nyilvános számadásra kötelezett vállalatoktól vétetnek fel; mindenesetre az állam részére és a főváros részére is tulajdonképen csakis ugy lehetne az adómentességet ezekre a kölcsönökre kiterjeszteni, ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok nyereségében megállapittatnék, hogy mi esik a nyereségből az ilyen függő kölcsönökre és az adómentesittetnék, ami rendkívül komplikált proczedura volna és azt hiszem, hogy épen azokból az indokok-