Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-659
52 659. országos ülés 1916 a 2,413.148 koronából, marad mint adóalap 1,107.071 korona. Nem tettem számítás és vizsgálat tárgyává azt, vájjon ez az adóalap milyen arányban van a saját tőkével, hiszen ez nem is lényeges itten. A tény az, hogy ezen adóalap után a Magyar Országos Központi Takarékpénztár, 2%-os kulcsot számítva, fizetni fog 132.248 korona 52 fillér adót, amivel szemben, ha a minister ur eredeti javaslata ment volna keresztül, fizetne 157.329 korona 24 fillérrel többet, vagyis fizetne összesen 289.577 korona 76 fillért, vagyis ennél az egy intézetnél a különbözet 50%-kal több. De van még egy kérdés, amely ennél a pontnál figyelmen kivül nem hagyható, ez pedig a hadinyereségadó kérdése. A hadi nyereségadót elintéztük, meg is szavaztuk. Megállapítottuk a hadinyereségadót a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra nézve a tekintetben, hogy az ő üzleti nyereségükhöz hozzáütendőknek mondtuk a föld-, ház- vagy bányaadóval megrovott ingatlanvagyonból vagy tőkekamatadóval megrovott avagy külön törvény által adómentesnek nyilvánított értékpapírokból a vállalat összjövedelméből levonható összegeket. Miután már most a pénzügyminister ur javaslata értelmében az összes értékpapírok elvesztették volna adómentességüket, ennek következtében az összes értékpapírok kamatjövedelme a hadinyereségadő kiszámításánál hozzáadandó lett volna, ami a hadinyereségadó mérvére emelő hatással lett volna, ellenben a pénzügyi bizottság javaslatának intézkedése folytán ez csökkentő hatással lesz, hiszen a hadinyereségadő kiszámításánál csak annyit számithatunk hozzá, amennyi adómentes. Az én álláspontom tehát a javaslattal szemben az, hogy a 2. §. 3. a) és 3. b) pontja a dolog természetének megfelelően hagyassék ki, valamint ennek következtében hagyassák ki a 4. pont is, ami viszont maga után vonja, hogy a szakasz első sorában a 4-es szám is kihagyassék. Leszek bátor különben erre vonatkozó módosításomat felolvasni. Ez a következőleg hangzik: (Olvassa.) »A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. t.-cz életbeléptetésére vonatkozó törvényjavaslat 2. §-ának első sorában ez a szám »4.« kihagyandó. Ennek a szakasznak első sora tehát ekképen szóljon: »Az 1909. évi VIII. t.-cz. 17. §-ának 2., 3. és 8. pontja helyébe lép: »Ugyancsak ezen szakasznak 3. a) és 3. b) pontjai és a c) pontból a »c)« betű kihagyandó és a szakaszba az eredeti törvényjavaslat szövegezésének megfelelőleg a »c)« helyébe 3. írassék és ehhezképest a 3. pont ekkép szövegeztessék: 3. Az 1883. évi VII. t.-cz. 1. §-ában említett pénzintézetek valamelyikénél elhelyezett tőkéik után húzott és az idézett törvényben megállapított adóval megrovott kamatok összegének 70%-a; ugyancsak ezen szakasz 4. pontja egészen kihagyandó. Ha pedig a szakasznak 3. a) pontja szeptember 12-én, kedden. meghagyatik, ebben az esetben ennek a pontnak 6. sorában »20°/o-át« szavak után beszúrandó: »de nem nagyobb, mint a betétek összege és...« Azt hiszem, ez az előadó ur javaslatában bennfoglaltatik. Egyebekben kijelentem, hogy amennyiben módosításaim nem fogadtatnának el abban az értelemben, amint előterjesztettem, magamévá teszem az "előadó ur által már bejelentett módosításokat. Kérem, méltóztassék módosításomat elfogadni. (Helyeslés balfelölj . Elnök: Simonyi-Semadam Sándor képviselő ur következik. Szinyei-Merse Félix jegyző: Hoványi Géza! Elnök: Bocsánatot kérek, előbb Hoványi Géza képviselő ur jön sorra. Hoványi Géza: T. ház! Részemről az előadó ur által beterjesztett módosításokat elfogadom. Nem kívánok ennél a szakasznál önálló inditványnyal fellépni, azonban a gyakorlati élet követelményeiből kiindulva és abból a körülményből kifolyólag, hogy több vidéki pénzintézet részéről felszólítást kaptam arra, hogy a szakasz egyik iníézkedése miatt felszólaljak, néhány megjegyzést kell tennem. A 2. §. egyik bekezdése ugyanis azt mondja, hogy (olvassa) : ». . . a vállalat tárczájában tartott az állam, törvényhatóságok, társulatok, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott s valamely belföldi tőzsdén jegyzett kölcsönkötvények (pénztárjegyek és záloglevelek is) . . . stb.« levonandók. Erre vonatkozólag a vidéken bizonyos kételyek merülnek fel. Bár én a magam részéről ezt a szövegezést mint szakember teljesen megfelelőnek és a felhozott aggályokat indokolatlannak tartom, mégis a bizonyosság okából néhány megjegyzést kell tennem, hiszen a gyakorlati életben gyakran találkozunk azzal, hogy a vidéki pénzügyigazgatóságok sokszor értelmezik a törvényt másképen, mint az az indokolásnak és a törvényhozó intenczióinak megfelelne. Én tehát az igen t. pénzügyminister ur figyelmét felhívom erre a körülményre és kérem az ő magyarázatát arra nézve, hogy a »tárczájában lévő« kifejezés alatt ugyanazt értelmezi- e a t. pénzügyminister ur is, amit értelmezek én és a szakemberek nagyobb része, hogy t. i. ha valamely a pénzintézet tárczájában lévő értékpapír tényleg nincsen a pénzintézet tárczájában és pedig akár lombard-kölcsön, akár az értékesítés másik módja, biztosítékul adott kölcsön okából, de az intézet a tulajdonjogot fentartotta magának, akkor az az intézet tárczájában lévőnek tekintendő és ennek folytán levonásnak helye van. Én kérem erre vonatkozólag t. pénzügyminister ur megnyugtató válaszát, mert azt hiszem, hogy az ugy az értelmezésnél, mint a törvény alkalmazásánál elegendő forrásul fog szolgálni. (Helyeslés.) Elnök: Ki következik? Szinyei-Merse Félix jegyző: Simonyi-Semadam Sándor!
