Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-659
46 655. országos ülés 1916 szeptember 12-én, kedden. zetek tartoznak, — ami bizonyítja, hogy ez az intézkedés nemcsak a nagy intézeteknek javára válik — bátorkodcm tájékoztatni a tisztelt házat azon tény iránt, hogy az 1913. évi eredményekalapján a 25 millión aluli saját tőkével biró intézetek között is — amelyek száma 1857 — 248 olyan intézet volt, melynél az értékpapírok átlaga a betéti átlag 20%-át meghaladta. Ha-most tekintetbe méltóztatik venni, hogy ugyanez évben 326 olyan intézet volt, melyeknél az értékpapirátlag a betétek átlagának egytized és egyhuszad %-a közt volt és ha tekintetbe méltóztatik venni, hogy azóta voltak a hadikölcsönkibocsátások, — nagyrészt az intézetek hazafisága folytán, de részben az üzleti élet mai alakulása következtében is, hogy t. i. ma a pénzbőségre tekintettel más pénzeíkelyezésí módok alig kínálkoznak, ennek a 326 intézetnek igen nagy része, sőt talán oly intézeteknek is, amelyeknek értékpapírállománya 1913-ban a betéti állomány 10%-án alul volt, jelentékeny része a hadikölcsönkibocsátások folytán belesodródott azon intézetek közé, amelyeknél a betéti állomány 20%-át meghaladó ' értékpapirállomány van, amelyek tehát ezen levonás kedvezményét élvezik. Hantos Elemér: A betéti állomány is emelkedett ! Teleszky János pénzügyminister: Már most én szívesen járultam hozzá, hogy a pénzügyi bizottságnak ezen módosítása felvétessék, nem mintha azt hinném, a mit Hantos t. képviselő ur mondott, hogy ez az intézkedés sarkallni fogja az intézeteket betéteik 20%-át meghaladó értékpapírállomány tartására, haneii azért, nehogy olyan törvényhozási intézkedést csináljunk, a mely által épen akkor, midőn — mint említettem — a hadikölcsönkibocsátások folytán a pénzintézetek értékpapirállomán3 r a lényegesen emelkedett, azokat a szolid, reális alapon dolgozó pénzintézeteket, amelyek a múltban is betéteik 20%-át meghaladó összegeket értékpapírokban helyeztek el, törvényhozási intézkedéssel kvázi arra szorítsunk, hogy ettől az értékpapirállománytól, vagy annak egy részétől megszabadulni kívánjanak^ Nem az a cél és törekvés, — mert tudom, hogy ezt nem érjük el — hogy olyan intézetek, amelyeknek nincs meg ez az értékpapirállományuk, egyszerre, hirtelenében ily nagy értékpapír-állományt szerezzenek; mert beismerem, hogy az intézetekre nézve ez a kedvezmény korántsem oly nagy, hogy őket jelentékeny értékpapirállomány beszerzésére csábithatná. De mindenesetre alkalmas lesz ez az intézkedés arra, hogy azon intézeteket, amelyek máris ily betéti állománynyal bírnak, ne kedvetlenitse el, ne vigye arra, hogy adják el értékpapirállományuk ezen részét, hanem inkább arra ösztönözze, hogy tartsák meg azt, annál is inkább, mert a törvényhozás ezen intézkedésnek törvénybeiktatásával egyúttal tanúbizonyságát adja annak, hogy igenis a helyes pénzügyi politikának azt tartja, hogy a betétek állománya egy tekintélyes részének megfelelő értékpapirállomány legyen az illető intézetek tulajdonában.S ezt a törvényhozás oly intézkedésnek tartja, amelyet mint kedvezményt nyújt az illető intézeteknek. Ez volt, ami engem az első módosítás elfogadására indított s emiatt kérem a t. házat, hogy azt szintén elfogadni méltóztassék.' (Helyeslés jobbfelől.) Egyáltalán nem restellem bevallani, — mert azt tartom, sohasem hiba, ha az ember belátja, a ja vitás szükségét, — hogy a tervezettnél jobb intézkedést iktatunk ezáltal törvénybe. Ami a második módosítást illeti, ez vonatkozik a 6. § ra. E szakaszt sokan kifogásolják a t. ház tagjai közül, így mai beszédében Hantos t. képviselő ur is, En teljesen logikusnak tartom t. barátomnak ezen állásfoglalását, ha mindazokat a kívánságokat, amelyeket ő az adókulcsra nézve, az adóalapra, a törvényjavaslat egész struktúrájára, összealkotására nézve felhoz s amelyek tekintetbevétele a törvényjavaslatot teljesen kivetkőztetné eredeti formájából, egész más formát adna neki, megfelelve azon érdekeknek, melyeket t. baTátom képvisel, — ; mondom, ha mindezeket figyelembevennők. Akkor természetesen fölösleges volna ennek a 6. §-nak törvénybeiktatása. Mivel azonban nem vagyok abban a helyzetben, hogy t. barátomnak ezen módosító indítványait elfogadjam, indokoltnak tartom a szakaszt különösen azon szempontból, amit t. barátom is kifogásolt, hogy t. i. ennek az adónak a községi pótlékokkal való súlyosbítása azokat a pénzintézeteket, amelyek olyan városokban vagy községekben műkönnek, ahol a községi pótadó igen magas, — ezeket juttatná a többi intézeteknél aránytalanul kedvezőtlenebb helyzetbe. A múltban, amikor egyes intézetek adómentes értékpapírok tartásával azon helyzetbe kerültek, hogy jóformán egész adójuk alól mentesültek s amikor azon helyeken, ahol tényleg igen magas volt a pótadó, ahol tehát ez a levonási kedvezmény sokszorosan súlyosabban esett latba, mint más városokban, tényleg éltek is az intézetek ezzel a helyzettel s azt hiszem, alig tévedek, hogyha a statisztikát felállítanék, azt találnók : mennél magasabb a pótadó, annál magasabb az illető intézet értékpapirállománya, akkor irreleváns volt a községi pótadó magassága felett való panasz. De ma, midőn az intézetek tényleges jövedelmük legnagyobb része után adóval fognak sújtatni, abszolúte irreleváns az, hogy milyen összegű pótadót fognak fizetni. Itt tényleg a megoldásnak csak két módja kínálkozott. Egyik, amely azonban a városokra nézve bizonyos hátránynyal járna s különben is oly mélyremenő intézkedés, amelyet ma inczidentaliter nem mernék javaslatba hozni, de melynek valamely formában való megvalósítása esetleg megfontolás tárgyává lesz tehető a községi és állami adóztatás kérdésének szerves reformja alkalmával, amelyre Hantos t. barátom is alludált, — az volna, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója után a községi pótadó bizonyos mértékig
