Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-659

42 659. országos ülés 1916 szeptember 12-én, kedden. szükségünk és semmi sem engedi reménylenünk, azt, hogy ezzel szemben valami nagy kivitelre lenne kilátásunk, vagyis arra, hogy a kereskedelmi mérlegünk j^asszivitását különösen az első időben többtermeléssel javitani tudjuk. Miből fogjuk tehát előteremteni azokat a valutáris eszközöket, melyekre ebben a vonatkozásban szükségünk lesz ? Az Osztrák-Magyar Bank a háború alatt igen súlyosan volt igénybevéve, ha nem is olyan súlyosan, mint általában hiszik, de hisz azok a százmilliók, amelyekről itt szó van, mindenesetre messze meghaladják azokat az összegeket, amelyekkel eddig kalkulálni megszoktuk. Mindössze egyetlen eszköz fog rendelkezésünkre állani abban a tekintetben, hogy az egyensúlyt minél előbb és minél tökéletesebben helyreállítani tudjuk és ez az egyetlen eszköz értékpapirj aink ekszportja a vámkülföldre, vagyis megint az a külföldi tőke, amelynek lekicsinylésében a t. ellenzék az utóbbi időben tetszelegni szeret. Pénzértékünk megjavítása tekintetében csak az. lehet a reményünk, hogy csakhamar beáll az általános megnyugvás, a gazdasági élet erős fejlődésében való hit és ezen az alapon, különösen akkor, amikor értékpapírjaink ekszportját valutánk fokozatos emelkedése prémiumként támogatni fogja, sikerülni fog nagyobb összegű értékpapírt külföldön elhelyezni. Hogy én ebben a felfogásomban nem vagyok szólista és hogy nem vagyok szólista abban a szorosan idetartozó másik kérdésben sem, hogy minden eszközt meg kell ragadnunk acra, hogy a külföldi tőke aktív részt vegyen a magyar közgazdasági életben, legyen szabad hivatkoznom olyan szaktekintélyre, ki előtt, azt hiszem, a t. ellenzék is meg fog hajolni. Wekerle Sándor 1916. év január havában megjelent egyik czikkében a következőket írja : »Eminens törekvésünket kell képezni, hogy gazdasági fejlődésünk minden ágazata az idegen tőke és szakértelem idevonásával is emeltessék. A nyereségnek a befektetés magas kamatával felérő része ugyan külföldre fog vándorolni, de elenyésző ez ahhoz képest, amit az első befektetés alkalmával a valutánál közvetve elért előnyben s később munkabérekben s a gazdasági tevékenység kölcsönös hatása folytán a gazdasági fejlődésben nyerünk. Valóban megfoghatatlan előttem azok aggálya, akik a külföldi tőke beözönlésétől tartanak. Arra kell ügyelni, hogy ne módnélküli nyerészkedés, hanem reális befektetés legyen, hogy ne függő viszonyba hozza gazdaságunkat, hanem önálló fejlesztésének legyen egyik emeltyűje s akkor nem az idegen tőke beözönlésétől kell tartanunk, hanem inkább odahatnunk, hogy nemzetközi relácziónk szabályzásánál miként nyerhetünk támpontot a tőke megszerzésére. A külföldi tőke megnyerésének legkiadóbb módja ezentúl is értékpapírjainknak elhelyezése leend.« Még csak néhány szót a tőke internaczionalizmusáról, amelyről szintén többször méltóztattak nyilatkozni. Simonyi-Semadam Sándor igen I tisztelt képviselőtársam itt egy argumentumot hozott fel, mely a publiczisztikában is az utóbbi időben nagyon gyakran visszatért, hogy t. i. a tőke internaczionalizmusa legenda, mert ugy Francziaországban, mint Németországban, sőt egyebütt is igen erős guvernementális intézkedések történtek a kotirozásra, a forgalom megengedésére vagy meg nem engedésére vonatkozólag, súlyos bírságokkal erősítve azon czélból, hogy a tőke a nagy politika irányzatának megfelelőleg vezettessék. Én azt hiszem, Simonyi t. képviselő ur ezzel az argumentumával egyáltalában nem volt szerencsés, mert teljesen az ellenkezőjét bizonyította annak, amit mondani akart. T, i., hogyha ahhoz, hogy a tőke a politika irányelveit kövesse, erős guvernementális intézkedésekre van szükség, melyeket bírságokkal kell erősíteni, mit bizonyít ez ? Azt, hogy a tőkének az alaptulajdonsága az internaczionalizmus, amely igen erős büntető szankcziók nélkül a politikával egyáltalán nem törődik. De tovább menve, azt sem értem meg, miért esofirozzuk magunkat, a tőke internaczionális vagy nem internaczionális voltának kérdésében ? A mi tőkénknek, a belföldi tőkének nemzeti jellege más kérdés és más kérdés a?, amely bennünket itt foglalkoztat. A tőkeszegény Magyarországnak álláspontja ebben a kérdésben nem lehet ugyanaz, mint a tőkegazdag Francziaországé vagy Németországé, mert nekünk nincs annyi tőkénk, hogy azt a külföldre ekszportálhassuk, Franciaországnak és Németországnak pedig van olyan tőkéje, mely a belföldön fölösleges és kivitelre szorul. Mi tőkét importálunk, ők ekszp jrtálnak. Nekünk elsőrendű érdekünk, hogy AZ ő tőkéjük igenis internaczionális legyen, hjgy megkaphassuk. Sirnonyi-Semadam Sándor: De ők nem engedik, tessék a franczia törvényhozást megnézni. B. Madarassy-Beck Gyula: A t. képviselő ur felveti azt is, hogy engem gyengéd szálak fűznek a franczia piaozhoz és nem nézem tárgyilagosan a kérdést. Engedelmet kérek, én nem ringatom magamat semmiféle illúziókban arra nézve, hogy a franczia piaozot a háború után, legalább egyhamar, megkaphassuk, ellenkezőleg én legnagyobb mértékben pesszimista vagyok. Simonyi-Semadam Sándor: Akkor egyetértünk ! B. Madarassy-Beck Gyula: Megmondottam már előbbi beszédemben, hogy a tőke tekintetében magunkra leszünk utalva és a külföldi — épen az ellenséges — tőke tekintetében legkevesebb a reményem. Én csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy saját tőkénket kímélni és erősíteni kell, mert az termelési erő, mert az a mienk, mert kevés és gyenge ; a külföldi tőke behozatala tekintetében pedig mindent meg kell tennünk az imént elmondott szempontok tekintetbevételével, mert ez minden tekintetben elsőrangú országos érdek. (Helyeslés a jobboldalon.) Simonyi-Semadam Sándor: Senki sem ellenzi, csak privilégiumok ne legyenek. B. Madarassy-Beck Gyula: Egyeden kérést