Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

414 667. országos ülés 1916 szeptember 27+én szerdán. kell tenni, én pedig átírtam a hadügyminister úrhoz, kérve, hogy a jövőben azokat, akik ennek a rendeletnek eleget nem tesznek, ne részesítse ujabb megrendelésben. Ezeket azért fejtettem ki hosszasabban, hogy közegeimet mentesítsem, mert t. képviselőtársam meglehetős éles kritikával illette őket interpellácziójában. Ha van hiba, akkor ez rajtunk kívül van, mert rendelkezéseim, leirataim nem terjedtek másra, mint arra, hogy ellenőrizzék és jelentést tegyenek, hogy azután hassunk a vállalkozókra és pedig akként, hogy ujabb rendeléseket ne juttasson nekik a ministerium; De t. képviselőtársamat, azt hiszem, nem annyira ez a történeti része a dolognak érdekli, mint inkább azt iparkodott elérni, hogy a jövőben biztosítsuk a munkásokat arról, hogy a minimális munkabérhez tényleg hozzájussanak. A kisiparoknak juttatott munkáknál el tudom ezt érni, amidőn a 43.332. számú rendelet alapján a végleszámolásnál azoknál a vállalkozóknál, akik nem fizették ki a minimális munkabéreket, a különbözetet levonatom. De mindez, azt hiszem, túllassu eljárás és nézetem szerint se biztosítja a czélt. Eleinte reméltem, elérjük a czélt indirekt utón is, ha a panaszokról jelentés tétetik, megintjük a czéget. Minthogy azonban be kell ismernem, különösen az utóbbi időben a panaszok szaporodtak, a kormány legközelebb rendeletet szándékozik kibocsátani a háborús törvények adta joga alapján, mely szerint a megrendelő által statuált minimális munkabér be nem tartását kihágásnak minősiti (Élénk helyeslés balról.) és büntetőjogi szankczióval látja el és a rendőri büntető bíráskodást gyakorló közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalja ezt. (Élénk helyeslés. Felkiáltások a ^baloldalon: Végre!) Azt hiszem, hogy ezzel az eljárással el fogják érni azt, hogy egy-egy eset statuálása elrettentő példaként fog hatni és igy azt hiszem, a czélt, amely t. képviselőtársam szeme előtt lebegett, tényleg biztosítani fogjuk. Nem akarom azonban itt annak megjegyzését elmulasztani, hogy az általam kiadott rendeletnek bizonyos megváltoztatására lesz szükség, ugyanis a czérnaár levonásának abszolút tilalmát meg kell változtatni. Ez ugyanis bizonyos anomáliákra, nevezetesen a czérna pocsékolására vezetett. Ennek folytán érintkezve a hadügy mérvadó köreivel, szükségesnek látom, hogy a rendeletet, illetve a megrendeléseknél kiadott utasítást modifikáljam és az egyes munkanemüekre méltányosan meghatározott czérnakvantum természetben való kiszolgáltatását ugyan kívánjam, de az esetleges többfogyasztásért tényleg a munkást tegyük felelőssé. Tudom, hogy ez bizonyos tekintetben a munkás érdekét sérteni, látszik,, de arról van szó, hogy egy anyag, amely nagyon korlátolt mértékben áll rendelkezésre, kellő takarékossággal kezeltessék és azért azt hiszem, hogyha helyesen állapittatik meg az egyes munkanemek szerint a czérna, amelyet jogosítva "van az illető felhasználni és amelyet a munkaadónak ingyen kell neki kiszolgáltatni, akkor ez ellen alig lehet kifogást emelni. Megjegyzem még, hogy általában a munkadijak revíziója felette szükséges és én ezt a hadügynél meg is sürgettem. Ma már ugyanis a tiszta posztó alig kerül feldolgozásra, u. n. vegyes anyaggal dolgoznak, ahol a láncz fésűs gyapjú, a vetés kártolt fonalból áll vagy pedig pamutstrukszszövet, melyek munkadija más kell, hogy legyen, mint a posztónak és épen a munkás érdekében kell, hogy revideáltassanak a munkadijak, mert az ily anyag feldolgozása mindenesetre több munkával jár. Ezen revízió folyamatban van s azon leszek, hogy a különböző anyagokra a munkadijak méltányosan megállapittassanak. T. képviselőtársam azt a kérdést is intézte hozzám, hogy »amennyiben nem tartatnak meg, micsoda megtorló intézkedéseket szándékozom tenni«. Erre nézve megadtam a feleletet, de egyúttal hozzáfűzi azt, hogy a megkárosított munkásokat miként kártalanítsam? Erre nézve, sajnos, nem nyújthatok nagyon megnyugtató választ t. képviselőtársamnak, mert kivéve azokat a megrendeléseket, amelyeket én juttattam a kisiparosoknak, ahol közvetlen ingerencziám van, de ahol azt hiszem aránylag kevés panasz fordult elő, a többire nézve csak a magánjogi ut marad nyitva a munkásoknak, ezen az utón pedig, egészen nyíltan bevallva, nem hiszem, hogy nagy sikereket érhetnének el. Az árelemzéseknél lefektetett munkadijak ugyanis nem olyanoknak voltak minősítve, amelyek betartása feltétlenül kötelező a munkaadóra és épen azért, azt hiszem, hogy magánper utján e követeléseknek érvényesítése nem bír sok kilátással. Mint előbb is mondottam, hogy azoknál a megrendeléseknél, amelyeket én adtam a kisiparosoknak, készségesen vállalom ez igények érvényesítését. Legyen szabad itt kitérnem t. képviselőtársam interpellácziójának azon részére, amely a részletfizetésre eladott varrógépekre vonatkozik. Mondanom sem kell, hogy megjegyzéseivel, mely a vállalatnak azon feltételére vonatkoznak, hogy amennyiben a munkás a munkát nem folytatja, jogosítva van a munkaadó a varrógépet visszavenni és az addig befizetett részleteket használati díj czímén megtartani, teljesen egyetértek, mondanom sem kell, hogy különösen ez a része az üzletnek a legvisszatetszőbb, mert tényleg bizonyos rabszolgaságot statuál. Közben ugyan azt az értesítést vettem, hogy az illető vállalat ezzel az üzletével felhagyott, mindazonáltal nem akarom elmulasztani, hogy a magam részéről is kellőkép elbíráljam ezen ügyleteket. Ami a varrógépek részletfizetésre való kiadásának egyéb módozatait illeti, amik a munkával való lekötöttségtől függetlenek és amely