Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

667. országos ülés 1916 ami a hiba folytán neki kötelessége, amely kötelességének teljesítésével visszanyerheti minden józan és tisztességesen gondolkozó ember becsülését, a társadalom becsülését, (Ugy van ! a bal- és a szélsőhaloldalon.) És hogy mit tehet etekintetben a helyes gondolkozás, ezt egy adattal vagyok bátor illusztrálni. Németországban 1913-ban a csecsemőhalálozás a törvényesen születettek közt 14.2% volt, a házasságon kivül születetteknél 23.7%. A dolog természete folytán a legjobban veszélyeztetett csecsemő az, aki házasságon kivül születik. Már most a védelem Németországban elsősorban a legjobban veszélyeztetett csecsemőkkel, a házasságon kivül születettekkel foglalkozik és 1901 óta a csecsemőhalálozás Németországban olyan, hogy a házasságban született gyermekeknél 19.4%-ról 14.2%-ra szállott le, tehát 5%-kal, a házasságon kivül született gyermekeké pedig volt 33.9%, majd 34%, tehát 11%-kai szállott le : 23%-ra. És még egy adatot, hogy épen az anyáknak a születés előtt és után való gondozásával mily eredményt lehet elérni, hogy az anyaságbiztositással mily eredményt lehet elérni, erre nézve szintén van egy németországi adatom. Mellesleg megjegyzem, hogy az anya- és csecsemővédelem terén Németországban nagyon sok történik, de még mindig tapogatózó utón és nagyon különböző módon a különböző német államokban, talán a legtökéletesebben Bajorországban, különösen Münchenben, ugy hogy az ottani viszonyokat ajánlom azok tanulmányozásába, akik a kérdéssel foglalkozni akarnak. Behozták az u. n. Beichshilfe für Wöchnerinnen nevű intézményt és ennek folytán a csecsemőhalandóság a 200.000-nél több lakosú városokban annyira leszállt, hogy oly alacsony még soha nem volt. Berlinben pl. a csecsemő halálozás 12%-ra csökkent, 1911-ben 17%, 1912-ben ben 14%, 1913-ban 13.7% és az utolsó évben csak 12% volt. összefüggésben áll ez a Reichswochenhilíe-val, amely tulaj donkép csak ideiglenes intézkedésben azt nyújtja, amit az anyaságbiztositás állandóan nyújtani van hivatva. Ezeket csak azért hozom fel, hogy mily nagy eredményt lehet elérni, még jjedig nem fantasztikus összegekkel, hanem képzelhető és elgondolható financziális erőlködéssel. Az anyát és a csecsemőt illetőleg még egy közvetlenül alkalmazandó segitőszer: a bábaképzés. Szaporítani és jobb állásba kell hoznunk bábáinkat, valamint szaporítani és jobb helyzetbe kell hozni az orvosokat. A bábaképzést ki kell egészíteni alapos csecsemőgondozási intézménynyel is, mert hiszen a bába sokszor egyszersmind a csecsemővel való elbánás tekintetében tanácsadója az anyának. Ami már most magát a csecsemőt illeti, tudvalevőleg ezt szintén minden laikus tudja, hogy a csecsemőnek teljesen megfelelő táplálék csak egy van: az anyatej. Ebben" a tekintetben Magyarországon a viszonyok, hála Istennek, elég kedvezőek. Ha más viszonyok nem ellensúlyoznák e kedvező jelenséget, ugy igen jól állhatnánk MaKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. szeptember 27-én, szerdán. 401 gyarországon. A szoptatási arány, vagyis az aránya azon anyáknak, akik gyermeküket maguk szoptatják 5—9 hónapig, ami az ideális, az Magyarországon igen nagy, nincs nálam az erre vonatkozó adat, de tudom, hogy nagy. Hogy mekkora befolyással bir a csecsemő fejlődésére, arra vonatkozólag a számokat megmondani nem tudom, de rendkívül nagy a különbség a csecsemőhalandóság perczentjeiben aszerint, amint az anya 3, vagy 5 hónapig, vagy pedig 9 hónapig szoptat. A különbség a 3 és a 9 hónap között majdnem 50%. Az anyasági biztosítás nagyon fontos, mert az anyát abba a helyzetbe hozza, hogy legalább az első hetekben foglalkozzék ezzel. Fontosak továbbá azok a szocziális intézkedések, amelyek a munkájához visszatért anyának is lehetővé teszik, hogy munkaközben a gyermeket szoptathassák. Minden ipari és mezőgazdasági vállalatnál, mely asszonyokat alkalmaz, követelni kellene ezt. Ha már most tovább menve, megállapítom azt, hogy a csecsemőhalandóság legfőbb forrása a tudatlanság és a csecsemővel való fonák elbánás, legelső feladatunk e tudatlanság elleni küzdelem az egész vonalon. Az orvosképzésnél feltétlenül kötelező tárgygyá kell tenni minden olyan orvosnál, aki hivatásos orvosi állásra pályázik, a csecsemőgyógyászatot, hogy igy tanácsokkal láthassa el az anyát, hogy a csecsemőápolásnak alapelemeivel tisztában legyen. De bele kell ezekbe az ismeretekbe oktatni nevelésük során mindazokat, akik a nép vezetésére vannak hivatva, a lelkészeket, tanítókat, tanítónőket, körjegyzőket, hogy ezek is megadhassák a legszükségesebb irányítást. De rá kell oktatni erre a nőket, még pedig ugy, ahogy ez Németországban történik, ahol az elemi iskola legfelsőbb két fokozatán megtanulják a leányok a csecsemőápolás alapelemeit, ami annyival fontosabb, mert a legtöbbször a serdülő leányokra bizzák a csecsemőt, a polgári iskolák magasabb fokozataiban pedig megtanítják a preventív intézkedésekre és a szükséges teendőkre mindazokat a nőket, akik anyaságra képzik ki magukat, vagy akik szocziális hivatásuknak tekintik azt, hogy környezetükben a szerényebb viszonyok közt lévőknek tanácsadói legyenek. Ezenkívül előadásokkal, röpivekkel terjeszteni kell a nép között a csecsemőgondozás elemeit, még pedig az országban dívó minden nyelven, amint ezt a Stefánia-Szövetség megkezdte és a belügyministerium sok százezer példányban meg is rendelte. De ez még nem elég. Előbb emlitém, hogy orvosainknak ebbe a specziális ágba való bevezetése elsőrendű szükséglet, valaminthogy gondozó nőket kell nevelni. j Épen ezért törekedni kell olyan központi intézet létesítésére, mint amilyen Berlin—Charlottenburgban az Augusta Viktória Stiftung, amelyet ugy neveznék, hogy az egészséges anyák és csecsemők klinikája, amelybe bekerülnek azok az anyák, akik szülésre készülnek, ott mennek keresztül egész szülési proczesszuson, maguknál tartják a csecsemőt. Nem az a döntő szempont, hogy az a 51