Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

666. országos ülés 1916 $ zeptember 26-án, kedden. 383 a fiatal lelkészek, ha kikerülnek a szemináriumból, egymással szemben meglehetősen idegenkedők és mert nem ismerik egymást, nem is tudják egymást ugy méltányolni és szeretni, mint a közös munka érdekében kívánatos volna. Ha együtt töltenének egy évet, ez alatt megismernék egymást, kellően resjiektálni tudnák egymás vallásos meggyőződését, eltompulnának az élek, az illetők felismernék egymásban az igaz testvért s akkor azután ez év emlékeinek hatása alatt a közéletben is sokkal nagyobb lenne közöttük az az összhang, mely annyira kívánatos nemzeti szempontból is. Mert mindent el kell hárítani, ami népünket egymástól elválasztja, és elsősorban el kell hárítani a tömörülés azon akadályait, melyeket a vallási kérdések helytelen kezelése támaszt. Kívánatos, hogy tömörüljön a nemzet, tömörüljenek annak vezetői és tömörülenek a lelkészek is, főkéj> ezen a téren, hol a szeretet munkáját végezhetik a tőlük elvárható lelkesedéssel. Tízezer pap van ez országban. Ha ezeknek fele nyerne kiképzést, ha ötezer pap állna rendelkezésére a közegészségügynek mint képzett betegápoló, azt hiszem, igen előnyösen változnék meg a közegészségügy perspektívája. Vegyük hozzá a tanítói kart is, melyre nézve meg van adva az egyéves önkéntesség lehetősége és már szó volt arról is, hogy az ő egészségügyi kiképzésük fokozottabb mértékben történjék. Ha Magyarországnak 30.000 olyan tanítója volna, kik ismernék a gyermekbetegségeket, akik az ápolásban is ki volnának képezve, milyen hatalmas tábora volna ez az intelligencziának, s a lelkészek és tanítók együttműködése mennyit változtatna azon az egészségügyi helyzeten, melyen máskülönben változtatni nem vagyunk képesek! Most, e háborús idő alatt, úgyis nagyon nélkülözzük az orvosi erőt, a közegészségügy terén pedig igen szomorú tapasztalatokat szerzünk. S mert a háború alatt alig van kilátás uj erők bevonása nélkül a helyzet javulására én e kérdést felette sürgősnek tartom. A háború forgatagában is gondolni kell a jövőre. A háború különösen felemelte az emberi élet értékét. Mikor százezrek pusztulnak el, szine-java a nemzetnek és mikor a nemzet kötelességszerűen hűséggel és készséggel hozza meg e téren az óriási áldozatokat; gondoskodnunk kell róla, hogy az emberi élet és egészség lehető gondozásban részesüljön. E kérdésben leszek bátor határozati javaslatot is beadni, melynek értelmében utasíttatnék a kormány és a képviselőház, hogy az 1912 : XXX. t.-cz. 29. §-át módosítva, a lelkészi karra is terjeszszük ki a védkötelezettséget, s a lelkészek egyéves önkéntességre köteleztetvén, töltsenek el egy évet az egészségügyi csapatoknál és nyerjenek ott kellő kiképzést a betegápolás terén. A tanítókra nézve az egyéves önkéntességi jog már úgyis megvan, de ezekre nézve is kívánatosnak tartanám, hogy a honvédelmi minister ur utasíttatnék, hogy az egyéves önkéntes tanítók nevelésének és képzésének prospektusát szíveskedjék a háznak bemutatni. Már a véderővitában szó volt arról, hogy a tanítókat sem kívánjuk kombattáns katonákká nevelni, hanem hogy a katonás nevelésre ajkalmas mestereivé fognak kiképeztetni. Huszár Károly t. képviselőtársam egy lelkészképviselő közbeszólására elitélőleg nyilatkozott az iskolában való katonás nevelésről. Tisztelem e nézetét; ő keresztény álláspontra helyezkedve, a »ne ölj« parancsot a végletekig szeretné érvényesíteni. De fájdalom, a világháború c parancs daczára is dul minden borzalmával és bizonyára dúlni fog a jövőben is. Amíg az ember ember marad, amig a föld porából vétetik, sohasem lesz más, mint aminőnek született és az élet mindig szenvedélyek, vágyak, érdekek küzdelme lesz. Amig lesz két ember, aki egymást meg nem érti, mindig lesznek harczok és háborúk, sőt talán a jövőben még nagyobb arányúak is, ha ugyan lehet képzelni a maiaknál nagyobb arányuakat. Én a katonás nevelésnek épen egészségügyi szempontból vagyok szószólója. Az a pedagógiának nélkülözhetetlen kiegészítője, melylyel mindenkinek meg kell barátkoznia, akármilyen ellenszenvet érez is a katonáskodás iránt. Ép testben ép lélek. A gyermek testének edzése nemcsak katonai érdek, hanem nemzeti érdek is. Az egyéves önkéntességi joggal biró tanítók hadd nyerjenek e téren kiképzést, mint ahogy ez tervben volt és sajnos, terv is maradt, bár az előkészületek már megtörténtek, mert a tanítók már csoportokba voltak szervezve, de a háború, fájdalom, megakasztotta, a honvédelmi minister urnak további intézkedéseit. Ha a tanítót a katonás nevelésre alkalmas mesterré képezik ki, ő nagyban elő fogja mozdíthatni a gyermeknek harmonikus testi fejlődósét. Gyermekeink testi fejlődésére a középiskolában is igen kevés gondot fordítunk, mert a szergyakorlat, azt hiszem, erre nem elég. Az egész test összhangzatos, harmonikus fejlesztésére a szabad gyakorlatok szolgálnak, a szabadban való minél több mozgás szükséges, ennek pedig csak a katonás nevelés adhatja meg szükséges előfeltételeit. A csoportos kirándulások, a szabadban való testedzés kelléke a katonai fegyelmezettség. Mi is kísérleteztünk a katonai fegyelmezés tekintetében és a gyermekek kiképzése után egy-két téli estén az első segély nyújtására is oktattuk őket. Az orvos által azoknak a fiatal gyermekeknek adott útbaigazítás és oktatás kirándulásaink alkalmával gyönyörűen bevált és gyümölcsözött. A magyar testgyakorlás fejlesztése érdekében működő tanács munkája szépen indult meg. Kívánatosnak tartanám, hogy ennek egyik orgánuma, hivatalos közlönye a Katonás Nevelés addig is, míg ez a katonás nevelés szervez-