Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

380 666. országos ülés 1916 szeptember 26-án, kedden. pillanatnyilag a párt részére megmentse a szituációt, a maga összetételében nem alkalmas arra, hogy a háború nagy kérdéseit megoldja. Az önök kormányzata mellett a legnagyobb tehetségek és legjobb erők, azok is, akik benn ülnek a parlamentben, azok is, akik kivül vanvak, tétlenségre Tannak kárhoztatva olyan időben, amikor a nemzet léte forog koczkán. Hát olyan kis nemzet, amelynek sok az ellensége és kevés a barátja, megengedheti azt a lukszust, hogy lemondjon arról, hogy legjobb erőit állítsa a nemzeti védelem szolgálatába? Hiszen komikusan hangzik, de igy van: egy világháborúban gróf Tisza István és az ő kormánya durchmarschot akar játszani betli-kártyával a kezében. Mert idézem a kormány egy hatalmas támaszának, Vészi Józsefnek egy régi czikkét, amelyet más időkben irt egy másik kormányról s azt elkeresztelte betli-kormánynak. Erre a kormányra ez a jelszó teljesen ráillik. Méltóztassék megengedni, ha a kormány belpolitikai ügyekben helyre nem állítja a nemzet teljes összhangját, ha önök meg nem győzik a nemzet nagyobb részét arról, hogy önöknek előbbrevaló a haza, mint saját pártérdekük, akkor százezrek hiába ontották vérüket a csatatéren. Sokszor elmondottam, most is ismétlem, hogy a ministerelnök nagy történelmi hibát követett el azzal, hogy a háború első hetében, amikor olyan fényesen nyilatkozott meg ennek a nemzetnek egysége, a nemzet hadbaszállása alkalmával, hogy azt a történelmi pillanatot fel nem használta arra, hogy a feledés fátyolát borítsa az egész nemzetre, mindarra, ami történt és a nemzet életének egészen uj fényes korszakát nyissa meg azzal, hogy az egész nemzet erejét fogja össze ennek a nagy létkérdésnek megoldására. Tovább megyek, mint azok, akik konczentrácziós kabinetről beszélnek. Nem arra van szüksége Magyarországnak, hogy a parlamentben ülő különböző pártok vagy azok vezérei fogjanak csak össze, arra van szükség, hogy az egész magyar nemzet fogjon össze. Közös nevezőre kell hozni az egész nemzeti erőt a győzelem kivivására. Ez jíedig másképen nem lehetséges, mint hogyha az önök helyére olyan férfiak ülnek, akik a nép lelkéből beszélnek, akik a nemzet igazi kívánságait hangoztatják, akik igyekeznek okos, bölcs, mérsékelt, de mégis bátor reformpolitikát érvényesíteni Epén azért, mert én a mai kormányzatban erre nézve semmiféle garancziát nem látok, mert azt látom, hogy ez a kormányzat a pártérdeket még a világháborúban is fölébe helyezi az egyetemes nemzeti érdeknek: mert azt látom, hogy önökben semmiféle törekvés nincs arra, hogy népünk millióinak nagy áldozatait méltányolva, kiengeszteljék a magyar nép nagy tömegeit és fokozzák a nép bizalmát a kormányzó hatalommal szemben; miután nem látom, hogy önök okos, bölcs, gazdasági, szocziális intézkedéseket tennének, hogy ezzel elviselhetővé tegyék a világháború nagy áldozatait; miután nem látom azt, hogy önök a rokkantakkal, a hadi özvegyekkel, a hadiárvákkal szemben a nemzet becsületbeli kötelességét teljesítenék; miután nem látom, hogy a választójog kérdésében azt az egyedül lehetséges álláspontot foglalják el, hogy minden katonának, aki a fronton küzd, szavazati jogi jogot kell adni én a kormány jelentését tudomásul nem vehetem. Ebből az alkalomból a következő két határozati javaslatot terjesztem elő: »Határozati javaslat. A ház utasítja a kormányt, hogy kivételes hatalmával élve, rendeletileg makszimálja a legfontosabb iparezikkek és azok nyersanyagának árát«. »flatározati javaslat. A ház utasítja a kormányt, hogy terjeszszen be törvényjavaslatot, amely a választási törvényünket akként módosítja, hogy minden államjoolgár számára, aki a fronton küzdött, biztosíttassák az a jog, hogy már a legközelebbi általános választásokon szavazhasson és igy hősies véráldozata után mint teljesjogu állampolgár beleszólhasson a nemzet sorsának intézésébe.« Ajánlom e ^határozati javaslatokat a t. ház jóindulatába. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Vermes Zoltán jegyző: Kovácsi Kálmán ! Kovácsi Kálmán: T. képviselőház! A ministerelnök ur jelentésének egy fogyatékosságára legyen szabad rámutatni. A közélelmezési kérdésekkel nem akarok részletesebben foglalkozni; mindent megkísértettünk és ha az nem vezetett eredményre, ha a kívánt sikert nem tudtuk elérni, ez nem mindenben a kormány tehetetlenségére vezethető vissza, régi bajok bosszulták meg magukat, részint a közigazgatás szervezetlensége, részint társadalmi szervezetlenségünk is okai a tapasztalható szomorú állapotoknak. Részemről a t. kormánynak a közegészségügy terén tanúsított működését kisérem figyelemmel és keveslem, amit e téren tett. E jelentésében mindössze talán két-három intézkedésről emlékezik meg, ugy tudom, hogy az orvosok bejelentéséről, azután a gyógyszerészeti munkálatok dijának ideiglenes felemeléséről és egy rendelkezésében talán a gyógyszertárak által gyógyszerek készítéséhez szükséges szesz fedezéséről. Igaz ugyan, hogy ezzel nem meríti ki a kormánynak ezen a téren tett intézkedéseit, vétkezném az igazság ellen, ha meg nem mondanám, hogy kivált a háború elején a ragályos betegségekkel szemben tanúsított eljárása tényleg elismerést érdemel. A háborúval járó eme nagy veszedelmet sikerült elhárítani. A kormánynak ebben a tekintetben hathatós intézkedését elismerem és készséggel honorálom is. Ezzel azonban még nem tett eleget e téren mindem kötelességének. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) -Nagy bajok vannak, amelyek könnyen