Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

378 666. országos ülés 1916 vagy talán még ennél is többet vesztettek, akkor ilyen minimális árat megállapítani: ez a törvény értelmében is nagy visszaélés, mert az egész székelységnek, az egész szászságnak szorult helyzetét használja ki, a midőn nem adja meg a megfelelő ellenértéket.' (TJgy van! balfelöl) Itt nem lehet szemet hunyni az Erdélyben történt dolgok felett, (TJgy van! Ugy van! a bal- és széhobaMdálon) mert az állam véleményem szerint kártalanítással tartozik mindenkinek, akit ott a közigazgatási tisztviselők és a kormánybiztos hibája folytán károsodás ért. Nagyon sok helyen szükség nélkül mobilizálták órák és negyedórák alatt a népet. Ha hagytak volna nokik egy-két napot és minden tisztviselő megfelelő higgadtsággal és nyugodtsággal a maga helyén állott volna, száz milliókra menő értéket lehetett volna megmenteni. Újból felhivom a kormány figyelmét arra, hogy Erdélyben a pánikot nem az első román puskalövés okozta, hanem az, hogy a nép észrevette, hogy a hatóságok elvesztették fejüket. Erdélyben a pánikot a hadüzenet után bekövetkezett negyedik napon megjelent kommüniké okozta, amely a sajtóhadiszállás nevében jelentette, hogy a védelmi vonal a Maros. Akkor tört ki a pánik a maga teljességében. Gündisch Guidó (közbeszól.) Huszár Károly (sárvári) : Bocsánatot kérek, a kolozsvári hirlapokban és más erdélyi lapokban ez a kommüniké megjelent, az emberek olvasták, magam is láttam a helyszínén, a sajtóhadiszállás sürgönyeként szerepelt és a közönség, mikor ezt olvasta, még Kolozsvárról is szaladt, amerre látott. Ha van ezenzura, akkor a ezenzura bölcsesége, óvatossága és elővigyázatossága arra való, hogy az ilyen rémhíreket, a valódi rémhíreket czenzurázza ki a lapokból, ne pedig azon törje a fejét, hogy, ha — nem tudom — egy dicső német generális, Stabe győzelmet arat az ellenséges sereg felett és ezt a budapesti lapok meg akarják dicsérni és nevét hálásan be akarják írni a magyar históriába, akkor ezt a czikket a budapesti napilajiokból kidobja és kiczenzurázza, mintha nagy kár származnék abból, hogy amikor egy Stabe nevű generális az, aki először veri ki szorosainkból a román haderőt, ennek e nevét dicsérettel és hálával megemlítik. Ha már itt tartok, engedjék meg, hogy felölvassak néhány sort, amely a mai napon jutott birtokomba teljesen szavahihető helyről. Panaszkodnak az erdélyi polgári lakosság köréből, hogy a mi fegyveres haderőnkhöz tartozó bizonyos katonai csapatok a polgársággal szemben nem viseltetnek... Egy hang: (a szélsöbaloldalon) : A csehek! Huszár Károly (sárvári): Én mindenkire tekintettel akarok lenni és csak annyit akarok mondani, amennyi a közérdeknek megfelel és amennyi szükséges, hogy a polgárságot védelembe vegyük ilyen katonai visszaélésekkel szemben. Ismétlem, panaszkodnak, hogy polgárságunkkal zeptember 26-án, kedden. szemben a katonaság egy része nem viseltetik a szükséges jóindulattal és jóakarattal. Utóvégre a mi katonáink arra valók, hogy bennünket megvédjenek, hogy országunkat, családi tűzhelyeinket, falvainkat, vagyonunkat őrizzék. Ezzel szemben mit látunk? Egy szavahihető tanú ezeket írja (olvassa): »1916. augusztus 8-án a »Schützendivisio JSTo 3« cseh és lengyel legénységéből 600 fő lett Majszin községben elszállásolva. Megérkezésük után félórával már sírás, sikoltozás, káromkodás és veszekedő lárma volt hallható az egész községben. A legénység fényes najmal behatolt a lakosság kertjébe s az itthon levő asszonyok siránkozó tiltakozása daczára felszedtek a kertekből minden felszedhetőt, amit a nyomorult lakosság a télre magának termelt. Amit el nem vittek, letaposták. Az ellenszegülő asszonyokat megverték. Az elmenekült lakosok lakásait feltörték, bútorait felaprították és a szoba közepén raktak tüzet belőle. Erőszakkal elvittek mindent, amihez hozzáférhettek. Leányok értékes ruhaneműit erőszakkal elvitték fegyvertisztitó rongynak. Ez igy tartott három napon át. Előttük 3000-nél több német gránátos volt a községben elszállásolva, akik a legnagyobb rendben voltak a községben, a község népével a legnagyobb barátságban voltak, ezzel szemben a mi csapataink még a községi elöljáróságot is kiverték a hivatalos helyiségéből, mit is az táviratilag jelentett a főispán-kormánybiztosnak, de intézkedés nem történt. Sőt az is megtörtént, hogy az ott maradt német katonaság német járőrrel volt kénytelen őriztetni az állami tanító kertjét a mi csapataink ellen. (Mozgás és zaj balfelöl.) Én azért hoztam ezt fel, hogy a kormánynak legyen módja odahatni, hogy a hadvezetőség vizsgálja meg ezeket a dolgokat és utasítsa •a saját katonáit, hogy kíméletesebbek legyenek a polgári lakossággal. (Helyeslés balfelöl.) Ezt megvárhatjuk minden katonától, született légyen az akár a magyar határokon belül, akár Ausztriában, Amikor magyar katonák védik Ausztria földjét, akkor mi is megköveteljük, hogy a katonaság respektálja a mi polgárainkat. (Helyeslés balfelöl.) Áttérek most t. képviselőház, a közélelmezési kormánybiztos kérdésére. Nekünk t. képviselőház nem arra van szükségünk, hogy a parlament egy politikai czélra szolgáló Prügelknabet — hogy triviálisan fejezzem ki magamat, egy pofozógéj>et — kapjon, amelyet minden bűnért felelőssé lehet tenni. Mi azt akarjuk, hogy egy mindent elrendező embert kapjunk, aki meg tudja csinálni azt, amire szükség van, akinek eszméi vannak, aki a gyakorlati tevékenységben beválik, akinek erélye, szigorúsága, hozzáférhetetlen bölcsesége egymaga garanczia arra, hogy mindenféle érdekeltséggel szemben a közjót és a közérdeket meg tudja védelmezni. (Helyeslés balfelöl.) Mert mit látunk? Alig,