Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

666. országos ülés 1916 sz< feltüntetni, mint a kereskedelem halálos ellenségeit. Csak őrült nemzetgazdasági politika lehet az, amely a mai kapitalista berendezkedésben a nemzeti alapon, a nemzet érdekében, tisztességes, becsületes elvek szerint folytatott kereskedelemnek a jogosultságát, szükségességét tagadná. De mindenütt akadnak hibák és visszásságok. Én azt is helytelenítem, hogy az agrár érdekeltség nem tud mértéket tartani az árak felemelésében. Ha az idei gyümölcsárakat, a vadállomány értékesítési árát és mindenféle más mezőgazdasági czikkek, különösen pl. a konyhakertészeti czikkeknek árát nézem, azokat olyan túlmagasaknak találom, amelyek egyáltalán nincsenek arányban az előállítás költségeivel. De ezzel szemben azt is ki kell nyíltan mondani, hogy bizonyos kereskedelmi érdekeltség — és nem is az igazi régi kereskedők, hanem bizonyos alkalmi kereskedők, akik csak a háború alatt lettek kereskedők vagy olyan czikkekkel kereskednek most, amelyekkel azelőtt sohasem foglalkoztak — ezt a háborút kihasználja, alkalomnak, konjunktúrának tekinti és a milliók könnyéből és véréből magának pezsgős, dus jólétet teremt. Magának a tisztességes kereskedelemnek áll érdekében, hogy kellő mederbe és kellő határok közé szorítsa az illegitim kereskedelmet. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Czitálom egy nem agrár, sem nem merkantil, sem nem keresztényszocziálista Írónak, Censornak a könyét, amelynek czime: »Kereskedelmünk állása a nemzeti életben.* Az író, aki a merkantilista világ alapos ismerője, ebben a könyvében a következő bírálatot mondja a mi kereskedelmünkről (olvassa): »Az élelmiszerkereskedés mai alakja rendszertelen s a fogyasztás jogos érdekeit egyáltalán nem akarja elismerni. Különösen kirívó azon ujabbkori jelenség, hogy nagy és kis jrénzintézetek az élelmiszerek kereskedésével alkalmilag vagy iparszeriileg foglalkoznak. Ezek a jelenségek a jövő képében azon veszélyt is mutatják, hogy a fogyasztók esetleg a monopolizálás súlya alá eshetnek. Ezen esetekben a közvetítő kereskedelem csak a kisebb haszon tételére leszorittatik, mégis a közönséggel szemben a nagyobb ódium terhét kénytelen vállalni. Az észszerű gazdasági politika megköveteli, hogy a fogyasztóközönség ily helyzettel szemben védelmet nyerjen. Az élelmezés alakulatára ugy a minőség, mennyiség s az áru származása szempontjából túlságos befolyást gyakorolhat a kereskedelem. A fogyasztóknak nagy tömege kénytelen beérni azzal az áruval, amit a közvetítő üzletének körébe bevonni jónak lát. A nép élelmezésének irányítása, az ország mezőgazdasági és behozatali nagy , érdekeinek megóvása a mai állapot szerint teljesen a részvénytársaságok ós a kereskedelem kezében van. Ezen egészségtelen helyzetnek alaposan véget kell vetni. Nem arról lehet szó, hogy ideiglenes epíember 26-án, kedden. 3?1 segédeszközökkel a háború tartamára segítsünk, hanem végleges szervezéssel, melynek állandó jellege van, kell a baj orvoslását keresni.« Itt mindjárt felhasználom az alkalmat, hogy rámutassak ennek a, beteges irányzatnak a szélső kinövéseire. Élelmezési politikánk úgyszólván ki van szolgáltatva néhány banknak. A Hitelbank pl. a szappan- és gyertyagyáros »Flóra« ura, ezenkívül a czipő-, az olajiparban, a zsir- és a husüzletben vezet. A Kereskedelmi Bank a gyapjú, a posztó és más teksztil-áruk ura. Aztán ott vannak a Magyar Élelmiszerszállitó Készvénytársaság, amely monopolizálja az élelmiszer-nagykereskedést, biztosítani akarja magának a tejellátást és a husnagyvágó révén a húsellátást is. Aztán ott van a Leszámitolóbank, a Hazai Bank, a Telepítő ós Parczellázó Bank, a Magyar Város- és Községfejlesztő Bank, a Hungária Bank, a Magyar Bank stb. Ha ezek megelégednének azzal, hogy a termolőtől elszállítsák az árut a kiskereskedőhöz vagy egyenesen a fogyasztóhoz, nem lehetne őket gáncsolni, de ők felhalmozzák a nagy készleteket és ezek visszatartása által gyakorolnak illetéktelen befolyást a piaczra. Láttuk ezt a múlt évben a zsírnál, láttuk az utolsó napokban a czukornál. Annak puszta hírére, hogy a czukor 30—50 fillérrel fog megdrágulni, eltűnt a czukor, egész vidékeken nincs. Kerületemben pl. Kábasömjén községe hetek óta egy szem czukrot nem látott. Ha aztán ezek az emberele feljönnek ide, küldözgetik őket a szombathelyi kereskedőhöz, ugyanahhoz, aki hetek óta megtagadja a czukor kiadását. Ezek tarthatatlan állapotok! Más nyugati müveit államokban már béke idején a szövetkezeti eszme hatalmas felkarolásával igyekeztek ellensúlyozni a tőke-konczentrácziónak az élelmezésbe való beavatkozását. Egyes társadalmi rétegek száz meg száz millió tőkével alakítottak élelmezési szövetkezeteket, melyek tagjaik ellátásáról valóban altruista alapon gondoskodnak. Kárunk a gazdasági liberalizmus hamis jelszavával hátraszorították a gróf Károlyi Sándor és gróf Zichy Aladár által kezdeményezett szövetkezeti mozgalmat. Van ugyan vagy kétezer szövetkezetünk, de ezek az államhatalom ellenállásával kénytelenek küzdeni, és nagyon sok nehézséggel találkoznak mindenütt. Pedig ha már iskoláinkban élesztenők a szövetkezeti szellemet, ha társadalmi életünkben igyekeztünk volna szövetkezeteinket megerősíteni, nem kellett volna most az élelmezést közigazgatási tisztviselőkre bízni, kik itten idegen téren mozognak, hanem volna minden faluban egy képzett kereskedő, aki äz általa vezetett szövetkezettel képes lett volna az árukat összegyűjteni és azután kellőképen szétosztani. íme, még a háború alatt sem akarja a kormány belátni, hogy a szövetkezeti intézményben mily hatalmas nemzetgazdasági erő rejlik. Mert mig az egyes kereskedő uton-utfélen, bak47*