Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

zepíember 26-án, kedden. 363 666. országos ülés 1916 s Azt hiszem, túlhaladott álláspont ma már az, hogy az élelmezés tulajdonképen állami feladat; az közérdek és igy ebből a szempontból kell ezt a kérdést kritizálnom. A délelőtt során szóba került az a kérdés, hogy miért és menynyiben nem felel meg a Haditermény Részvénytársaság a hozzáfűzött várakozásoknak. Itt egy megtörtént esetre kell ismét ráutalnom, (Halljuk! Halljuk!) és itt épen előbbi véleményemmel — sőt nemcsak véleménynyel és meggyőződéssel, de tudattal — szemben kell argumentálnom, hogy t. i. az élelmezés ma közérdek. A magyar államvasutak u. n. konzumja, fogyasztási szövetkezete pl. szintén gondoskodván az alkalmazottak megélhetéséről, lehetőség szerint igyekszik árut beszerezni, hogy azt fogyasztóközönségének rendelkezésére bocsássa. Erről mindenesetre sokkal szűkebb körben gondoskodik, de szerintem épen ugy végzi ezt, mint bármely más ilyen élelmezési czikkek beszerzésére hivatott faktor, legyen az vállalat, legyen az Haditermény vagy bármi más. És mi történik? Ezt közvetlenül attól tudom, aki szemtanuja volt. Nem régen felszállittattak nem tudom, hány métermázsa lencsét, amelyet sikerült beszerezniök Zemplénben és ahelyett, hogy a Haditermény ugyancsak Zemplénben vagy másutt keresné a maga mennyiségét, akkor, midőn a Konzum felhozatta a lencsét a nyugati pályaudvarra, azt itt lefoglalja és kijelenti, hogy nem engedheti meg, hogy a lencsét a Konzum tartsa raktáron és gondoskodjék a szükséglet kielégitéséről, mert hiszen ez az ő hivatása. Ha a szövetkezetek tevékenységét, amelynek közérdekűségét senki sem vonja kétségbe, nem akasztanék meg, amint pl. a Haditerménynek ez a ténykedése tette, hanem elősegitenők, azzal, azt hiszem, nagyban megkönnyitenők a kormánynak, az államhatalomnak a feladatát. Minden fogyasztási szövetkezet kicsiny körben a megélhetésről és az élelmezésről gondoskodik. Ha sok ilyen kis körünk volna, akkor nem volna szükség arra a Haditerményre, de különösen nem érne bennünket az a sok mindenféle baj és a nagyközönség nem volna tele panaszszal. Azt hiszem, hogy az árt valamikor régen, mint aránymérőt állapították meg a kereslet és kinálat közt. Ez békés időben természetesnek is látszik, t. i. hogy az ár aszerint igazodik, hogy a kinálat vagy a kereslet nagyobb-e. De már a háborúban, midőn, azt hiszem, itteni gazdasági helyzetünk ép oly fontos a hadviselés szempontjából, mint talán annak a lövészároknak a megvédése, semmikép sem tarthatom ezt helyesnek és határozottan elitélem, hogy ha szabadon engedjük ezt érvényesülni és korlátokat nem állítunk az ilyen elméletek vagy meggyőződések elé, mert hiszen világos, hogy ma a kinálat sohasem tart lépést a kereslettel. Sajnos, keresletünk óriási nagy, de ismétlem, — és ezt le akarom szegezni, nehogy a ministerelnök ur esetleg azzal vádolhasson meg, hogy az ententenak akarok szolgálatot tenni azzal, hogy panaszkodom, hogy talán nincs elég élelmiczikkünk, hogy nincs megélhetésünk biztosítva — hogy azért van ez a hiány, amely csak látszólagos, mert óriási raktárak vannak felhalmozva, raktárakban vagy vasúti kocsikban hevernek az áruk ugyanakkor, midőn a nép ezrei üres gyomorral, rongyos czipőben és rongyos nadrágban járnak azért, mert az u. n. kínálat lehetetlen árakat kíván a kereslettel szemben. Itt meg kell állnunk és le kell szegeznünk azt a tényt, hogy csak BJZ RZ cil* lehet tisztességes és igazságos, amely biztosítja annak a termelőnek, annak a gyárosnak, az iparosnak a tisztességes polgári hasznot, ami azonban azon a polgári hasznon felül van, az ma a háborúban illegitim, erkölcstelen, (Úgy van! Ugy van ! a szélsobaloldálon.) amelyet támogatni nem lehet, sőt amelyet meg kell akasztani. Itt látom a kormány legnagyobb hibáját. Tapasztaltuk igen sok esetben, milyen erélyes tud lenni, mennyire tudja vaskezével arra szorítani a t. többséget, hogy véleményét ne nyilvánítsa, hogy egyszerűen ne beszéljen; tudjuk, hogy innen a közelmúltban kikergette azokat, akik talán az alkotmányosságot védték; annyival váratlanabb rám nézve, ha azt az erélyt és nagy hatalmat nem használja fel arra is, hogy ily erkölcstelen és illegitim hasznok szerzését megakadályozza. (Helyeslés balfelöl.) Épen erre való a tárgyalás alatt álló s a kivételes hatalomra vonatkozó törvény felhatalmazása alapján készült rendeletcsoport; ezeknek a rendeleteknek épen az a czéljok, hogy lehetetlenné tegyük a mai háborús konjunktúrák kihasználását arra, hogy valaki necsak pénzvágyát, meggazdagodási vágyát elégítse ki, hanem hogy ne tekintse a háborút egyébnek, mint az ő milliókra áhítozó telhetetlenségének kielégítési eszközét. Szerintem a háborút ilyen alapokon és erre a czélra kihasználni a legnagyobb lelkiismeretlenség (Ugy van! balfelöl.) és azt hiszem, hogyha ennek megakasztására rendeletek hozatnak, határozatokat hozunk, vagyis végre azokat a legnagyobb erélylyel végre is hajtjuk; e kérdésben nem lehet pártpolitikai különbség, e kérdésben, meg vagyok róla győződve, a kormányt minden fogyasztó, minden állampolgár saját jól felfogott érdekében is támogatni fogja. Tagadhatatlan, hogy a közélelmezós terén sokkal jobban érezzük a hiányt, jobban fáj a nélkülözés, mint bármely más téren, de azért nem mondjuk azt, hogy ez tisztán az élelmezésre vonatkozik és nem mondhatjuk azt sem, hogy az élelmezés terén megtettünk volna mindent a tekintetben, hogy ezt korlátok közé szorítsuk, hogy lehetőleg necsak a drágaságot ne engedjük tovább fejlődni, de a szükségletekről ugy, ahogy, gondoskodni tudjunk. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak 46*