Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

346 666. országos ülés 1916 szeptember 26-án, kedden. ez az ő működési köre, akkor nem tudom annak a politikának helyességét belátni, amely csak a szavazásra és a többségi elvre támaszkodik, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi magunk állunk, Magyarország, úgyszólván az egész világon. Nekünk különböző áramlatokkal kellett küzdenünk és azok közül kellett választanunk olyat, amelyhez csatlakoznunk kell. E mellett a csatlakozás mellett azonban ekő és legfontosabb feladatunk az, hogy Magyarországot, Magyarország államiságát a saját erőnkkel, saját eszközeinkkel fenn tudjuk tartani. Vájjon bővelkedünk-e annyi erővel, hogy ezeket az erőket ily nehéz- körülmények közt félreállíthassuk, hogy az erőket igénybe ne vegyük ? Kétlem, hogy ez helyes politika volna. Én itt látok bizonyos üvegrendszérü merev eljárást, amely végtelenül merev," különösen a magyarság képviselőivel szemben, merev a magyarság érdekeivel szemben. De ne adja a sors, hogy erre az üvegcseppre rászánjon a történelmi kalapács és oly érzékeny helyen találja megütni, hogy porrá zúzódjék az egész. A közélelmezés kérdésével neim akarok részletesebben foglalkozni, mert hiszen azt megfogják tenni azok, akik még utánam következnek. Rá akarok itt azonban térni a harmadik részre, amely már nem a közélelmezés keretébe tartozik, hanem inkább Magyarország államiságára, katonai dolgaira vonatkozik és ezeket öleli fel. Foglalkozni kivánok a sajtó kérdésével is és ez talán egyik legfontosabb része a inai helyzetnek. Mikor a sajtójavaslatot tárgyaltuk, amely azután törvényerőre is emelkedett, a t. túloldal részéről hangoztatott elv az volt, hogy mindent szabad megírni, ami igaz, az legyen a főelv, hogy a sajtó az igazságot állítsa a közönség elé. És mit látunk ? Soha a sajtónak annyira nem kellett eltérni az igazságtól, mint épen ebben a czonzurás világban, amely a sajtóra ránehezedik. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem szólok a katonai érdekekről, hiszen ezen a téren kétségtelen dolog, hogy meg kell tartani azokat a korlátokat, amelyeket a katonai helyzet megkövetel. De számos oly tere van a sajtó működésének, ahol éjaen a mostani körülmények közt szükséges, hogy különös erővel rámutasson bizonyos dolgokra és annak működését korlátozni nem szabad. Itt nem látok egyetlen rendeletet sem, amely a sajtó működését azok alól a bilincsek alól, amelyeket túlontúl raktak rá, legalább egy kissé feloldotta volna. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, lehet, hogy azok közé tartozom, akiket a történelem álmodozóknak nevez, mert én biztam és bizon abban, hogy a magyarság jövője el fog érkezni; ha kellő erővel, összetartással próbáltuk volna, már most olyan eredményeket is értünk volna el, amelyek ahhoz a czélhoz vezettek volna, melyről a t. ministerelnök ur akkor szólt, amikor az oroszok a Kárpátokban állottak, 1915 január 1-én, hogy t. i. meg fognak szűnni Magyarországon a közjogi ellentétek. Én a közjogi ellentétek megszűnését ott kerestem és keresem mindig, hogy Magyarország önálló államisága elismertessék, (Ugy van ! balfélől.) ha Magyarországra nem oktrojálják semn iféle idegen állam nyelvét, ha akármilyen formában megkapjuk a magyarság önálló létét, amelyhez hozzátartozik különösen a magyar hadsereg, (ügy van! balfélől.) Amikor pedig minálunk erős a czenzura, tehát ezeknek a kérdéseknek olyan taglalása nem lehetséges, amilyen szükséges volna, akkor nem ezt látjuk szövetségeseinknél. _ Nekem különösen nagyon rosszul esett az, hogy amikor a függetlenségi párt egy része az utóbbi időben kivált és a maga programmját előadta, a szövetséges Németország egyik lapjában olyan czikkeket olvastunk, metyek támadták azt a programmot, mely nemcsak kivált képviselőtársainké, hanem a mienk is. Itt van Julius 26-ról egy müncheni lapnak, a »Münchener Neueste Nachrichten«nek.ezikke, mely 48-as ócskaságoknak nyilvánítja azokat az elveket, melyek a függetlenségi párt elvei, köztük a magyar jegybankot, az önálló magyar hadsereget, az önálló vámterületet. Vájjon nincs nekünk annyi befolyásunk a szövetséges államok sajtójára, hogy a bajor lapokban ne engedjünk megjelenni ilyen ócskaságokat, ha már nem tudjuk kivivni azt, hogy azok az álmok, amelyeket megvalósulni véltünk akkor, mikor a vér- és pénzáldozatok legmagasabb fokáig elmentünk, szerte ne foszoljanak ? De szertefoszlik az álom és az álom megvalósulása helyett kapunk ilyen czikkeket. amelyek mindannyiunkat bántanak, akik ezen az oldalon ülünk. Amikor Bajorország a német Bund-hoz csatlakozott és az északnémet államok szövetségéből megalakult a német birodalom, vájjon gunyoltuk-e mi Magyarországon ezt a nemzeti megalakulást, amely megteremtett egy olyan erőt, mely előtt tisztelettel kell mindenkinek meghajolnia és vájjon gunyoltuk-e Bajorországnak azt az eljárását, hogy a maga önállóságát olyan mértékben fentartotta, amely mértékben ha mi megkapnék a magyar államiságot, meg lennénk vele elégedve ? Hiszen Bajorországnak önálló hadserege van, amelyben csak a fővezérlet illeti meg a német császárt, háború esetén veszi csak át a főparancsnokságot ; annak a hadseregnek megvan a maga német vezényleti nyelve. Hogyan lehet azt szó nélkül nézni, hogy ilyen állam sajtója támadjon minket olyan dolgokért, amelyekben nem akartunk még oly messzire sem elmenni, mint ők elmentek ? Röviden foglalkozni kivánok most azokkal a rendeletekkel, melyeket a honvédelmi minister ur, illetve a tisztelt kormány kibocsátott bizonyos felmentések és nélkülözhetetlenségek honorálására nézve. Gróf Apponyi Albert tisztelt képviselőtársam rámutatott már a visszásságokra, amelyek ezen a téren vannak. Én csak arra akarok rámutatni, hogy a túlzott mértékben létesített központok és gazdasági szervezetek, amelyek voltaképen csak álképletek, igen sok olyan erőt lekötnek, amelyet a hadvezetés szempontjából jobban lehetne igénybe venni. Látom azt a visszásságot,