Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

658. országos ülés 1916 szeptember 7-én, csütörtökön. %: kapni és azért a pénzintézetek nem fogják ezt megszenvedni. De menjünk tovább. A pénzintézeteket sajátságos módon mindig ugy állítják oda, mint valami specziális foglalkozási kört. Hiszen mindig emberek vannak mögötte: a részvényesek. Végre is nincs az sehol megírva, hogy az a részvényes, aki valamikor a Hazai Takarék részvényét ezer forintért kapta vagy a Pesti Kereskedelmi Bank részvényét kibocsátási áron vagy kevéssel azon felül, ma a mostani árfolyamhoz viszonyított 4 vagy 5°/o-os jövedelmet kapjon, mely az ő akkori befektetett tőkéjének sokszorosa. Ezt a kiméletet a részvényes nem érdemli meg, mert amint mondtam: a részvényesnek az ő részvényvagyont mindig megtakarított pénz, tehát mindig felesleg; és ha valamihez hozzányúlhatunk, hát az állam mindig a felesleghez nyúljon elsősorban. Ezért nem oly nagy baj, hogyha ezen adóemelés folytán a részvényesnek valami csekélységgel megcsökken a jövedelme. En nagyon sajnálom, hogy a vita során félrebillenések történtek a tantiém kérdésében. Végre is a tantiémek nem tartoznak ezen adókhoz, mert hiszen azokat a jövedelmi és kereseti adóban is megadóztatják. Egyről lehetne szó, t. ház, és ezt még nem vetették fel; hogy t. i. a tantiém, az igazgatóság jövedelme nem szocziális mértékben nő, vagyis nem aszerint emelkedik és sülyed, amily mértékben és mennyiségben az illető vezetőség abban munkált, találékonyságot, munkakvalitást, munkatömeget és szorgalmat fektet, hanem aszerint, amily mértékben tudta felhalmozni tőkéjét. Vagyis ha egy pénzintézet 8 millióval dolgozik és betétje kevés, akkor ugy-e bár, kap egy bizonyos eredményt az igazgatósági tantiérnekben. I)e ha sikerül még 8 millió, vagy 100, vagy 200 millió betétet hozni, amelynek margója minden ujabb munka nélkül . . . B. Nladarassy-Beck Gyula: Munka van benne! Simonyi-Semadam Sándor: Elismerem,hogy munka, de csak registratórius munka. B. Madarassy-Beck Gyula: Nem olyan könnyű munka! Simonyi-Semadam Sándor: Nagyon jól tudom értékelni ezt a munkát, hiszen van szerencsém nagyon kiváló vezetőket ismerni, akiknek munkásságáról tudom, hogy több honoráriumot érdemelnének, mint amennyit tényleg kapnak, De azt is tudom, hogy vannak intézetek, amelyeknél ez az eset nem áll fenn. Vannak intézetek, amelyek egyszerűen bürószerüen, mint egy adóhivatal, kezelik a betéteket; egy jól megalapozott nagy intézethez nem kell valami nagy közgazdasági talentum, sem zsenialitás, sem szerencse; az megy magától, mint egy jól beállított malom, mert hisz annak megjönnek a kliensei. Az annál végzett munka nem olyan nagy és oly kiváló kvalitású, hogy arányban állana ezekkel a nagy tantiémekkel. Ne tessék azt gondolni, hogy én irigylem ezeket. Abszolúte nem tartozom irigyeik közé. De azért akartam ezt a kérdést tisztázni, hogy épen azok az urak is, akik nem ismerik ezeket a kérdéseket, megtudják, hogy vannak esetek, amikor egy zseniális, szorgalmas igazgató sokkal nagyobb honoráriumot érdemel, mint amennyit most kap. De azt is méltóztassanak konczedálni, hogy az igazgatók legtöbbjénél az a munka nem áll arányban az óriási jövedelemmel. Hiszen egy minister háborús időben is csak az ő 12.000 forint évi ministeri fizetését kapja. Mennyivel nagyobb gond, felelősség — ha szabad ezt a felelősséget összehasonlítani — nyugszik rajta, mennyivel nagyobb a munkaköre és íme, 12.000 forintért nagyon korrekt, derék emberek egész tudásukkal és szorgalmukkal ellátják ezt. Teljesen igaz, hogy az ő munkájukkal nem áll arányban a fizetésük, de ép ugy bizonyos, hogy annak a bankigazgatónak sem áll arányban a munkája a fizetésével, akinek a munkaköre hozzá sem hasonlítható a ministeréhez és akinek a bankja, mint egy mechanizmus, magától elmegy. Hiszen láttunk igazgató-változásokat, ahol igazán nem változott semmi abban az intézetben se jobbra, se balra, sem nem javult az intézet, sem nem romlott. Az igazgató lehet korrekt, derék, hozzáértő úriember, de — hogy ugy mondjam — tuczat bankember és mégis ekkora nem szocziális jövedelmet élvez. En azt hiszem, annak, ami a nagyközönséget bántja, — engem nem bánt —• ez is egyik momentuma, Nem akarok ebben a kérdésben immorálni. Én csak rá akartam mutatni arra, hogy igenis, nálunk is jelentkeznek a nagytőke konczentrácziőjának hibái, visszaélései, veszedelmei és itt az ideje, hogy ezzel törődjünk. Ugy amint egy nagy folyó az országnak áldása lehet, ha annak medre és folyása szabályozva van, hajózás, köz- t lekedés nagyszerűen mehet rajta, az ország közgazdaságát emelheti, de pusztítást, rombolást hozhat magával árvízzel, jégzajlással, ha nem szabályozott mederben folyik, ha nem ügyelnek rá és nem kezelik, ha nincs szabályozva: ugy van ez a pénzintézeteknél is és a nagy pénzek folyásánál. A nagy joénzek áradata, a gazdasági vér folyamata megtermékenyítheti egész közgazdaságunkat, ha rendezett korlátok közt mozog, de óriási károkat, veszteségeket okozhat a nemzetnek, ha nem szabályozzuk és nem óvjuk tőle azokat a területeket, amelyekre soha nem szabad neki szennyes, piszkos áradattal kiönteni. (Igaz 1 Ugy van! bal felöl.) T. ház! Azon reményben, hogy bizonyos változtatásokat a minister ur a mi óhajaink értelmében konczedálni fog, a javaslatot hajlandó vagyok a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Elnök: Miután az idő előrehaladt, a tár-