Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

312 66-5. országos ülés 1916 szeptember 21-én, csütörtökön. ennek a meggyőződésnek feláldozza a magyar alkotmányt. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sokan gúnyolták a külföldön die Monarohie auf Kündigung-ot. Sokan gúnyolták, pedig nincs mit ezen gúnyolni, mert természetes, liogy olyan megállapodás, amely két államnak megegyezésétől függ, feloldható, ha az egyik állam törvényhozása és uralkodója fel akarja oldani azt. Ebben semmi veszély sincsen, mert hiszen ott van a biztosíték: a közös uralkodó. Ez azonban eine Verfassung auf Kündigung volna, a ministerelnök ur érvelése szerint a magyar alkotmány felmondható volna az osztrák ministerelnök által. Ez teljesen tűrhetetlen, teljesen lehetetlen állapot. Aki ezt megszavazza, az lábbal tiporja a magyar alkotmányt. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Az osztrák preczedensre, amelyet felhoztam, a t. ministerelnök ur azt a választ adja, hogy ez a preczedens nem fedezi a mai helyzetet, mert csak arra van preczedens, hogy a naptári évet megelőző évben választott delegácziót hivták újra össze. Ez tény, azonban az az érvelés, amelyet felhasznált Ausztriára vonatkozólag — és ebben különbözik felfogásom Polónyi Géza t. képviselőtársamétól — az az érvelés eldönti ezt a kérdést is, mert jogilag csak azáltal vált lehetővé az összehívás, hogy a törvényben az van, hogy a delegáczió tagjai mindaddig megtartják mandátumukat, amíg az uj választás meg nem történik. Ez tehát az előbb megválasztott delegáczió érvényét fentartja, még pedig a magyar törvénytől eltérően, mert a magyar törvény ezt a jogtételt nem ismeri. Megvallom, én igazán veszélyesnek tartom az 1867: XII. t.-czikkre, az egész kiegyezésre nézve az önök eljárását, mert kétségtelen, hogy ha ma, ezekben a súlyos időkben ez az alkotás felmondja a szolgálatot, akkor ez igazi életet többé élni nem fog. (ügy van! a baloldalon.) Evekig hallottunk itt erős érvelést a kiegyezési politika ellen. Én mindig azzal a nyugodt lelkiismerettel állottam ez érvelésekkel szemben, hogy mindaddig, amig az élet a kiegyezésnek ad igezat, mindaddig, amig a kiegyezés lehetővé tesz egy erőteljes fejlődést, lehetővé teszi azt, hogy ugy, amint már Magyarországon a mai viszonyok között alkotmányos ellenőrzés lehetséges, ez az ellenőrzés a közös ügyekre is kitérj esztcssék: mindaddig a tények nem e politika támadóinak, hanem az 1867. évi XII. törvényczikk alkotóinak adnak igazat. Amely perczben azonban az az alkotás felmondja a szolgálatot, amely perczben az élet töri le ezt az alkotást, abban a perczben nincs többé feltámadás. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Csak azok az intézmények buknak meg végleg, amelyek nem tudnak az élet körülményeinek megfelelni, amelyek nem tudják az élei körülményeit kielégíteni. Ha most, a mai nagy válságban, mikor oly nagy szükségünk van alkotmányos ellenőrzésre, ez az apparátus felmondja a szolgálatot, akkor a tények törtek pálczát e nagy alkotás felett. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért kérem a t. többséget, a 67-es elvi alapon álló többséget, gondolja meg és ne engedje, hogy ez az én javaslatom leszavaztassék. Én magam annyira átérzem ezt és érzem, hogy itt csak egy védelme volna az ellenkező álláspontnak, hogy csak egy argumentummal lehetne visszautasítani az én javaslatomat, azzal t. L, hogy az felesleges, mert hiszen a kormány ugy is ebben az irányban fog cselekedni, én annyira érzem, hogy milyen káros, milyen hibás a jogrend szempontjából, a jogtisztelet és az 1867. évi XII. t.-cz. szempontjából egy ilyen törvényen alapuló javaslat visszautasítása, hogy én készségesen visszavonom ezt a javaslatot abban a perczben, amelyben a t. ministerelnök ur nekem azt mondja, hogy alkotmányos utón befolyását abban az irányban fogja latba vetni, hogy a magyar törvény végrehajtassák. Ebben a perczben visszavonom indítványomat. (Elénk helyeslés és tajts a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én nem akarom a tisztelt többséget nehéz helyzetbe hozni. Nem az a ezélom, hogy saját elve ellen szavazzon, én azt akarom, hogy a mai fontos döntő perezekben alkotmányos ellenőrzés alatt intéztessenek a közös ügyek. A tisztelt ministerelnök ur előbbi beszédében azt mondta,. hogy nem tartaná komolynak, ha az én javaslatomnak értelme csak az volna, hogy formálisan vesse fel ezt a kérdést, s amint valami nehézség támad, azonnal ejtse el. Ez igaz. Én nem igy értelmezem ezt a javaslatot, én ugy értem ezt a javaslatot, hogy a tisztelt ministerelnök ur a magyar törvény végrehajtását kívánja ; hogy azután mi fog történni, arra vonatkozólag én neki utasítást nem adok és a ház se adjon. Abban a perczben, amidőn ő vállalkozik arra, hogy a magyar törvényt végrehajtja, megtalálja majd a módját annak, hogy miképen járjon el. Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy abban a perczben, amelyben a magyar ministerelnök ezt teljes sulylyal komolyan kívánja, kosarat nem kap. (Vgy van ! a baloldalon.) Rakovszky István : Nem tévedhet, az egész képviselőház mögötte áll. Gr. Andrássy Gyula: Ki van zárva, hogy ne hajtsa végre a törvénytisztelő uralkodó azt a törvényt, amelyet az egyik állam a maga egészében sürget és amelyet a másik államnak igen tekintélyes része sürget. De ezután áttérek a külügyi kérdésekre. (Halljuk! Halljuk!) Én azért is kívántam az ellenőrzést, mert azt mondtam, hogy hibás volt a külpolitika. Ezt az állításomat fentartom a maga egészében, mindazok ellenére, amiket a t. ministerelnök ur felhozott. Ma azt mondta a ministerelnök ur — azt hiszem, gróf Károlyi Mihály t. képviselőtársammal szemben mondta, és ezt csak mellékesen jegyzem meg — hogy a hármasszövetség politikája nem bukott meg. Bocsánatot kérek, ne akarjon túlsókat, bizonyítani. A hármasszövetség politikájának én ép oly híve voltam, mint ő, de azt nem lehet tagadni, hogy a hármasszövetség politikája csúfosan