Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

664. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. lói képezni és valóban, hogy lia akarnám sem tudnék jobban belemélyedni ebbe a kérdésbe addig, ameddig az igen t. ministerelnök úrtól eziránt felvilágosítást nem kapok, amig nem tudom, bogy ez az átruházás mire vonatkozik, amig nem tudom, hogy ez a dolog ténye-e vagy sem ? Csak még egyet akarok felemlíteni, amit ugyhiszemkifelejtettem beszédemből, s'amit WindischGi'ätz barátom felhozott, és ez az hogy a háború előtt ö felsége átruházta felségjogainak egy részét, melyek a hadsereg vezérletére vonatkoznak, azonban teljes mértékben átruházta az összes felségjogokat, melyek a meghódított területre vonatkoznak. Ezeknek előrebocsátásával leszek bátor interpelláczióm szövegét felolvasni, fentartva magának természetesen azt a jogot, hogy a ministerelnök ur válaszára reflektáljak a dolognak ugy jogi, mint gyakorati vonatkozásai tekintetében, mert attól függ azután, miként fog ezen kérdés elintéződni. Interpelláczióm a ministerelnök úrhoz következőképen szól (olvassa): 1. Igaz-e az, hogy megállapodás történt vagy történni fog az iránt, hogy a központi hatalmak a háború tartamára legfelsőbb katonai jogaikat II. Vilmos császárra ruházták át? 2. Ha igaz, — mit tartalmaznak ezen megáll apodásnak részletei ? 3. A törvényhozás hozzájárulásával fog-e ezen átruházás történni, vagy anélkül? 4. Milyen hatásköre marad az eddigi osztrákmagyar főhadvezetőségnek, s milyen viszonyba fog a mi főhadvezetőségünk a német főhadiszálláshoz és a német császárhoz jutni? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur válaszolni kivan. Gr. Tisza István ministerelnök: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a t. képviselő urnak aggályait legalább e részben, azt hiszem, eloszlathatom, mert az a feltevés, amelyből a t. képviselő ur kiindult, mint hogyha Ö felsége a maga felségjogait a hadsereg főparancsnokságára ruházta volna, mintha azoknak egy részéről a hadsereg tekintetében és amennyiben ezek a megszállott idegen területre vonatkoznak, összes felségjogairól lemondott volna, egy kis fogalomzavaron alapszik. Mert ö felsége semmiféle felségjogairól le nem mondott, hanem a maga felségjogait gyakorolta akkor, mikor a hadsereg parancsnokát megbízta bizonyos teendők elintézésével. De azért ő a maga felségjogai teljességének személyi és tárgyi kérdésekben birtokában van, és azokat a hadsereg parancsnokságával szemben bármikor gyakorolhatja. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hg. Windisch-Grätz Lajos: Természetes, én is ugy értettem. Gr. Tisza István ministerelnök; Arról tehát nem is lehet szó, hogy Ö felségének felségj ogai bármi, tekintetben érintessenek. Ami a másik kérdést illeti, azt mindenki tudja, hogy ugy minálunk, mint a velünk szemben álló hatalmi csoportnál a hadmüveletek összhangzó vezetésének kérdése egyik legfontosabb gyakorlati kérdés. Tudjuk, hogy ebben a tekintetben történnek intézkedések az ententenál is, de eszükbe sem jut azokat publikálni. Történtek intézkedések nálunk is, de azok sem hozatnak nyilvánosságra, hanem katonai titkot képeznek. (Helyeslés a jobboldalon és a balközéfen.) Én tehát ennél több választ a képviselő ur interpellácziójára nem adhatok és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a balközéfen.) Elnök .* Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. Gr. Károlyi Mihály: T. képviselőház! fin azzal akarom válaszomat megkezdeni, amivel a ministerelnök ur válaszát végezte, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket én hozzá intéztem, ő katonai titkoknak minősiti és azért nem adhatja meg rájuk a választ. Ez mindenesetre jellemző, de mindenesetre negatív válasz, mert ebből a negatívumból természetesen megkonstruálhatom magamnak azt a pozitívumot, hogy ez a dolog, amit én felhoztam, valóságos tény. Ami pedig a ministerelnök ur válaszát illeti, amelyet adott indirekté tulajdonképen herczeg Windisch-Graetznek és nem nekem, mert hiszen én rá hivatkoztam, ami ezeket illeti, erre csak azt jegyzem meg, hogy hiszen a ministerelnök ur nagyon ügyes, nem akarom megsérteni, de, azfc hiszem, nem sértő a kifejezés, ha ügyvédi fogásnak jelzem válaszát, (Élénk derültség jobbfelől.) amennyiben ugy válaszolt, hogy azt mondta, igaz, hogy ö felsége nem mondott le felségjogáról, csak átadta másnak. Ez gyakorlatilag az, amit én állítottam, hiszen mást nem is akarok állítani, nem is állítottam. Ha én jogaimat átruházom, ha az én képviselői jogaimat pl. átruházom másra. (Elénk derültség jobbfelől.) megtehetem azt, de ennek gyakorlati értéke . . . Ábrahám Dezső: Majdnem olyan! Gr. Károlyi Mihály: Majdnem olyan, ebben lényegbeli különbséget nem találok. Erre csak azt akarom mondani, hogy ami a tényállást illeti, most teljesen tisztában vagyok a ténynyel és most már nem kétséges előttem az, hogy igenis ö felsége nem mondott le, de átadta bizonyos időre, mást bizott meg, hogy az ő felségjogait gyakorolja ő helyette. Ez volt az, amit tudni akartam, és most, hogy tudom, ezt a választ tudomásul nem vehetem, mert én igenis fentartom azt, hogy ez a legnagyobb mértékben aggályos. Aggályos nemcsak közjogi szempontból, hanem aggályos főleg — és itt nem közjogi paragrafuson lovagolok — gyakorlati szempontból, aggályos a monarchia presztízse szempontjából; főleg gyakorlati szempontból aggályos, mert akármennyire együtt küzdünk, akármennyire együtt küzd egyik ország a másikkal, különösen ha nem két ország, hanem öt ország küzd együtt egy nagy háborúban, annál nagyobb