Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

Ú6d. országos ülés 1916 s szempontjából, nem kételkedem, hogy meg fogja védeni, még pedig nem a kárvallottak rovására. Ha azért nem intézi el ezt a kérdést, mert ez egy vitás kérdés Ausztriával, azért az a százezer szegény földönfutó nem szenvedhet kárt és nem lehet ezt a terhet rajtuk hagyni. Annál kevéshbé t. ház, mert mig Q-alicziában elvégre is a háború esélyei forogtak fenn a hadviselés szerencséje és balszerencséje szerint, ezt Erdélyre nézve nem mondhatjuk, (Igaz! Ugy van a haloldalon.) mert Erdélyt illetőleg maga a t. ininisterelnök ur itt a ház szine előtt vallotta, hogy mi csapatainkat visszavontuk a megfelelő védelmi vonalra, szabadon hagytuk az ellenségnek a szorosokat s azokon bejöhetett megfelelő védelem nélkül. Mi nem védtük meg katonailag szorosainkat, ugy hogy ideje lett volna a mi szegény honpolgárainknak onnan ugy menekülni, hogy lehetőleg kevés károsodás érje őket; sőt annyira ment ez, hogy mikor 27-ikéről 28-ikára a hatóság a kormánybiztoshoz kérdést tett a teendők iránt, a kormánybiztos éjjel egy órakor azt az utasítást adta Brassónak, épugy a többi városnak, hogy semmi intézkedést nem kell tenni a lakosság eltávolítása tekintetében, mert a belügyminister néhány nap múlva személyesen szándékozik lejönni Brassóba, hogy a megfelelő utasítást megadja. Ez a betörés éjjelén történt, 27-ikén. Igaz, hogy egy órával később az ellenkező utasítást adta éjjel két órakor. Hogy akkor mit lehetett már megmenteni, erről talán felesleges beszélni. De mikor eddig ez volt a t. kormány álláspontja — én biztatom magamat azzal a reménynyel, hogy a t. ministerelnök ur eddig elfoglalt álláspontjától el fog térni — egy sajátságos jelenséget kell mint vele egyenesen szembeállót felhoznom, t. i. azt a felfogást, amely az állam fenhatósága alatt álló egyik igen tekintélyes intézményünk részéről megnyilatkozott, értem a Haditermény Részvénytársaságot. Ugyanis mig a szegény menekülők teljes bizonytalanságban vannak jövő sorsukat illetőleg, mi pedig a kártérítés kérdését itt vitatjuk és a t. ministerelnök urat kérve kérjük, hogy a menekülők érdekében méltóztassék álláspontját ebben a kérdésben megváltoztatni, értve nemcsak az erdélyi károsultakat, hanem a kárpátiakat is, az alatt a Haditermény Részvénytársaság közli a vidéki érdekelt malmokkal, ez esetben egy brassói malommal, hogy azon gabonamennyiség után, melyet a Haditermény Részvénytársaság leküldött Brassóba megőrlés végett — száz vaggon búzáról van szó — az illető malom anyagi szavatossággal tartozik. En megengedem, hogy a Haditermény Részvénytársaság, mint kereskedelmi társaság, a kereskedői gondosságnak megfelelően jár el, midőn felével szemben ezt a követelést felállítja. Jogi része ennek rendben van; ez oly formák közt van megkötve, hogy jogilag megkonstruálható, KÉPVH. NAPLÓ, 1910—1915. XXXII. KÖTET. eptember 20-án, szerdán. 289 de politikailag, az államhatalom szempontjából nincs rendben. En ezt ép azért hoztam fel, minthogy ez a kérdés végső fokban a kormány döntése alá fog kerülni, hogy méltóztassék gondoskodni arról, hogy legalább ne történhessenek ilyen jogtalanságok és lehetetlenségek, hogy az a malom, mely a katonai helyzet következtében nem volt abban a helyzetben, hogy onnan eltávolítsa azt a gabonát, anyagi kártérítéssel tartozzék azon érték erejéig, amelylyel a Haditermény Részvénytársaság őt megterhelte. Egyik t. képviselőtársam azt mondja, hogy hiába terheli, ha nincs joga hozzá. Én részletesebben szerettem volna ezt az interpellácziómat elmondani, de méltóztassék nekem elengedni, hogy annak jogi részével foglalkozzam, én szívesen állok t. képviselőtársaim rendelkezésére, ha méltóztatik kívánni. Sajnos oly üzleti formában köttettek ezek a szerződések, hogy a jogi formát erre meg lehet találni. Közbeszólásával méltóztatott szintén igazolni ennek a felfogásnak képtelenségét. Nem fárasztom tovább a t. házat, még csak két különleges ügyet szeretnék a t. igazságügyminister urnak figyelmébe ajánlani, amely elég fontos arra, hogy megfelelő intézkedés tétessék. Az elveszett értékpajjirok bírói megsemmisítéséről szól az egyik, a zálogházi letétjegyek megsemmisítéséről a másik. Az 1881: XXXIII. t.-cz. szabályozza az értékpapírok birói megsemmisítésének eljárását, melynek 11. §-a szerint három évben van megállapítva a hirdetményi határidő. Ilyképen évek hosszú soráig is eltarthat, mig az a szegény menekült, ki a Safe-ben vagy a lakásán hagyta értékpapírjait, melyeket sem a bank nem hozott el, sem ő nem hozhatott el s melyek a betörés folytán elvesztek, megsemmisítheti. Tiszteletteljes kérésem a t. igazságügyminister úrhoz az, hogy miután tudomásom van számos esetről, melyet az érdekeltek közöltek velem s valószínűleg igen számos esetben fog annak a szüksége előállani, hogy a megsemmisítés tekintetében intézkedés tétessék, méltóztassék fontolóra venni, minő rendkívüli intézkedés volna tehető ugy ebben, mint azon másik még súlyosabb esetben a zálogházi letétek dolgában, mert ezekre nézve különleges diszpoziezió nincs, holott ez épen a legszegényebb lakosságot éri. Ezekben voltam bátor interpelláczióm indokolását előadni, méltóztassék már most megengedni, hogy magát az interpellácziót előadjam. (Halljuh! Halljuk! Olvassa :) 1. Van-e tudomása a t. ministerelnök urnak, hogy az erdélyrószi menekültek ügye még ma sincs egységesen szervezve, a székesfővároson kivül elhelyezettek túlnyomó része még ma sem kapta meg az állami ellátási segélyt, a menekült állami tisztviselők jelentékeny része pedig még szeptemberi fizetését sem és hajlandó-e ez irányban, valamint általában a menekültek 37