Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

260 664. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. hogy miért Tan Magyarország a szó literális értelmében a sajtóban teljesen elsikkasztva. Erre azt felelte, hogy a dróttalan távíró utján leadott hivatalos jelentéseket mindig ugy adják le: az osztrák G-eneralstab jelentése. Mondtam neki: én máskép vagyok értesülve, méltóztatnék talán a hivatalos jelentéseket, amelyeket mindenki megkaphat, nekem elküldeni. Erre küldtek öt-hat jelentést, természetesen a legkülönfélébb dátumokkal, egyet április 1-ről, egyet június 10-ikéröl és igy tovább. Ezekben Magyarország meg volt említve az előbb jelzett gyászos események kapcsán. Azt fűzte hozzá az attasé, hogy Magyarországot mindig megemlítik, ha kell, hiszen az osztrák hadsereget sem emiitik meg külön. Azt feleltem: tisztelt gróf ur, én nem azt keresem, hogy az osztrák hadsereget megemlitik-e vagy nem, de azt keresem, hogy miért nem emiitik meg a külföldi sajtóban Magyarországot mint önálló külön államot. Erre következett egy uj ekszkuze, mely abból állott, hogy a sajtó nem akarja közzétenni azt, hogy »Ausztria-Magyarország«, a spanyol és a neutrális sajtó mindig kihúzza azt, hogy »Magyarország«, ezek a szerkesztők bizonyos animozitással viseltetnek Magyarország iránt. Felkerestem a szerkesztőségeket és a legnagyobb lapok szerkesztői azt mondták nekem, hogy ez nem igaz, hogy ők néhányszor közölték ós akkor figyelmeztetést kaptak az illetékes köröktől, hogy miért toldják meg a hivatalos jelentéseket azzal, hogy odateszik Magyarországot is, amikor a hivatalos jelentésekben csak Ausztria szerepel, ők szemrehányásokat kaptak, a régi álláspontra kellett tehát helyezkedniük, vagyis a sárga jelentések tiszta reprodukálására. Ezzel ismét visszamentem a nagykövethez és azt mondtam neki: hajlandó-e a nagykövet ur a külügyminister urnak ezekről az állapotokról rögtön jelentést tenni és hajlandó-e a nagykövet ur ezen időtől fogva gondoskodni arról, hogy Magyarország Spanyolországban és Portugáliában mint önálló szuverén állam jelenjék meg. A nagykövet azt felelte: készségesen megteszek mindent, a képviselő urnak teljesen igaza van és mélyen sajnálom és,fájlalom, hogy ezek az esetek előfordulhatnak. Én a nagykövetnél nem a rosszindulatot, csak annak az érzéknek hiányát konstatálhatom, amely hiányzik a diplomácziai kar minden egyes tagjában a nyugati államok mindegyikében. A külügyminister azután értesített engem, — és ez nagyon érdekes — hogy utánajárt a dolognak és kitűnt, hogy a hivatalos jelentésekből Barcelonában a radiogramm-hivatalban ülő kishivatalnokocska, kinek talán 80 pezeta a fizetése, húzta ki önkényüleg Magyarországot, a külügyi kormány mindig a formának megfelelőleg adta ki a vezérkar jelentéseit, azonban ez a barcelonai 80 pezetás kishivatalnok vette magának a bátorságot és eltörölte Magyarországot a föld színéről és nyolcz hónapon keresztül hu- | zogatta mindig ki Magyarországot a jelentésekből minden büntetés nélkül. Ezek után azt kellett kérdeznem, hogy vájjon a mi diplomácziánk és nagykövetségünk csak Ausztriát képviseli-e; azt kellett kérdeznem, hogy az urak talán nem veszik fel fizetésüknek azt a részét, amely Magyarországra esik; hogy az urak talán elfelejtették azt, hogy Magyarországot is képviselik és elfelejtették a magyar fizetést felvenni. Papíron tehát az urak képviselik Ausztriát és Magyarországot, de tényleg nem. Kérdem én, elfogadható-e a külügyminister ur mentegetődzése, hogy Barcelonában lehessen egy kishivatalnok, aki önkényüleg kihúzza a jelentésekből Magyarországot és eltörli a föld színéről. Nem. Ezt mosolygás nélkül még meghallgatni sem lehet. Itt a diplomácziai rendszerben rejlik a hiba, pedig mikor Burián vette át a külügyek vezetését, a külföldön is azt hallottuk, hogy végre magyar ember a külügyminister, most megváltoznak a viszonyok, Magyarország a külföldön méltóan lesz képviselve s vártuk, hogy ezek az anomáliák megszűnjenek. De nem történt semmi. Megmaradt az a rendszer, hogy a barcelonai hivatalnokocska továbbra is kihúzogatta Magyarországot s eltörölte a föld színéről, pedig magyar ember volt a külügyminister. Báró Burián külügymünister "székfoglalója után kiadott egy rendeletet, minden nagykövetséghez ment egy irat és mindnyájunk lelke örült, hogy íme, megjelent a nagy rendszerváltozás. Mi volt ebben az iratban? Ebben az ivekre terjedő iratban az volt, hogy báró Burián nevét rosszul írják, az »a«-ra nem teszik fel az ékezetet. 0 ekszczellencziájának neve nem »Burian«, hanem »Burián«. Ez volt az első nagy diplomácziai akta, mely ebben a rettenetes világháborúban, ebben a forró levegőben megjelent. Mindnyájan azt vártuk a külföldön, hogy a diplomácziai életben egy gyökeresen megváltozott rendszer fog következni, hogy a külügyminister, mint magyar ember, gondoskodni fog arról, hogy Magyarország végre-valahára necsak a papíron, hanem tényleg is képviselve legyen. Ez Spanyolországban volt. Megjegyzem, hogy azt az uj czimert, amelynek rendezését a t. ministerelnök ur vitte keresztül, s melyet a külföldön igazán nagy örömmel fogadtunk, valamint a zászlót, hiába kerestük, az nincs.sehol, csak ott a rendeletben. Azt «z uj czimert, mely kifejezője a magyar állam önállóságának, függetlenségének és szuverenitásának, azt itt megcsinálták, de odakint ki nem tették sehol. Én kérdezem a t. ministerelnök urat, mi az oka annak, hogy a nagykövetségeknél az uj czimer és az uj zászló, amiket nagy kínnal rendeztek, nincs kitéve, hanem még mindig a régi kétfejű sas és a fekete-sárga zászló. ÜSTe méltóztassanak azt hinni, hogy ezek az állapotok csak Spanyolországban vannak, meg-