Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-664
258 664. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. dést megoldja, a municziót előteremtse és tüzérségi felszereléssel lássa el a hadsereget. Elvül állították fel Franoziaországban, Hogy a muniozió lehet sok, de sohasem lehet elég. Erre a munkára Franoziaországban és Angliában bevonták az asszonyokat és a leányokat, ugy hogy ma már pl. Angliában tudvalevőleg több mint 600.000 nő gyártja a municziót. Ezzel két czélt érnek el. Először is megfelelő segélyben részesitik a segitségre szoruló tisztességes otthonmaradottakat, mert természetesen azzal, hogy a gyárakban munkához juttatták őket, sokkal nagyobb eredményt értek el, mint hogy ha az otthonmaradt családok tisztán az állam csekély segítségére lettek volna utalva. De elérték azt is, hogy a gyárakban felszabadították a sok ezer fiatal munkás erőt. Méltóztassék elhinni, hogy mindenki megtalálja ott helyét ebben a nagy küzdelemben, a dámák ugy, mint az egyszerű munkásasszonyok az öregek ugy, mint a fronton levő fiatalok. Az állam mindenkit odaállított, hogy ugy mondjam a maga helyére és ez magyarázza meg az angol és franczia hadseregnél konstatálható nagy változást. Jól tudom, hogy ez nálunk olyan széles alapokon, mint Franoziaországban és Angliában nem vihető keresztül, de azt is tudom és látom, hogy ez az elv és ez a teória bizonyos fokig itt is keresztülvihető. Mert ha itt végigt -ki^t az ember a túlzsúfolt kávéházakban, kocsmákban, hivatalokban és a bankokban ülő ezer és ezer emberen, (Ugy van ! Ugy van ! halfélól.) önkénytelenül az a gondo 1 at támad az emberben, hogy itt a háborúval csak a hadbavonult katona törődik. Tudjuk azt igenis, hogy a közélet zavartalan menetét bűn volna megakasztani vagy megbénítani, de azt is tudjuk, és érezzük, hogy igényeinket sok tekintetben restringálhatnók. Nincs meg a szimmetria a város és a faluközött. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Ha falura megy ki az ember, ott alig ténfereg egy-két öreg ember és a gazdasági munka nehezebb részeit asszonyok és kisleányok végzik, (Ugy van ! balfelől.) a városokbon pedig ezrivel lepik el a kávéházakat és kocsmákat. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Itt nyilvánul meg igazán közéletünk ferdesége, könnyelműsége és igazán azt a látszatot keltjük, mintha ez a háború nem a mi háborúnk volna, mintha a tétlenek százezrei nem törődnének a lenni vagy nem lenni nagy kérdésével. (Ugy van ! balfelől.) Igazán, azt kell kérdeznem a ministerelnök úrtól, nem látja-e elérkezettnek a tizenkettedik órát arra, hogy a nemzeti életnek minden faktorát és tehetségét be kell kapcsolni a nemzeti életbe, felhasználva a bennük rejlő hatalmas erőt a végső nagy czél elérésére. Nem érzi-e a ministerelnök ur, hogy a nemzeti erőnek teljes felhasználása tisztán az ő makacsságán törik meg és azon a politikán, amelyet ő inaugurált. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) De, t. ház, nem elég ezzel a háborúval törődni, hogy ugy mondjam, nem elég ezt a háborút megnyerni, hanem elő kell készíteni a nemzetet a békére is. Nemcsak ezt a háborút kell megnyerni, ismétlem, hanem meg kell kezdeni az előkészületet a béke idejére meginduló közgazdasági küzdelemre és a nagy szocziális reformokra is. (Ugy van! balfelől.) Mert, t. ház, ha mi csak a háborúval törődünk, akkor, ha a végső eredményt veszem, amelynek sikerességén nem szabad kételkednem és nem is kételkedem, egy ür fog előállni közgazdasági életünkben a háború befejezése és a munka megkezdése között, melyet nekünk át kell hidalnunk és ezt az áthidalási munkát már most kellene megkezdeni. Méltóztassék Németországra, Erancziaországra vagy Angliára tekinteni. Ott nagy, külön szervezetek, hivatalok állanak ennek az eszmének szolgálatában, rettenetes mennyiségű árukat halmoznak fel abból a czélból, hogy a háború megszakadása idején ezek a nagy iparos államok egyszeriben elönthessék áruikkal az egész világot, hogy ne álljon be szakadás a közgazdasági életben. (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) Méltóztassék elhinni, hogy ez igen fontos kérdés, mert kinn a művelt nyugaton már látjuk, hogy minden ország igyekezik berendezkedni és simulni ahhoz a nagy átalakuláshoz, amely kell, hogy a háborúból fakadjon. Ha kinn ól az ember nyugaton, megérzi lába alatt az erupezió hatását, érzi és tudja, hogy e háborúból ki fog alakulni egy uj nézet, egy evoluezió, amely nyugatról jőve le fogja dönteni a mai állami alakulatok elkorhadt részeit, ki fogja dönteni azokat az oszlojjokat, amelyeknek alapja elkorhadt és egész Eurój>a egy egész más képet fog mutatni, egész más formába fog átalakulni. Az időknek e hivő szavát Francziaországban, Angliában megértették. Ott van, hogy csak egyre hivatkozzam, Erancziaország példája. A legnagyobb tehetségeit, a legnagyobb szellemi óriásait beállítja e munkába. Ott van Brieux nagy munkája arról a szép és magasztos eszméről, hogy mit csináljunk a háború után a megmaradt sok nővel. A nő szocziális elhelyezkedésének kérdése az, amelylyel foglalkozik. Egy másik nagy kérdéssel Anatole Erance, a másik szellemóriás foglalkozik. Minden erőt, minden tehetséget igyekeznek felhasználni, hogy ezt a simulást, ezt a hozzáalakulást előkészítsék, amely feltétlenül be fog következni a háború után. Kell, hogy a milliók véréből, a sok millió katona elj3usztulásából egy uj irány fakadjon. (Ugy van! a bal- és a szélsobalddalon.) T. képviselőház! Mi csak a jelennek élünk és nem gondolunk a jövőre. Nekünk is igenis a jelen munkáját kell végeznünk, de talán gondoskodnunk kellene arról, hogy mi is megkezdjük e nagy szocziális munkát. Meg kell építenünk azokat a zsilipiket, hogy amikor külföldről a nagy hullámverés, a nagy áramlat jön, meg tudjuk nyitni őket és nagyobb veszély nélkü
