Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

áM .í>64. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. lépéseket tett a bécsi amerikai nagykövetnél, hogy vájjon, ha a monarchia újból kinevezne egy nagykövetet, Wilson és egyáltalában Amerika szívesen fogadnák-e ezt, vagy sem. (Halljuk ! Halljuk !) Erre az a Wilson, aki elnöklése előtti korában a magyarokról ugy beszélt, hogy a magyarok nem kívánatos bevándorlási elem Amerikábon, örömmel ragadta meg az alkalmat, kijelentvén, hogy bárkit küld a monarchia, szívesen veszik. M. Peníield, a bécsi amerikai nagykövet a külügymii] ister előtt bejelentette, hogy Amerika nagy örömmel várja a nagykövet kiküldését, sőt kötelezi magát arra, hogy egy libre passage-t biztosit a kinevezendő nagykövetnek, ami két szempontból lett volna jó : magáért a dologért, más szempontból azért, mert, hogyha Anglia nem adja meg a szabad átvonulást, ebből egy angol-amerikai konfliktus keletkezett volna, aminek mi semmiesetre sem vallottuk volna kárát. Erre a külügyminister ur a következőket jelenti ki: »Az az ember,aki kezdeményezte ezeket a lépéseket, nem volt illetékes arra, hogy ezt megtegye ; a külügyi kormány pedig ez időszerint ezzel a kérdéssel nem óhajt foglalkozni.* (Zaj és mozgás balfelől.) Rakovszky István : A saját fejével gondolkozott ! (Igaz ! Ugy van ! Derültség balfelől.) Héderváry Lehel: Mert ahogy Svájcz, ez a kis állam, ebben a nagy forgatagban a humanizmus szerepét képviseli, ugy a neutrális államok legnagyobbikának oly nagy missziója lesz a háború befejezése, a béke megkötése és a béke megkötése utáni közgazdásági állapotok terén, hogy a^t figyelmen kiviil hagyni nem lehet. Elő kell készíteni ott Amerikában a talajt, egy arravaló embert kell oda kiküldeni, erre most van a lehető legjobb alkalom, mert nekünk igenis szükségünk van Amerikára nemcsak azért, hogy ennek a nagy pernek végső ítéleténél a jóakaratát biztosítsuk, hanem azért is, hogy véreinknek, akik ott kint vannak és akiknek sorsa felett aggódunk, azok sorsának javulását és gazdasági megerősödését valamiképen szolgálhassuk. (Helyeslés balfelől.) Hogy ki vállalja a felelősséget azért, hogy ez nem történik meg, nem tudom. Es, tisztelt ház, csak azt látom, (Halljuk/ Halljuk !) hogy egy fásult fáradtság terpeszkedik szét nemcsak ebben a házban, hanem, sajnos, az egész országban. Mintha mindenki főbe lenne ütve, Jesi visszatartott lélekzettel, hogy mi történik a fronton s ebben elhanyagolja azokat a dolgokat, amiket a fronton belül kellene cselekedni. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Az országot rendbehozni, belső állapotait megjavítani, előkészítem a talajt: ez a frontmegetti országnak a kötelessége. (Helyeslés balfelől.) Mert hiába tartunk mi itt szép beszédeket, hiába tapsolnak még az ellenzék szónokainak is, ha mindez nem kerül kifejezésre abban a munkában, amely az igazi nemzeti munka; s ebből nem akarjuk kizárni magunkat sem, aldk félve és aggódó szívvel várjuk azoknak hazaérkezését, akiknek erejéből s tüzéből óhajtunk uj erőt meríteni az ország reorganizálására. Mert, tisztelt ház, ha hazajönnek azok, akik Taskendben és Szibériában eddig sem igen érezték a kormány szivének lüktető melegét és ma sem érzik azt a segedelmet, amelyre ők jogosítva voltak ; ha hazaérkeznek azok, akik még megmaradtak, az árkokból; ha a j óléti intézményekből kikerülnek a bénák és csonkák: ezeknek véres jogigényük lesz arra, hogy itt konszolidált állapotokat találjanak, hogy itt feleségüket ne az élelmiszerüzem előtt várakozva, lerongyolva találják, hanem hogy itt oly parlamentet találjanak, amely kardinális kérdésekkel foglalkozik és nem töri fejét az osztálysorsjáték szabadalmának meghosszabbításán. (Ugy van ! Ugy van ! Taps balfelől.) Ha ezek visszajönnek, t. ház, ezeknek igényük, véres igényük van arra, hogy megkapják azt, ami nekik kijár : a jogot és a kenyeret. (Helyeslés, éljenzés és taps balfelől.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Zlinszky István! Zlinszky István : T. ház ! Engedje meg nekem a t. ház, hogy legelőször is magam és Spanyolországban maradt honfitársaink nevében mély hálánkat és köszönetünket tolmácsoljam a fenkölt gondolkodású spanyol nemzet és uralkodója iránt azért az igazán benső, meleg szeretette] telt fogadtatásért és vendéglátásért, amelyben mindnyájunknak része volt. (Éljenzés.) Es hozzáteszem : nemcsak nekünk magyaroknak, hanem a velünk szövetségben lévő államok polgárainak is. Igazán mondhatom, t. ház, nemcsak otthont és védelmet találtunk Spanyolországban, hanem igazi nemes vendégszeretetet, sőt ha kellett : segítséget is. Ugy érzem, hogy a köszönet és hála lerovása a legkevesebb, amivel tartozom e lovagias és fenkölt gondolkodású nemzet s az ő nagy uralkodója iránt. (Éljenzés.) Szeretném, t. ház, azokat a tapasztalatokat, amelyeket két és egy negyed év alatti külföldi tartózkodásom folyamán szereztem, hazám és nemzetem j avara értékesíteni. (Halljuk ! Halljuk !) Legelsőbben is azokat az impressziókat kívánom itt a t. ház előtt ismertetni, amelyeket, hogy ugy mondjam, megérkezésemnek pillanatában ide bejövet a képviselőházban nyertem; másodszor szeretném elmondani, megismertetni a velünk szemben táplált felfogásokat, hogy mily transzformácziókon ment keresztül Európa felfogása ezen két esztendő alatt. (Halljuk ! Halljuk !) Ugy gondolom, hogy ránknézve kétszeres értékű azon momentumok és okok fölfedése, melyek egy a háború elején teljesen szervezetlen, gyönge hadsereget a mai nivóra emeltek ; mert hiszen jöjjön a jó példa bárhonnan, nekünk azt követni nem szégyen, csak haszon. (Halljuk! Halljuk!) Hazatértem első pillanatában valósággal meglepett az állami élet két legfontosabb szervének : a magyar parlamentnek és a sajtónak szerejDe. Míg itt a magyar országgyűlésen a lucki nagy katasztrófa után szürke adójavaslatok tárgyalásával foglalkozott a ház, addig a sajtó, az állami életnek ez a nagy ereje, aHöfer-féle jelentések köz-