Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-663
203 663. országos ülés 1916 szeptember lÖ-én, kedden. azután annak a bíróságnak, amely a minister felett Ítélkezik, ki a közvádló, milyenek az eljárási formák és mi a büntetés. Az osztrák törvény erre nézve egy kifejezett, világos szakaszszal rendelkezik, — s ebben különbözik megint az osztrák törvény a magyar törvénytől. Az osztrák törvény 18. §-a ugyanis világosan megmondja (olvassa) : »Eín eigenes G-esetz über die Verantwortlichkeit des gemeinsamen Ministeriums wird die näberen Bestimmungen über die Anklage, das Verfahren und das Erkenntniss feststellen«. Az osztrák törvény kifejezetten külön törvény alakítására tartotta fenn 1867-ben az eljárás módozatainak megállapítását. Ez a törvény azonban a mái napig sincs megalkotva, önök, t. képviselő urak, ma egy vulkánon tánczolnak. Beszélünk a közös ministerek felelősségéről, követeljük, hogy az megtörténhessék, — majd mindjárt konkrét adatokkal is fogom támogatni ennek szükségét — ámde meg kell érnünk, hogy először a többség bizalmával dicsekvő kormány megtagadja a szükséges orgánumok összehívását, másodszor pedig a mai napig nincs megállapítva az a törvény, amely a felelősségrevonásnak — jogi felelősségrevonást értek — gyakorlati végrehajtásához szükséges volna. Nem szükséges efelett tovább immorálni, mert az osztrákok nélkül, ugyebár, a közös ministert a delegáczióban sem lehet vád alá helyezni. Az osztrák törvény rendelkezése az osztrákokra feltétlenül kötelező. Már most ebben világosan benne van, hogy a közös ministerek felelősségrevonása csak akkor lehetséges, ha uj külön törvény ennek eljárási módozatait megállapítja. Miért emiitettem e dolgokat ? Amennyire szivemből fakadó gróf Apponyi indítványa és annak érvelése, hogy ragaszkodva ahhoz, amit már gróf Apponyi képviselő ur is kifejtett, hogy t. i. neki nincs észrevétele az ellen, hogyha indítványa szövegezése tekintetében esetleg aggályok merülnének fel, azok pótoltassanak: már mostan megjegyzem, hogy én ezt az indítványt, amely csak azt kívánja, hogy a közös külügyminister a magyar képviselőház elé kerülve alkotmányos ellenőrzés alatt álljon, kiegészitendőnek tartom azzal, hogy az ő felelősségrevonása is a 48-iki törvény 32. §-a értelmében rendeztessék. Mert ha ezt nem teszszük meg, beszélhetünk felelősségrevonásról, de hogy az gyakorlatilag végrehajtható legyen, merőben kizárt dolog. Ezt pedig egyikünk sem akarja. A. képviselőház nem helyezheti vád alá, mert ez a delegáczióra van átruházva, — a delegácziót pedig össze nem hívják. Ezért közös czélunk érdekében nagyon kérem a t. képviselő urakat, kegyeskedjenek egy öreg 48-asnak ez észrevételeit megszivlelni és aztán majd meg fogunk egyezhetni a továbbiak dolgában is, melyek talán jobb jövőt biztosithatnának ez országnak. Eddig csak teoretikus kérdés volt, hogy legyen felelősségre vonás. De hát valóban csak platonikus kérdés-e, csak politikai agitácziós eszköz-e, hogy a közös ministerek feleletre vonathassanak ? Figyelmeztetem a t. házat azokra a dolgokra, amelyeket itt Urmánczy t. képviselő ur a ház osztatlan helyeslése mellett elmondott, figyelmeztetem a Conrád ellen felhozott vádak tekintetében azokra, amik itt nyilvánosan szellőztettek; s ha mindezekhez hozzáteszem azokat a merőben konsternáló, a velőkig ható vádakat, melyeket a zárt ülésen múltkor herczeg Windisch-Graetz t. képviselőtársunktól hallottunk, akkor velem együtt arra a következtetésre fognak jutni, hogy nem szabad egy nemzet legmagasztosabb érdekeivel ily játékot űzni. (ügy van ! baifelől.) Mikor ma a legcsekélyebb vétségért börtön, akasztás a polgár büntetése, gondoskodnunk kell arról, hogy e magasan álló bűnösök is elszenvedjék a méltó büntetést és hogy a felelősségrevonás lehetőségével megóvjuk a nemzetet egy ujabb katasztrófától, mely esetleg megint száz és százezer ártatlan magyarnak életét dobja oda áldozatul magas állású katonák butaságának és árulásának. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha még hinni akarunk a népek jövőjében, hinni abban, hogy nem eg}'es emberek rendelkeznek a népek vérével és létével, itt habozásnak helye nincs. Mert az eddig kifejtettekalapjánjoggal vonhatomleazt a konklúziót hogy itt három minister rendelkezik a népek vérével, az egyik a felelősségrevonásnak még lehetősége nélkül is. Most nézzük a dolognak egy rnás oldalát is. Van itt egy uj közjogi alakulás, az u. n. hadvezetőség. Röviden végezhetek e kérdéssel, mert az eddig előadottak már bebizonyították, hogy ez a hadvezetőség, melynek egyetlen tagja sem magyar, nem tud beleilleszkedni alkotmányos rendszerünkbe, a birodalmi egységnek oly képviselete, hol még a magyar zászlót is gyűlölik. Ezért a testületért a közös hadügyminister a felelős. Nem akarom ismételni azokat a dolgokat, amelyek már eddig is ismeretesek. De még egy-két dolgot felhozok nézetem támogatására. Azzal a váddal lépek a nemzet szine elé, hogy alkotmányunk keretében van egy hadvezetőség, mely önkényesen intézkedik, minden kormányzati befolyás nélkül, a nemzet vérével és vagyonával. Nekem e tekintetben okiratszerü bizonyítékok állanak rendelkezésemre. Nem egészen ujak, részben már a zárt ülésben ismertettem ezeket. De eltökéltem, hogy a nemzet szine elé viszem azt, hogy itt a hadsereg legmagasabb tisztikarában, a generalitásban gyűlölet van a magyar parlamentarizmus iránt, hogy arrogálják maguknak az önkény alapján való intézkedést, vagyis a parlamentarizmus nekik Schmarn, Schmafu. Itt van a kezemben az eredeti napiparancs. Nem titkolódzóm : alá van irva : Wínkler, Feldmarschalleutenant. Két tényt állítok. E két tény következőképen van bebizonyítva. Először is ez urak a magyar parlamentarizmus ellen gyűlölettel viseltetnek, sőt ezt saját tisztikarunkba is, ahol magyar testvéreink is vannak, be akarják oltani. íme, igy szól a napiparancs idevonatkozó része (olvassa):
