Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

14 658. országos ülés 1916 s. 20%-ot? Miért nem 50 vagy 30%-ot? Itt valami tájékoztatást mégis csak kellett volna kapnunk. Es kérdem, miért említi a bizottság a 4. pontban a 15°/o-ot, miért vette fel a javaslatba a 6. §-t, amelyről a minister ur javaslalatában szó sem volt, ahol bizonyos osztalékbiztositás foglaltatik? Ezeknek indokát mégis csak meg kellett volna adni. (Helyeslés balfelöl.) Már most áttérve azokra a rendelkezésekre, amelyekkel megváltoztatja a pénzügyi bizottság a minister ur javaslatát, azt hiszem, méltóztatik az általam eddig elmondottakból tisztában lenni azzal, hogy én a bizottságnak ezeket a változtatásait el nem fogadhatom, mert kizárólag azt czélozzák, hogy csak a hatalmas és tőkeerős pénzintézetek érdekeit szolgálják. Azok a vállalatok ugyanis, amelyekről itt szó van, csakis tőkeerős intézetek lehetnek, hiszen csak azok vannak abban a helyzetben, hogy betéteik 20%-án felül is szerezhessenek értékpapírokat. Minthogy ezek a rendelkezések csakis ezekre az intézetekre vonatkozhatnak, nem egyezhetem bele a magam részéről és az hiszem, az ellenzék sem, abba, hogy a javaslatnak eredeti szövege a pénzügyi bizottságnak ezzel a módosításával megrontassák. Ha már van itt egy intézkedés, amely 20%-ot állapit meg, mégis csak valami korlátozást kellene tenni. Ebben az irányban fel is hivom a t. minister ur figyelmét, hiszen ezek az intézetek betéteiken felül is szerezhetnek értékpapírokat. Már most ezek akkor is adómentesek lesznek ? Nézetem szerint legalább olyanformán kellene korlátot felállítani, hogy a 20°/o-on felüli adómentes papir nem lehet több a betétek összegénél. Teleszky János pénziigyminister: Helyes! Springer Ferencz: Azt hiszem, ez oly intézkedés, melynek feltétlenül helyet kell foglalnia a javaslatban. Ennek folyományaképen természetesen nem fogadom el sem a 3. pontként beállított a) pontot, sem a 3. pontban foglalt b) jiontot. Van a pénzügyi bizottságnak egy egészen uj intézkedése a saját tőke fogalmának meghatározása tekintetében, ahol a bizottság szintén módosítást vitt keresztül. Ezzel a kérdéssel én nem foglalkozom, elvégre a dolog a kérdés lényegét nem érinti, a saját tőke fogalma az eddigi javaslatokban meg volt állapitva. A bizottság körülírja ennek fogalmát általában, megállapítja a külföldi vállalatokra vonatkozólag, melyek a belföldön folytatnak üzletet, megállapítja az Osztrák-Magyar Bankkal szemben és a részben adómentes, részben adóköteles vállalatokkal szemben is. Ezt nem érintem, de érintenem kell a pénzügyi bizottság javaslatának 6. §-ában foglalt rendelkezést. Nem tudom, meglehet, hogy ennek a rendelkezésnek lehet valamilyen pénzügyi vagy közgazdasági indoka, amelyet én nem ismerek, de ha van, akkor azt mindenesetre közölni kellett volna, mert hiszen objektív tekintetek előtt minptember 7-én, csütörtökön. dig készséggel meghajlik az ember. (TJgy van! balfelol.) ügy azonban, amint előttem áll, azt bizonyítja az egész dolog, hogy ismét nem akar egyéb lenni, mint a vállalatok osztalékának biztosítása. Hogy ezt milyen tekintetek indokolják, hogy ezt mi teszi szükségessé, megérteni nem tudom. Ennek következtében ezt a szakaszt nem is fogadom el. De ha méltóztatik ezt a szakasztelolvasni, méltóztatik arról is meggyőződni, hogy ennek a szakasznak a szövegezése különben is teljesen szerencsétlen. Ez azt mondja: ha az osztalék az 1911—1913. éveknek osztalék átlagánál 10°/o-kal, illetve 20%-kal kevesebb, akkor kérheti adójának olyan értelmű revizióját, amelynek révén az osztalék-átlag 90, illetve 80%-ot fizethesse osztalék gyanánt. Ha tehát az 1911—1913. évi osztalék-átlagnál csak 20, illetőleg 10°/o-kal kevesebb, akkor megvan a 80, illetve 90°/o-os osztalék és akkor kérvényezésre sem jog sem alap nincs, hanem csak akkor, ha 80 és 90%-ot sem tud fizetni. A szöveget tehát ebben az irányban kell átdolgozni, mert a mostani szövegezés nem fejezi ki azt a gondolatot, amelyet elérni kivan. Én ezzel a javaslat kritikáját körülbelül be is fejeztem. Még egy kérést kívánok intézni a t. pénzügyminister úrhoz, amely — érzem magam is — nem áll egészen szervi összefüggésben ezzel a javaslattal, azonban nem találok más lehetőséget arra, hogy ezt a kérelmet tolmácsoljam. Ezen kérésem vonatkozik a törvényhatósági és községi üzemekre kivetendő adókra. Az 1875. évi XXIV- t.-cz., vagyis a régi vállalati adóról szóló törvény első szakaszában megállapítja, hogy ezen törvény hatálya alá tartozik az ipari, kereskedelmi, pénzforgalmi, szállítási és minden hasznot czélzó vállalat, a második szakaszában pedig azt mondja, hogy kivételt képez a Magyar Államvasút. A törvénynek ebből a rendelkezéséből az származott, hogy a gyakorlatban a törvényhatósági és községi üzemek valamennyien a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alá kerültek és ekképen kezeltettek is. Az 1909. évi adóreform ebben a tekintetben változtatott, amennyiben az 1909. én VIII. t.-cz. 1. §-ában kimondja, hogy ezen törvények hatálya kiterjed a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra, értve alattuk a részvénytársaságokat, a részvényekre alapitott betéti társaságokat, a korlátolt felelősségű társaságokat, szövetkezeteket, bányatársaságokat, nemkülönben az 1912. évi LUX törvényczikkben ezek közé sorozott helyi érdekű és közúti vasutakat, törvényhatósági és községi takarékpénztárakat is. Ezen rendelkezés által ez a kérdés el volt intézve olyképen, hogy a törvényhatósági és községi üzemek nem tartoznak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alá, hanem az általános kereseti adó alá. Az általános kereseti adóról szóló törvény 4. §-a adómentességet álla-