Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-662

Kí2 0fí2. országos ülés 1916 szeptember 15-én, pénteken. teljesedett azon egyik feltétel, melytől függőleg az 1867: XII. t.-ez. a közösügyeknek önálló és saját hatáskörünkben való elintézését rábízta egy általa kreált fórumra. (Élénk tetszés a szélsőbálóldalon.) E zsákutczából való kijutás kérdése egészen sajátságos eset. Nem akarok szerénytelen lenni ennek ftlemlltésével, de visszaemlékezem arra, hogy annak idején a ministerelnök ur igen nagy sikert aratott egy vitában, melyben én is részt vettem, amikor igenis a mi belügyeinkbe avatkozott az osztrák lieichsrath és az ottani ministerelnök nagyon erősen. Azóta egy álláspontom nem változott és örömmel, látom, hogy a ministerelnök uré sem. De más volt a kérdés akkor és más ma. Mit kivan gróf Andrássy ur indítványa? Hogy tétessenek intézkedések, hogy a delegáczió összehivassák. Nem is beszél az osztrák delegáczió összehívásáról, hanem a magyar delegáczió összehivásáról. (Ugy van! balfelől.) Ki hívja össze a delegácziókat ? Tudtommal 0 felsége a király, a magyar király. Ha a magyar király annak útjában, hogy ő az őt alkotmány szerint megillető jogát és kötelességét ugy teljesítse, mint alkotmányos érzülete diktálja, valami akadályt talál, majd elhárítja. Hisz elég erős Magyarország királya, ki egyúttal Ausztria császárja, hogy, ha akadálya van annak, hogy ő mint magyar király egy alkotmányos esküjével szentesitett törvényben lefektetett intézkedést megvalósítson, ha valaki ezt akadályozza, ő ezt az akadályt eltávolítsa. Az akadály lehet személyi, lehet tárgyi. Ha tárgyi, törvénymódosítással kell változtatni, mert hisz rendelkezésére áll 0 felségének a magyar parlament, hogy megalkossa ugy a másik törvényt, mint megalkotta az elsőt. Ha személyi akadály van, nos hát aki tudja, hogy a kormányzatban mily könnyen történik változás, ha a legfelsőbb helyen személyi akadály észleltetik, annak nem kell mondanunk, hogy ez az akadály nem elháríthatatlan. (Élénk tetszés a bal- és a szélsőbálóldalon.) De nem az osztrák alkotmány van zsákutczában, hanem egy ministerelnök. Nekünk nem czélunk, — legalább nekem nem czélom — legtávolabb, van tőlem, azt a feudális, a cseh mágnáskörökkel szoros összefüggésben állónak jelzett akcziót diadalra juttatni, mely czélul tűzte ki Stürgkh megbuktatását. De alkotmányosság szempontjából kérdem, ha egy ministerelnöknek olyan a helyzete, hogy a parlament elé állani nem mer, nem azt jelenti-e ez, hogy neki ott többé nincs súlya ? Én ugy érzem, hogy ez megint nem belügy, hanem alkotmányjogi kérdés, hogy megállapítsuk: alkotmányosság uralkodik-e ott, ahol egy ministerelnök »Isten kegyelmóből« egyedül, kinevezés jogán uralkodik és kormányoz, de az országgyűlés elé állani nem mer, mert nincs többsége? Ez nem belügy, hanem alkotmányjogi oly kérdés, mely a mi szerződésünkben, melyet egyenesen királyunkkal kötöttünk, benne van- mint másik feltétel (Ügy van! a bal- és a szélsőbálóldalon.) és amely feltétel betartását ellenőrizni igenis jogunk van. De megjegyzem, — nem akarok félreértést hozzáengedni e témához — nem tartom magunkat hivatottnak annak vizsgálgatására, feszegetésére, vujjon az osztrák alkotmány oly ideális mű-e, mely az alkotmányosság legfőbb ideálját megvalósítja ? Nem. Hisz látjuk, tisztán előttünk áll a példa. Tűrjük, hogy van egy 14. §-a, egy császárparagrafusa, melyet ha szigorúan, törvényesen alkalmaznak, császárparagrafus ugyan, úgyis hijják odaát, mégis voltakép alkotmányosnak látszó szurrogátum, azért, mert mindazon intézkedéseket, melyeket a császárparagrafus alapján tesz az osztrák kormány, hat hónapon belül az országgyűlés elé kell vinnie ratifikálás végett. Tehát alkotmányos ellenőrzés alá van helyezve az a szurrogátumszerü császárparagrafus. Polónyi,Géza: De ezt sem tartják meg. Barta Ödön: Mi ehhez sem szólunk hozzá. Nem avatkozunk bele, hogy a 14. §. alapján évek hosszú sora óta mindent tesznek a világon és eszük ágába sem jutott azt később — hat hónapon belül — ratifikálás végett az osztrák Reichsrath elé terjeszteni. Ez is mutatja, hogy mi nem avatkozunk az osztrák alkotmányosság mértékének bírálatába. De igenis jogunk van, sőt önmagunk iránti kötelességünk azt ellenőrizni, hogy eleget tegyenek annak a kötelességnek, mely előfeltétele annak, hogy a mi élő törvényünkben lefektetett jogaink érvényesülhessenek! (Elénk tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) így áll a kérdés s e szempontból jogosan mondhatjuk, hogy mi nem avatkozunk Ausztriának belügyeibe, hanem saját ügyeink intézését szorgalmazzuk. Azért sem gróf Andrássy, még kevésbbé gróf Apponyi ur indítványa nem kifogásolható abból a szempontból, mintha mi beleavatkoznánk, vagy ezáltal a másik oldalról való visszaüzengetést provokálnánk. De ám legyen! Üzenjenek vissza, sürgessék ők is a delegácziót (Élénk tetszés a bal- és a szélsőbálóldalon.) és sürgessék azt amit gróf Apponyi indítványa tartalmaz, mert mi hajlandók vagyunk — azt hiszem, ezt mindnyájunk nevében mondhatom — e tekintetben is elfogadni a teljes paritás elvét és respektálni fogjuk kívánságukat sokkal nagyobb mértékben, mint aminő mértékben ma a paritást odaát respektálják. Ezek elmondása után kijelentem, hogy mindkét indítványt elfogadom. (Hosszantartó élénlc helyeslés a bal- és a szélsőbálóldalon. A sz&nokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! Ellenzéki vezető férfiak részéről arról értesültem, hogy néhány képviselő ur oly tárgyú beszédet szándékozik elmondani, mely tárgyak megvitatására nézve kívánatos, hogy a nyilvánosság kizárassék. Ennélfogva a házszabályok 216. §-ában gyökerező elnöki jogomnál fogva elrendelem, hogy a ház zárt üléssé alakuljon át.