Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-662

186 662. országos ülés 1916 szeptember 15-én, pénteken. öljék meg a német versenyt és Németországot, mint abba, hogy ahhoz az áldozatteljes módszerhez nyúljanak, amelyet ma a háboruban,kell alkalmazniuk. (TJgy van! a baloldalon.) Épen ezért én ettől a veszélytől nem félek és meg vagyok győződve, hogy nincs ebben az országban senki, aki ezektől a dajkameséktől félne. Mindazonáltal csak egy dolog nem fűzhető ehhez a véleményemhez hozzá; ez t. i. nem azt jelenti mintha én arra ösztönözném a nemzetet, hogy ölhetett kezekkel nézzük a jövő alakulását. Nem ezért, hanem ennek daczára és ettől nem félve is elő kell készítenünk gazdasági és ipari fejlődésünket, amely nálunk a lehető legelmaradottabb, elő kell készítenünk a megélhetésnek azokat az előfeltételeit, amelyektől megfosztani a párisi konferenczia minket sohasem fog. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Minthogy anyagom még tetemesen sok és az idő előrehaladott, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet délután folytassam. (Helyeslés.) Elnök." Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Barta Ödön képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Barta Ödön: T. ház! Az ülés első részében .megkezdett beszédem folytatásaként és lehetőleg kapcsolatban az utolsó témával még csak azt kívánom megjegyezni, hogy gazdasági kérdéseknek oly értelemben és oly méltatással való tárgyalása, aminőt ezek a nagy kérdések tőlünk kötelességszerüleg igényelnek, ennek a vitának a keretébe be nem vonható és ha Szterényi József t. képviselőtársam kezdeményezése után nem folytatjuk ezeknek a kérdéseknek ezen vitába való bevonását, ez nem azt jelenti, hogy nem bírunk kellő érzékkel azoknak nagy fontossága iránt, hanem azt, hogy először ennek a vitának az anyagaként egyenesen a közösügyeken van beállítva, ez pedig nem közösügy, mert azokra vonatkozik az, hogy kezelési módról van szó, itt pedig az önálló rendelkezés jogi állapotában vagyunk, önálló rendelkezési jogunk semmiféle törvény által, semmiféle más törekvés által elhomályosító sohasem volt, sőt ennek az önálló rendelkezési jogunknak megerősítését az 1867. évi XII. t.-cz. rendelkezései és az 1867. évi XII. t.-cz. nyomán kelettkezett gazdasági törvényeinken kivül az 1898. évi I. törvényezikk és az 1899, évi XXX. t.-cz. nemcsak expressis verbis juttatták kifejezésre, hanem az 1899. évi XXX. t.-cz. folyományaként, amint méltóztatnak emlékezni, az önálló magyar vámtarifa is megalkottatott. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azonkívül az 1899 : XXX. t.-cz. nyomán megújított gazdasági összeköttetés Ausztriával egyenesen szerzödésjellegünek deklaráltatott, a szerződés nevével illettetett és mint ilyen czikkelyeztetett be. Lesz időnk és alkalmunk . . . Egy hang (balfelöl): Bár lenne! Barta Ödön: A törvény parancsolólag előírja, hogy legyen; annak az ideje közeledik is, amikor kizárólag ennek a kérdésnek kell hogy szentelje a parlament egész figyelmét és egész tevékenységét, mert ha ezt a kérdést elhanyagolja, teljesen irreleváns, hogyan alakulnak egyéb kérdések az országra nézve, mert in hoc signo vinces, de ebben a kérdésben el is pusztulhatunk, mert az ebben a kérdésben rejlő országos érdekünk a legfontosabbak egyike minden állami érdekeink között. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Legyen szabad még egy pár szót szentelnem annak megállapítására, hogy mikor a függetlenségi párt mindkét tábora egyaránt állást foglal és támogat oly javaslatot, mely a delegácziók egybehívására vonatkozik, ez nem jelent összeütközést elvi álláspontunkkal. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem jelenti azt, mintha mi politikai programmunk szerint az országot érdeklő külügyi, hadügyi és az ezekkel kapcsolatos pénzügyi kérdések elintézésére a delegácziót tartanok az egyedül üdvözítő eszköznek. Nem, ez nem jelent semmi-egyebet, mint amit délelőtt volt szerencsém mondani, a törvénytiszteletet, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mely kötelességünkké teszi, hogy az élő törvényt, addig, mig annak megváltoztatására alkotmányos utón alkalom nem adatik és a nemzet azt fel nem használja, tiszteletben tartsuk. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldahn.) Alkalmazkodunk hozzá, engedelmeskedünk a törvénynek, anélkül hogy annak üdvös voltát elismerni akarnók. Nem, t. ház, annak a pártnak, amelyhez tartozni szerencsém van és az ezen az oldalon ülő függetlenségi képviselőtársaim mindegyikének elvi követelménye az önálló magyar hadsereg, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) melynek megteremtésére törekedni fokozott buzgalommal kell ezután. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bár lankadatlan buzgalommal törekedett erre ez a párt mindig, amióta fennáll, fokozott buzgalommal kell hogy törekedjék erre azért, mert habár minden dicsőség megilleti hadseregünket ugy is, ahogy mai összetételében működött, de meggyőződésünk, azt hiszem, mindnyájunké az, hogy az a magyar energia, az a magyar lelkesedés, kötelességtudás és hűség, amely ebben a háborúban a magyar ezredeket mai alkotásukban is jellemezte, fokozott mértékben jelentkezett volna, hogyha az 1867. évi XII. t.-cz. rendelkezéseit nemcsak betjijök, hanem szellemük szerint is végrehajtva (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) a magyar hadsereg, mint az egész hadseregnek kiegészítő része valósittatott volna meg oly időben, amikor ennek megalapozásától fogva a háború beálltáig egy teljesen kiképzett és teljesen a helyzet magas-