Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-662

$62. országos ülés 1916 szeptember 15-én, pénie^elí, 177 Kasát, a törvénynek ezt a pozitív rendelkezését pozdorjává akarja törni az a magatartás, amelyet a 67-es alapon álló tisztelt többség.tanusit. (Ugy van ! a baloldalon.) Ezt mi. a függetlenségi és 48-as párt sem engedhetjük, mert mi azt a csonka alkotmányosságot is, mely az 1867: XII. t.-ez.-ben a nemzet részére biztositva van, meg akarjuk védelmezni és ha nem sikerül ezt megvédelmezni, akkor ezt olyanok akadályozzák meg, a kik magukat a 67-es alap csalhatatlan védelmezőinek hirdetik lefelé és felfelé. (Ugy van ! a baloldalon.) Világos a most felolvasott 5. §-ból, hogy a törvény nem elintézési, nem kezelési módról beszél, hanem az ügyek konkrét viteléről. Nem állhat meg tehát a t. ministerelnök urnak azon skolasztikus megállapítása, hogy az ausztriai alkotmányosság, mint az egyik alapfeltétel, a közösügyeknek csak a kezelési módjára vonatkozik. Vonatkozik ez magukra a közösügj^ekre, azok érdemleges elintézésére. Bizonyítom ezt a 6. §-szal is, amely a következőképen hangzik (olvassa): »Irányadóknak tekinti az országgyűlés e szempontokat, midőn kijelöli a főelveket, melyek a közös viszonyok megállapításánál alapul szolgálnak.* íme tehát, nemcsak a kezelési módnak, de maguknak a viszonyoknak megállapitásáná" is irányadóul tekinti az országgyűlés ezt a két kardinális alapfeltételt, erre a két pillérre épiti az egész rendszert, t. i. Ausztria alkotmányosságára és Magyarország önállóságára. Világos ismét, hogy korántsem a közösügyek kezelési módjának, hanem maguknak a közös viszonyoknak megállapításánál szolgálnak ezek a főelvek alapul. Földes Béla : A czimében is benne van ! Bakonyi Samu : Eszerint az osztrák alkotmányosság mint alapfeltétel a magyar törvénynek sarkalatos alaptézise. Kezelési módról az 1867 : XII. t.-cz. először a 24. §-ban beszél, üyeténképen (olvassa) : »Ez lévén a közösügyekre és azok kezelési módjára vonatkozó jelen határozat indoka és célja, önként következik, hogy annak egyik alapfeltételét Magyarország alkotmányának fentartása képezi.« Ebben a 24. §-ban tehát a törvény egész világosan nemcsak a kezelési módról beszél, hanem magukról a közös ügyekről. És hogy ez nem szószaporítás, kitűnik abból, hogy egymástól egyenesen elválasztja az ügyeket, külön emliti meg magukat a közös ügyeket és külön a kezelési módot, tehát az alapfeltételeket kiterjeszti magukra a konkrét ügyekre. De ha megállana az a sajátságos elmélet, az a deklasszifikálás, amelyet a t. ministerelnök ur felfogása magában rejt, hogy t. i. az osztrák alkotmányosságot megállapító feltétel nem vonatkozik magukra a közös viszonyokra, csak a közös ügyek kezelési módjára, akkor kérdem a t. ministerelnök úrtól, vájjon mit szólna ő ahhoz, ha egy osztrák államférfiú, pl. az osztrák ministerelnök ur, a Reichsrathban felállana és a másik alapfeltételekre nézve, t. i. Magyarország állami önállóságának biztosítására nézve követné el ezt a deklasszifikáKEPVH, NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. lást, mondván, hogy az nem a közös ügyeknek feltétele, hanem csak a kezelési módnak előfeltétele. Azt hiszem, a t. ministerelnök ur velem együtt és mindnyájunkkal együtt harozolna — mert én vagyok ennyire jó véleménynyel az ő hazafiságáról — az ilyen megengedhetetlen felfogás visszaverésére. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon kérem a t. ministerelnök urat és a mögötte ülő t. többséget, hogy ne essenek továbbra is ebbe a tévedésbe. Abban igaza van a t. ministerelnök urnak, hogy voltak közös ügyek azelőtt is, voltak via facti, voltak közös érdekű ügyek, de a magyar alkotmány az 1867: XII. t.-czikkben szabályozta ezeket, szabályozta kimerítően és szabályozta, szembeállítva velük az addigi abszolút helyzetet és kijelentve Ö felsége szájával és saját rendelkezésével azt, hogy ezentúl ez igy nem maradhat, ezen változtatni kell, felállítja tehát, mint mondottam, azt a tilalomfát, hogy ezentúl Ő felsége Ausztriának alkotmányos befolyását nem mellőzheti. A törvény 25. §-a aztán áttér a részletesebb intézkedésekre, de még előbb nem tartja feleslegesnek — és ez vonul végig az 1867 : XII. t.-cz. egész szellemén és szószerinti intézkedésén — különös súlyt helyezni, mint elengedhetetlen alapfeltételre Ausztria alkotmányos életére. A 28. §. ugyanis ezt mondja (olvassa) : »A másik alapfeltétel az, hogy a teljes alkotmányosság Ö felsége többi országaiban és tartományaiban életbelépjen, mert Magyarország azon országoknak csak alkotmányos képviseletével léphet bármi közös viszonyokra nézve érint kezesbe.« Ismét nem kezelési módról beszél a törvény, hanem magukról a közös viszonyokról. (Tovább olvassa :) »S ö felsége maga is azért kívánta ez ügyek tárgyalásának eddigi módját megváltoztatni, mert alkotmányos jogokkal ruházta fel többi országait is s a közös ügyek kezelésénél ezek alkotmányszerü befolyását nem tartj a mellőzhetőnek.« Szóval az ismétlések egész sorozatával akar kifejezést adni a 67-iki törvényhozás azon alapvető felfogásának, hogy a közös ügyek a hatalmi állás kedvéért csak ugy képzelhetők, ha azok mindkét pillére sértetlenül fennáll. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) De menjünk tovább. Ezen két alapfeltétel mellett a következő szakasz a kezelési módról beszél és ebből deriválja a t, ministerelnök ur a maga felfogását, mellőzve minden egyéb, általam idézett kardinális előzményt. A 26. §. a következőket mondja : »Ezen két alapfeltétel mellett a közös ügyek kezelési módja a következő lenne«. Elhiszem, hogy a kezelési módnak is kell hogy ugyanaz legyen az alapfeltétele, ami magukra a viszonyokra megszabott alapfeltételül van a törvényben megállapítva, azonban abból, hogy a törvény 26. §-a a később szabályozott kezelési módot ezen két alapfeltétel mellett és mindkét alapfeltétel együttes fenforgása mellett ugy szabályozza, amint cselekszi, az következik, hogy minden 23