Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-662

662. országos ülés 1916 sz izben is fejünk felett lebegett a világháború pal-losa. Fenyegetett a marokkói konfliktusban, fenyegetett az anneksziós krizis, a skutarii krízis alkalmával, mig végre negyedszer csakugyan ki is tört. A. másik tanulság pedig az, bogy a háború nem alkalmas a nemzetek közti viszályok, differencziák kiegyenlitésére, mert oly rettenetes nagy áldozatokkal, oly roppant nagy véráldozattal, olyan gazdasági leromlással jár, hogy még a győző fél sem éri el megközelítőleg sem az ő rettentő nagy áldozatainak gyümölcsét. Ennélfogva én meg vagyok győződve arról, — s talán ez az egyetlen vigasztaló momentum ebben a szörnyű vértengerben — bogy épen ennek a háborúnak borzalmas, minden képzeletet felülhaladó arányai s nagy veszteségei miatt fog feltámadni egy egészséges, üdvös reakezió, abban a belátásban, hogy ez a háború magát a háborút ad absurdum vitte, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Es akkor, tisztelt ház, az emberiség meg fogja látni azt a világító tornyot, amely ebből a bonyodalomból a militárizmusnak ezen szörnyű bonyodalmából kivezethet s amely nem más, mint a hágói békepalota. (Mozgás.) Tisztelt képviselőház ! Be kell fejezni azt a békeművet, mely a hágai békekonferencziákon befejezetlenül maradt. Meg kell teremteni— amint Oisswein Sándor tisztelt képviselőtársam, a magyar békeegyesület tiszteletreméltó elnöke tegnapi tartalmas, magvas beszédében kifejtette — a kötelező nemzetközi döntő bíróság intézményét. (Ugy van! balfelől.) Fel kell az országoknak áldozni, fel kell a nemzeteknek, fel kell a fejedelmeknek áldozni szuverenitásuknak azt a részét, amely az emberiség békéjére, haladására, kultúrájára veszélyes, fel kell áldozni szuverenitásuknak azt a részét, amely az önbíráskodást foglalja magában. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Ez nem áldozat, mert annak az egyes államnak az áldozatával szemben áll harmincz vagy negyven más államnak az áldozata, ugy hogy a mérleg minden egyes államra nézve csakis kedvező lehet. Ezt az utat kell választani a kibonyolódásra, ezt az uj nemzetközi jogot kell felépíteni. Es ha önök azt állítják, kogjr ez talán utópia, ábránd : én meg vagyok róla győződve, hogy ez nem utópia, nem ábránd, nem illúzió. Az az illúzió, ha az emberiséget továbbra is a fegyverkezésnek eme. versenyében akarják megtartani, amely a háború tanúságai folytán a jövőben még sokszorozódni fog, ugy hogy a mostani háború nagy anyagi és vérvesztesége után a nemzetek össze fognak roskadni. Ha a hatalmak ragaszkadnak ehhez az illúzióhoz, akkor be fog következni az európai kultúra összeroskadása, ugy amint az ó-görög kultúra az emberiség pótolhatatlan veszteségére, a peloponezusi háború folytán összeomlott. És én attól félek, hogy ebben a versenyben, mint egyike a leggyengébbeknek, Magyarország fog legelőször összeomlani. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Elfogadom gróf Andrássy Gyula indítványát. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) epiember 15-én, pénteken. 173 Elnök : Szólásra ki következik V Vermes Zoltán jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu : T. képviselőház ! Ez a most folyó vita komoran illeszkedik bele a világháború által teremtett helyzetbe. A felettünk tomboló világfergeteg villámainak véres fényénél látjuk egyben megvilágítva a mi alkotmányos szervezetünk eresztékeinek az összeroppanását, látjuk megvilágítva a roppanás következtében fenyegető veszedelmeket egész alkotmányos létünkre, sőt — szomorú meggyőződéssel kell kimondanunk — Magyarország épségére, hatalmi állásának a fenmaradására is. Az a helyzet, t. képviselőház, amelylyel foglalkoznak a beterjesztett indítványok, rámutatnak a ma fennálló alkotmányos szervezetnek hibáira, rámutatnak annak a kapcsolatnak is a fogyatékosságaira és e fogyatékosságok következményeinek veszedelmes voltára, amelyben ma Ausztria és Magyarország közjogi viszonya szabályozva van. Ennek a helyzetnek — hogy enyhe szót használjak — a fonákságát semmi sem alkalmas annyira niegvilágitani, mint a t. külügyminister urnak az az elj amelynek követésére ő magát indíttatva érezte az itt tett nyilatkozatok következtében. Burián t. külügyminister ur az őt itt ért támadásokkal szemben egy uj ságközleményben' látta jónak védekezni, pedig a t. ministerelnök ur bőségesen részesitette őt a támadásokkal szemben védelemben. Ugy látszik, hogy a t. külügyminister ur — eljárásából nem is tudok egyebet megéllapitani — ezt a védelmet magára nézve elegendőnek nem tartotta. Ebben a véleményében osztozom is, mert az a védelem csakugyan nem volt elegendő a támadások elhárítására. De nem elegendő, meggyőződésem szerint, magának a külügyminister urnak ez a védelme sem, amely a közzétett hirlapi nyilatkozatban foglaltatik. Választhatott volaa a t. külügyminister ur más módot is a védelemre, amire ő maga szolgáltatott preczedenst. Hiszen még eleven emlékezetünkben van, amikor itt a világháború egyik fázisában a t. ministerelnök ur felállott, kivette a zsebéből a külügyminister urnak egy formaszerü ekszpozéját és azt szives volt itt velünk közölni. Az az ekszpozé, ha jól emlékszem, azzal kezdődik, hogy a t. külügyminister ur P magyar képviselőházhoz fordul, mint erre egyedül rendelkezésre álló fórumhoz. Nos hát, a t. külügyministe!' urnak a képviselőház rendelkezésére áll ezentúl is, hogy őt meghallgassa s épen erre akarja megadni a módot gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársamnak az indítványa. Ha már megemlítettem a t. külügyminister urnak ezt a nyilatkozatát, méltóztassék megengedni, hogy annak a mi helyzetünkre. Magyarország védelmére, biztonságára nézve igen veszedelmes tartalmával is röviden foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) A t. külügyminister ur ugy akarja magát megvédeni a támadásokkal szemben, hogy azt a fele-